Megvolt a második nap is. Ezúttal a tálcamosó gép mellé kerültem. A feladat annyi, hogy a kukákon hagyott tálcákat begyűjtöm egy kiskocsival, majd hátratolom a mosóba. Az emeleti asztaloktól lifttel küldik le nekem. Ott egy nagyobb tálcába állítgatom őket, majd betolom egy hatalmas gépbe (c'est gigantique), ami lassan léptetve forró vízzel lemossa a mocskot, rászáradt kechupot, ilyesmit. A másik végén kiveszem a tálcából, majd felrakom egy rácsra csöpögtetni. Ha a pultnál fogyóban van a tálca, akkor viszek nekik.
Ez egyszerűnek tűnik, az is, de tegnap nagyon sokan voltak. Így addig el sem jutottam, hogy kimenjek begyűjteni, a kinn levő asztaltörölgető kollégák hozták nekem be jófejségből. Persze ez ebédidőben volt, akkor mindig nagy a tömeg. Ma reggelre lehűlt az idő, az eső is esik. Remélem ez számunkra egy nyugodalmas napot eredményez.
Na, de visszatérve a tálcamosáshoz, délután már laza volt nagyon. Néha kimentem, gyűjtögettem, mosogattam. A végén volt még egy kis hajtás, mikor a konyha zárt. Minden eszközt a tálcamosóban mosnak el. Segítettem ebben is. Valami rettenet, hogy mennyi dzsuva marad egy fritőz alján estére! Egészen undorító! Arról nem is szólva, hogy egy gyorsétkezde mennyi szemetet termel, de ebbe most nem megyek bele...
Kíváncsi vagyok, hogy ma mi újdonságot tartogat számomra az En Coulisse, bár a nem kommunikatív munkák tárháza ezzel kimerült. Szerintem ma megint asztalt törölgetek. Nem bánom.
Tegnap véletlenül ugyanakkorra kaptunk ebédszünetet Zitával. Nagyon örültünk ennek. Az ebéd egy kis szigetecske, ahol meg lehet pihenni. Főleg, ha együtt költhetjük el. Ma sanszos, hogy nem így lesz, mivel Zita jóval korábban ment dolgozni, az ebédszünete is korábban lesz szerintem. Minden esetre a hétvége tapinthatóan közeleg, amikor is szombat-vasárnap mindketten szünetelünk. És természetesen bemegyünk megint Párizsba!
Juhéjj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése