117 - Belerázódtunk

Eltelt az első munkahét, már nem fájnak annyira a lábak egy átdolgozott nap után, már megvan a mindennapi rutin, alakulnak a barátságok is. Persze részemről módjával, mert ugye a közös nyelv nem mindig van meg. De amúgy egyre többet értek, beszélek. El tudom mondani, hogy hol a WC, tudok kérdezni alap dolgokat, ha kell. Tudom, hogy melyik teamleader milyen forma, nincs is baj senkivel.
A mindennapi monotóniában bele lehet kapaszkodni vicces dolgokba. Mint pl. a munkanap végén a Disney Studios területén vágunk át az öltözők felé, mivel olyankor már zárva van, megtehetjük nyugodtan, tök üres. Viszont a zene még szól. És az egyik nap pont valami heroikus-szimfonikus-rettenet szólt. Mi meg mentünk a kollégákkal a szétizzadt egyenruhánkban, megfáradt, de konokul jövőbe néző tekintettel, lassított felvételben a kamera felé. Hangosan röhögtem, ahogy ezt elképzeltem.
Az is vicces, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a munkahelyhez. A legtöbben bulinak veszik, főleg a fiatalok, akik csak a nyári szünetre jönnek. Nekik a napi 7 óra munka csak a kötelező szívás, és utána kezdődik az élet. Sok kialvatlan arcot lehet látni. Aztán vagyunk a magunkfajták, akik idejönnek melózni, turistáskodni. Nekünk fontos, hogy kialudjuk magunkat, feleslegesen nem akarunk szenvedni. Mi a pénzért jöttünk. Aztán vannak a karrieristák. Ők általában határozatlan idejű szerződéssel rendelkeznek, mindent nagyon komolyan vesznek. Pl. tegnap egy francia srác az öltözőben vagy negyed órán keresztül rendezgette az 5 szál haját a tükörben, majd több guggolással tesztelte, hogy kitűrődik-e az inge, ha le kell hajolni valamiért. Az ilyen kollégákat 200 méterről fel lehet ismerni. Mind olyan, mintha maga Walt rajzolta volna őket.
Az én ruhám amúgy ilyen (a kötelező fotósopp egérfülre most nincs időm, bocs):

Fel is vagyok címkézve, így mindenki tudja, hogy én vagyok a fing (péter (ejtsd: pété), jelentése: fingani)

A szállásunk lecsendesedett. Ez gondolom köszönhető a hűvösebb időnek. Próbálunk valamennyit Magyarország felé legyezgetni, hogy ott ishüljön egy kicsit. Kitartást amúgy! Na, meg gondolom annak is köszönhető, hogy múltkor bevetettük a szekuritét. Nevelhető a fiatalság! Ma már füldugót sem kellett használni. És a legjobb, hogy végre bekapcsolták a szellőztető berendezést is. Így friss levegőben aludtunk, izzadás nélkül.

Most indulunk nemsoká Párizsba. Zitának is ma, meg holnap van a szünnapja, mint nekem. Majd onnan is jelentek. Lesz mit!

Aux Champs Elysées!