Ez itt a Val d'Europe RER megálló szürke ég alatt:
De minket a rossz idő nem keserített el, Pötyi épp lelkesen tervezi az aznapi túránkat:
Ez a Chatelet (satlé) megállóban készült. Ez Párizs legnagyobb metró és RER csomópontja. Egy kb. Pécs belváros méretű területen összevissza kanyarognak a járatok a föld alatt. Mint egy labirintus, olyan. Mert az is, csak jól ki van táblázva. Mi az RER-ről az 1-es metróra szálltunk át, az szerencsére csak 4 perc gyalog.
Efféle randa alagutak vannak benne. Ez éppen egy mozgójárdás megoldás. Ezért csak 4 perc.
Aztán meg is érkeztünk az első állomásunkhoz. Ez nem más, mint a Petit Palais (pöti pale):
Vele szemben a Grand Palais. (gran pale)
De mi a pötibe mentünk be, mert ott nagyon jó múzeum van.
Nem hiszek a múzeumban fotózásban, hiszen igaziból jó látni, ami benne van. A fotó nem adja vissza azt az élményt. Tessék szépen eljönni Párizsba, és megnézni!
A Petit Palais úgy van berendezve, hogy félúton az udvarra juss, ahol van egy csodás kis kávézó, ami meglepően olcsó, de jó. Itt pihentünk egy kicsit, no meg kávéztunk.
Megpróbáltam megismételni a kávézós panorámát. Bár ez nem olyan hangulatos, de benne van az én fejem is. Ez már jobb Comandante Grande? Persze még próbálkozom, hogy hangulat is legyen.
Jó volt ott ülni, lenyűgöző környezet!
Nem is írom le, hogy mi minden volt a múzeumban. Talán nem is férne ide. Jól le is fáradtunk, mert minden annyira érdekes volt, hogy nagyon megnéztük. És a sok nagyon megnézésben el lehet fáradni.
Gondoltuk elindulunk a Szent Lajos szigetre, ahol finom fagyit kapni, de út közben észrevettük, hogy zsibvásár van a Szajna partján. Nem kellett több, belevetettük magunkat. Volt ott a - már bocsánat - "szartól a Stradivari-ig" minden! Meg volt belga gofri, amit természetesen ettünk is. Annyiban más a megszokottól, hogy kelt tésztája van. Fura mód nem nyakon öntötték szósszal, hanem fagyasztott csokirudacskákat szúrkáltak bele. Nagyon finom volt, ahogy beleolvadt a forró tésztába!
Néhány kép a zsibiről:
Ezt külön szeretem a kétkarú Pötyi, meg a fura kísértetek miatt:
Aztán tényleg irány a fagyizda! Meg is vettük. A Berthillon a legjobb Párizsban, nem véletlenül. Nagyon finom. Én pl. ettem sós vajkaramellát. Ez persze édes, de van benne só is, ami fura mód mégjobban kiemeli a karamell ízét. Mostantól a kedvencem.
Még sétáltunk kicsit, de gyülekeztek a felhők. A szél is megerősödött.
Hazamentünk inkább az RER segedelmével.
Még megnéztünk egy Hayao Miyazaki rajzfilmet, aztán aludni mentünk, mert másnap munka. De a következő hétvége megint Párizsban talál minket!
1 megjegyzés:
a só ízfokozó, nem véletlenül teszik az ételekbe ;)
Megjegyzés küldése