Érdekes volt megtapasztalni azt az ürességet, amit vártam is, hogy lesz. Hogy egy hónapig nyomtam itt, aztán ennek vége. Lett egy vákuum, ami majd szépen beszippantja a következő lehetőségeket.
Jó volt ez, kellett. Azt nem mondom, hogy hiányozni fog, de jó volt belelátni, hogy mi zajlik itt. Jó volt kipróbálni, hogy tudom-e csinálni. Jó volt kicsit tanulni franciául franciáktól. És persze jó volt és még jó lesz bemenni Párizsba, mert gyönyörű. Kaptam egy olyan lendületet, amit akartam kapni. És elvileg holnap kapok egy adag pénzt is, ami szintén jól jön majd. Ugye.
Sínre tett ez a meló. Volt időm gondolkodni. És persze láttam sok olyat, ami otthon nincs, vagy máshogyan van. Kaptam jó ötleteket, hogy hogyan tovább. Persze itt nem arra a fazonra gondolok, aki minden nap lopott kukoricát süt egy bevásárlókocsiban az RER megálló bejáratánál, vagy azokra az itt dolgozó néger srácokra, akik a Disney nemzetköziségét kihasználva nehezen beszerezhető cuccokat csempésznek Afrikába, hogy méregdrágán eladhassák. Leginkább megerősítést kaptam, hogy az az út, amin amúgy járok, nem rossz felé vezet. Ehhez le kellett kicsit térni róla. Valamit valamiért.
Furcsa látni, hogy a parkban dolgozás valakinek alternatíva. Múlt héten minden nap láttam, ahogy a nagy felvonulásra készülnek a híres figuráknak beöltöztetett melósok. Elnéztem, ahogy a Szörny Rt-ből ismert Sulley figura milyen megtörten ül a kocsiján, míg be nem ér a közönség közé. Akkor aztán integet, boldog. De csak addig, amíg látják. A jelmezbe bújtatott ember egy 10 perces illúziót ad elő nap mint nap futószalagon. Ettől nem lesz jobb a világ. Vagy csak arra a 10 percre egy kicsit, de az meg kevés.
És ez az egy hónap arra is jó volt, hogy véglegesen megutáljam a borotválkozást. Mert ugye itt kellett szőrteleníteni. Most szépen visszanövesztem a szakállam. Amúgy ezt fura volt, hogy minket, kis idénymunkásokat leszúrtak a borostáért. De a határozatlan idejűeknek mind volt valami szőr az arcán. Nyilván ez valami kiváltság. A bennfentesek felsőbbrendűségének az illúziója.
Készítettem pár képet búcsúzóul a melós mindennapjainkat meghatározó helyekről. Ez az "Ima", azaz az Imagination, annak is a bejárata. Ez a "Castmemberland" fő épülete. Itt van az egyik menza, pár iroda, a ruhatár és az öltözők. Nem kicsi, csúcsidőben tizenötezer melóst lát el. Meló előtt, ebédszünet alatt itt kávézgattam mindig:
Ezek a szekrények. Három szinten, hatalmas területen. Nekem is még van egy innen jobbra:
A backstage koránt sem olyan lélekemelő, mint benn a parkban. Minden puritán, retkes, szemétszag van. Pötty itt dolgozik:
Ezek itt a kiszolgáló épületek. Ez sem tipikus Disney-giccs:
Szóval ez is megvolt, de még írok róla, hiszen itt maradunk pár napot, lesz időm rá, meg van is miről. Főleg, hogy megyünk még Párizsba!
De előbb a megérdemelt alvás következik!
