2014. május 26., hétfő

169 - Képek

Válogattam a legutóbbi termésből. Nem a legegyszerűbb időszakomat élem, ez a fotókon is látszik. De ez természetes is, hiszen a hangulaton és lélek állapotán múlik, hogy milyen hangulatot, vagy témát lát az ember fotózandónak. Van itt mély bugyor, meg magasan repülés is. Tessék.

Tömör summa a budapesti létről

Ez mondjuk Pécs, de lehetne a főváros is
s, 

Egy jóbarát

Anyu a leleteit tanulmányozza

Megyek Budapestre

 Itt minden ok

Dízájnfelhők

A szélvédő valóban rendben van...

Félúton az arcszőrtelenség felé azért kattintottam egyet

2014. május 10., szombat

168 - Annyi, meg egy bambi

Először is had osszam meg a nagyon is ide tartozó videót. Tessék figyelmesen végignézni!



Tegnap megöltem Zimonyi Ákost. Gondolom nem bírta, hogy a hülye Dolák-Saly miatt mindenki rajta röhög, így egy esős éjjelen (csütörtök hajnali fél 3-kor) Szekszárd és Kakasd között a száguldó autóm elé vetette magát. 

Fáradt is voltam, bevallom, kicsit siettem is, de annyira lendületesen lépdelt, hogy csak az utolsó pillanat előtt tudtam elkezdeni fékezni. Nem történt nagy baj, meg tudtam állni, nem volt piruett, a kocsiban senki sem sérült meg. Anyukám is velem volt.

A kiérkező rendőrök az adott esetnek megfelelően jártak el, még szondát is fújtam, persze nem mutatott semmit. Az egyik közeg tanácsokat adott az autó javítását illetőleg, a másik pedig kereste, majd megtalálta Z. Ákos holttestét, aztán ritkás öklendezések kíséretében vizsgálgatta a kocsim orrát. Mondták, amit amúgy is tudtam, hogy a biztosító nem fog fizetni. Esetleg perelhetem a vadásztársaságot, vagy a Zimonyi családot. 
De inkább menjek el a bontóba, és vegyek egy új lámpatestet. 

Értesítették a vadászokat, majd utamra engedtek. Innentől már nem siettem annyira.

A holttestet kegyeleti okokból nem fotóztam le. De az autót igen. 


























A foncsoron látható zöld trutyi Zimonyi Ákos utolsó vacsorája. Ennél sokkal többet evett, de Szekszárdtól hazáig ennek nagyrészét az eső kimosta. A maradékot meg én másnap. Ennek ellenére még mindig enyhe állatkertszag terjeng az autó körül. Most persze már jobban néz ki az autó, visszahajlítgattam, amit tudtam. A lökhárító is aránylag a helyén van (dróttal). Új lámpa még nincs.

A rendszám az eset után. Most sokkos állapotban, de már kiegyengetve pihen a szélvédő mögött.

























Béke Ákos poraira. Én meg veszek sztrádamatricát.

Zimonyinénak meg üzenem, hogy gondolja át a gyereknevelési módszereit, mert így hamar elfogy a család...

2014. május 4., vasárnap

167 - Világvég

A napokban vinni kellett az én jó öreg autómat a szerelőhöz, aki a Ledinán lakik, dolgozik. Nyugis, családi házas környék, de ahogy elindulunk a belváros felé, úgy egyre inkább bányászváros hangulata lesz. Sok társasház, de az a régifajta, aztán a Zsolnay gyár patinás, de komor hátfala. Egyedül a Zsolnay mauzóleum, ami szép arrafelé.

Szóval otthagytam az autót a szerelőnél, slattyogtam visszafelé. A Zsolnay falán találtam egy táblát, rajta a Ledináról egy rövidke leírást. E szerint a Ledina régen kivégzőhely volt, itt lakott a hóhér is. Ahol most a mauzóleum áll, ott volt maga a vesztőhely. Valamiért sosem szerettem ezt a környéket, lehet, hogy beleivódott a sok kivégzés nyomorúsága, szomorúsága.

Ahogy gyalogoltam tovább, félelmetes, apokaliptikus hangulat lett rajtam úrrá. Csak hajléktalanok jöttek szembe velem, mind vánszorogva a "vesztőhely" felé. Még megvették az utolsó flaska borzasztó bort a Major utca sarkán, hogy mire a dombra érjenek, még egyszer utoljára jól berúgjanak. A hajléktalanok után szembe jött velem a bábszínház igazgatója, de annyira gondterhelt arccal, annyira maga elé bámulva, hogy teljesen beleillett a képbe. Rádöbbentem, hogy a hajléktalanok haláluk után bábokká válnak, és az igazgató a Haláltánc című darab rendezője.

Nekem akkor a Ledinán ért véget a világ a hajléktalan marionettek körtáncával a mauzóleum körül.

Az autót sikerült olcsón megszerelni, végre nem zúg a futómű. Van élet a halál után!