2013.08.03.
Mindketten szabadnaposak voltunk, így kihasználtuk a lehetőséget. Még az is jól jött, hogy a bérletünkkel ott utazunk, és annyit, amennyit csak akarunk. Ez így is marad augusztus 18-ig, utána csak hétvégente lesz így. A bérlet amúgy eredetileg csak arra a két körzetre érvényes, ahol lakunk és dolgozunk.
Na, tehát! Kezdtük azzal, hogy jól kialudtuk magunkat. Ez nem olyan egyszerű, mert bár a zajfaktor nem vészes már, de azért van, hogy be kell csukni az ablakot. Ilyenkor izzadunk. Nem olyan veszélyes ez, mint ahogy hangzik, beleszokunk lassan.
Aztán felpattantunk az RER-re. Irány Párizs, azon belül pedig a párizsi "dubai flash", azaz a La Défense tér.
Elsőre nagyon nyomasztó volt ott lenni. A fotókon nem is érződik olyan hatalmasnak, de ott helyben felfoghatatlan. Ki is vannak rakva a tervek, hogy 2020-ra be lesz kertesítve az egész. Rájöttek ők is, hogy a sok beton már nem menő.
És aztán ettünk jó szendvicset. Pötyi csinálta reggel.
Ez után vissza a föld alá. A következő megálló:
Cííííícaaaaaaaa!!! Ezt Krommer Balázs és Lachegyi Máté barátaimnak készítettem. Az egérfület sem "fotósoppoltam" ide, mert akkor méginkább mérges lenne szegény.
Készül az 1200 Ft-os kávé. Olyan akkurátusan csinálta a srác, hogy már csak a látványért megérte. Arról nem is szólva, hogy milyen finom volt!
Sétáltunk egy hosszút, majd a Concorde téren keresztül megérkeztünk a Tülériák kertjébe. Itt magyar viszonylatban elképzelhetetlennek tűnő rendszer van. Tele van a park e féle fém székekkel:
Nincsenek leláncolva, bárki szabadon viszi őket akárhová. Persze, ehhez hozzátartozik, hogy a parkot éjszakára bezárják, őrzik.
Mi is szereztünk székeket. Annyira nyugis a kockára vágott fák alatt punnyadni, hogy mostantól ha arra járunk, egy fél órát biztosan mindig eltöltünk ott.
Aztán mentünk tovább. Innen csak egy köpés a Louvre.
Nem mentünk be, csak körbejártuk. Hatalmas. A franciák is összehordtak mindent, amit lehetett (lásd angolok, amcsik). Nagyon büszkék rá. Annyira a magukénak érzik, hogy még Da Vincit is De Vincinek írják, és dövanszinak ejtik...
Inkább a Szajna partra koncentráltunk. Tele van könyvárusokkal. Régi nyomtatványok, plakátok, reprók, csecsebecsék. Még francia daloskönyvet is találtunk a múlt század elejéről (kb.).
Na, meg a hidak a Szajnán. Pl. a Pont Neuf. Jelentése szerint Új Híd. Amikor ez volt az első kőhídja Párizsnak, akkor valóban új lehetett.
Pötyi a Pont Neuf-ön:
Ez már nem a Pont Neuf, de a Pötyi az a Pötyi. Háttérben a Cité-sziget a Notre-Dame-mal.
Hosszas próbálkozás után, aránylag helytálló kompozícióval elkészített self portrait a Notre-Dame épp idén 850 éves épületével.
Lassan megéheztünk, mentünk az olcsó kajálda felé. Ami engem végig a leginkább lenyűgözött, azok a lakóházak. Tudvalevő, hogy tudatosan lettek aránylag rövid időn belül felhúzva. Viszont akkor még volt annyi igényesség az emberekben, hogy mindegyik ház kicsit máshogy nézzen ki. De mégis egységes és arra ösztönöz, hogy egyfolytában a házakat nézzem, hogy megtaláljam a kölünbségeket. Bármelyikben elfogadnék egy tetőtéri lakást, amelyik nem forgalmas út mellett áll.
Találomra befordultunk egy kis utcába, és egyszercsak ezt pillantottam meg egy falon. Kicsi a világ! Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett akkor Párizs. Biztos sokkal nyugodtabb az őrületes autóforgalom nélkül...
Búcsúzóul még jól bekajáltunk a gyorskajáldában a Pompidou központ mellett. Arról nem rakok fel fotót, mert ronda. Mármint a kajálda is, meg a Pompidou központ is. Utána irány a metró, pár megálló, majd átszállás az RER-re, majd irány haza. Este még megnéztünk egy filmet. Stallone Mindenkit megölt benne.
Életemben először voltam Párizsban. Nagy élmény volt, főleg ilyen jó idegenvezetővel! Köszi Pötyi! Sajnos neki ma már dolgozni kell, de jövő héten szombat-vasárnap is együtt "offolunk", így két napunk is lesz Párizsra. Várom nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése