Újabb szünnap, újabb kirándulás. Ezúttal a Montmartrera.
Ez a metróállomás az egyik legrandább a földkerekségen!
Az a bizonyos piros malom.
Vajon ki ismeri fel a helyszínt? A piros ernyős kávézda a lényeg.
Az tippelt helyesen, aki helyesen tippelt!
Bár a filmben nem egy az egyben így néz ki a kávézó, kicsit átépítették. De a sloziban komoly kis minikiállítás van.
Megtaláltuk Collignon vadbarom boltját is.
Ennek meg a kirakata van kitapétázva.
Párizsban mindenhol gyönyörűen felújított veterán járművek vannak. Ez egy Peugeot 304 coupe. Igazi ritkaság! Zita vicceskedik, hogy az övé.
Ez a Dalida tér. Ugye, ő volt az, aki énekelte, hogy Parole, parole, parole.
Nagyon régen az egész Montmartre egy nagy szőlőskert volt telebiggyesztve szélmalmokkal, meg búzamezőkkel. Most már csak ez a csöppnyi kis szőlőcske maradt meg. Nagyon büszkék rá, minden évben van szüreti fesztivál!
A szőlőcske alatt van a Fürge nyúl. Ez egy táncos, zenés mulató. Valaki épp beénekelt odabenn.
Kis hangulatos!
A szőlőcske és a Fürge nyúl együtt.
Útban a Sacre Coeur felé. Már látszik a kupola csúcsa.
Gyönyörű lépcsők és parkocskák mindenütt!
Egy kis szecesszió. Legeltettem a szemem rendesen.
Hihetetlen mesebeli háztetők.
Sok helyen látni ötletes falfirkákat. Itt komoly kultúrája van ennek. Ez egy fiúiskola falán van.
Közben leértünk a domb aljára. Innen már fotóztam a Szent szívet .
Meg így is.
Ez egy vicces hely lehet, sajnos zárva volt.
Van itt egy nagy fal, amire a világ összes nyelvén rá van írva, hogy szeretlek. Pötyi megtalálta a magyart.
Itt sem bírtam magammal, csináltam egy panorámát. Természetesen sok párocska fotózkodik a fal előtt. Igen, az ott két férfi.
Az Abbesses téren egy spanyol pár tangózott, kalapozott. Nagyon jól csinálták. Pötyi meg is hatódott rajta.
A Pigalle megállóban szálltunk fel, irányba véve az "öreg hölgyet". Előtte még konstatáltuk, hogy Csepregi Éva nélkül sem üres a Place Pigalle.
Első pillantás a toronyra. Épp egyiptomi tüntetés volt. Jó hangosak voltak.
A két nő.
Terpeszállás egy-kettő!
A szoknya alá is benéztünk...
Sziluett a Mars mező felől.
A Mars mező végén vane gy békeemlékmű. Sok nyelven rá van írva, hogy béke. Itt is megtaláltuk a magyart.
Az Invalidusok temploma. Ezt jól körbe gyalogoltuk. Itt nyugszik a jó öreg Napóleon is. Aztán olvastam, hogy a diadalíven is úgy vitték át a koporsóját, hogy a halála után 15 évvel. A lényeg, hogy elkészült.
Nagyon jó kis kirándulás volt, nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám a Montmartre. Hihetetlen hangulata van, nem csoda, hogy odaszoktak a művészkék. Én is ellaknék ott, nem mondom.
Most újra meló, aztán követező szombaton megint kirándulás! nagyon várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése