108 - Háromszor is szemfüles

Vége a tanévnek, vége a nyomorult kényszermelónak. Most éppen favágás-aprítás folyik, ha most feldolgozzuk, őszig még tud száradni. A tűzifától kétszer melegszik az ember - szokták volt mondani az öregek. Jó kis sport, meg kell hagyni.

Pöttyöm tegnap remekelt. Háromszor is. Ebből kettő jól sült el, sajnos a harmadik tragikusan, de ez nem rajta múlott.

1. Elmentünk cipőt venni. Nem találtunk jót. De aztán mégis, mivel az utolsó - és ezért leárazott - darabok között ott várt a most már tulajdonomat képező darab.
2. Azért még körülnéztünk máshol is, így akadt meg a szeme Pöttynek egy nekem való ingen. Bezavart a próbafülkébe, hogy vegyem fel. Nem volt rossz, viszont a fülke mellett otthagyott, vissza nem akasztott cuccok között megtalálta ugyanazt, csak előnyösebb színben. Így ingem is lett.
3. Nagy boldogan, új inggel és cipővel a csomagtartóban hajtottunk hazafelé. A falu határában kis pincék vannak kis kertekkel. Pötty egyszer csak mondja, hogy azonnal forduljunk meg, mert valaki fekszik egy kertben. Így is volt. Szerencsétlen ember valószínűleg a fűnyírót akarta berántani, amikor rosszul lett. Míg jöttek a mentők, felváltva pumpáltuk a mellkasát. Pulzusa már akkor sem volt, csak a színén látszott, hogy nemrég ájulhatott el. Az autójában megtaláltuk a telefonját, utolértük a családját. Ők is hamar megérkeztek. A mentősök dolgoztak rajta majd fél órát, háromszor is kiütötték. Mi is segítettünk, adtuk a kezük alá, amit kellett, de sajnos hiába. A feleség sokkot kapott, a leánygyermek zokogott. Dráma volt rendesen.

Annak megnyugtató tudatában mentünk haza, hogy mi mindent megtettünk. És persze a nagy közhely, miszerint az élet megy tovább. És elég izgalmasan, amit nem bánok egyáltalán. Nemsokára megyünk Párizsba, Miki egér már vár minket...