Kezdtem azzal, hogy beöltöztem hithű párizsi turistának. Már csak az eiffeltorony-sapka hiányzik, de olyan nem is létezik (legalábbis én nem láttam és ebből leszek gazdag, most már tudom.)
Ez itt a mindennapi RER megállónk, csak most a másik irányba megyünk:
Első állomásunk a Galerie Lafayette. Aki nem tudná, ez egy luxus bevásárló központ. Kívülről olyan semmilyen, de belül burjánzik a szecesszió. És persze a legdrágább cuccok mindenhol a legmenőbb divatházaktól. Az első látványsokk:
Pötyi álmélkodik:
Jó nagy tömeg, nagyrészt turista. A potenciális vásárlókat azért ki lehet szúrni, láttunk pár párizsi nagyasszonyt.
Kupola az egyik emeletről:
A kupola feletti szinten lehet látni a lenyűgöző iparosmunkát közelről. Hibátlan ólomüveg műremek!
Aztán lifttel irány a tető!
Az utolsó szintről lépcsőn mentünk fel. Beleakadtunk egy plüssállat boltba:
A Lafayette tetején puha műfűvel borított pihenőpark van. Fotelekben lehet pihengetni. Ez a nagy nyeregtetős épület az Opera Garnier:
"Dízájnfelhők":
Ha valaki nem talált elég drága cuccokat a Lafayette-ben, akkor átgyalogol a Printemps-be. Ez az üzlet egy inverz Lafayette. Kívül díszes, belül modern, személytelen.
Még betértünk nagy bátran a Lafayette Gourmet-be. Luxuskaják mindenhol horribilis összegekért. Ez a kép magáért beszél:
Bár a fenti képen is látható, hogy fényképezni tilos, azért én ezt lekaptam. Ezek itt torták...
Aztán megnéztük magunknak a Madelaine templomot. Ez a kép kicsit apokaliptikusra sikerült, de nekem tetszik. Természetesen a Madelaine stabilan áll az oszlopain.
A Madelaine belülről:
Aztán irány újra a Tülériák kertje! Furcsán csíkos ég. Már másodszor van úgy, hogy ha csíkos, akkor másnap 10 fokkal hűvösebb van és esik. Fura.
A megérdemelt pötyi-szendvics. Most könnyen találtunk hesszelős széket.
Vicces ivókút. A kurblit kell tekerni a tetején, hogy jöjjön a víz:
Aztán vettünk fagyit, majd elindultunk a Vendome tér felé. Ezen a környéken vannak a legdrágább üzletek. Ékszer, óra, illatszer, néha egyéb.
Ezt az árcédulát szemléltetésként közlöm. Segítek (fentről lefelé): pulóver, nadrág, cipő, kalap, táska...
Magasabb árfekvésű mechanikus karórák:
Dél-nyugati fekvésű csokibolt:
Aztán kiértünk a Vendome térre. Itt is nagyon drága üzletek vannak, na meg a Ritz Hotel, ahonnan Diana hercegnő indult utolsó útjára abba a bizonyos alagútba.
Aztán kiértünk a Vendome térre. Itt is nagyon drága üzletek vannak, na meg a Ritz Hotel, ahonnan Diana hercegnő indult utolsó útjára abba a bizonyos alagútba.
Az Opera Garnier a másik oldalról:
Egy jól megérdemelt kávé a Brioche Dorée-ban. Sajnos nem találtunk olyan kávézót, ahol megismételhettem volna a Comandante Grande úr által áhított panoráma felvételt, de ami késik, az ugye!
Csinos saroképület a Comadie Francaise mellett:
Ééééés a Comedie Francaise személyesen! Sok-sok klasszikus darabot adnak.
A Comedie Francaise sokat vitatott belső udvara. Ez állítólag egy műalkotás. Olyan, mint egy elrontott parkoló...
Az épület mögött viszont egy csinos kertecske van. Csak azok a hülye kockafák megint:
Egy oszlopcsarnok vezet ki a parkból:
És innen kezdődik az a városrész, ahol ezek a gyönyörű kis "galériák" vannak. Ezek gyakorlatilag fedett boltutcák. Mint Pécsett a Nick udvar, csak sokkal hosszabbak, szerteágazóak. Mindnek más neve van, ez pl. a Galerie Vivienne. Általában női nevek. Belül pazar boltocskák, még pazarabb mozaikok a földön. Gyönyörű!
A Galerie Vivienne bejárata mellet van ez a bolt. Régi könyvek, iratok, térképek. Ez a kirakata.
És tele van szárnyas malac perselyekkel!
Ez pedig a galéria:
Óriási borosüvegek:
Ezekben a galériákban megállt az idő úgy 100 éve:
Ezt viccből, mert az én munkahelyem az En Coulisse (színfalak mögött), ez pedig maga a színfal, vagyis színfalak.
Itt van a párizsi viaszbábú múzeum is. Olyan, mint a londoni, csak gagyibb. Legalábbis állítólag. Nem húztuk vele az időt.
Egy étterem, amiben Pötty már volt, csak nem emlékezett a nevére. Nagyon megörül neki, amikor véletlenül ráakadtunk. Jó hely, majd jövünk ide is.
Ezek a motorok tetszenek nekem:
Aztán amikor kigyönyörködtük magunkat, átmetróztunk a toronyhoz, hogy giccses esténket eltöltsük a lábánál. De eleinte még világos volt:
Őrületes szökőkút kavalkád. Óránként spriccelnek egyet a nagyágyúk is:
Vettünk bort is:
Amit jobb híján - nagyon ügyesen - egy kiskanállal nyitottam ki (azzal nyomtam be a dugót):
És akkor este lett, a torony világított, mi meg boroztunk. Pohár híján üvegből. Csak nem lett annyira giccses az este... Sötétedés után óránként villog a torony. Vagyis inkább vibrál. Tele van kis fényforrásokkal, amik random villognak. Olyan, mint egy csillagszóró. Nekem nem esett jól sokáig nézni, de azért szép. Ezt nem fotóztam le, csak az ivást a nem vibráló toronynál:
Nagyon szép nap volt, de hagytunk másnapra is látnivalókat.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése