2014. december 30., kedd

192 - 2014 összes

Izgalmas most írni, mert a jó öreg laptopomon megadta magát a monitor zsanérja (eltörött), így bármikor hátrabicsaklódhat. Ölben tartva kicsit veszélyes. Bontóban találtam alkatrészt, várom nagyon!
Le a kalappal előtte, mert idén nagyon sokat használtam. Mint ahogy az elmúlt 5 év alatt is, amit tisztességgel tűrt, tűr, tűrni fog. Még egy ideig nem tervezem lecserélni.

Képek következnek.

A kisvakond történetei közül az volt a kedvencem, amikor csúnya nagy gépek letarolták az erdőt, hogy bérházakat építsenek a helyére. Az nagyon megmaradt, amikor egy panellakás szobájában felfújható növények között ugrálnak, mint egy légvárban. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy az a mese a természet lerombolását helyteleníti, vagy a szocialista ember természet felett állását hirdeti-e. 
Minden esetre ezt azért lefotóztam egy gyermekes ismerősnél. 150 cm felett már valóban lehet nagybőgőzni. 
Neki még elég a két húr, biztos a helyes vonótechnikát gyakorolja

Bőgőztem én is idén. Év elején jó sokat, aztán egyre kevesebbet. Hazaköltöztem, lett főállásom. Aztán lett megint sok bőgőznivalóm is. A kettő együtt sok. 

Nemrég volt egy kis koncertem Budapesten az egyik zenekarral. Beszélgettünk dobos kollégával, aki szintén nem budapesti. Benne is dolgozik az a félelem, ami bennem dolgozott tavaly, mégpedig hogy ha nem vagyok Budapesten, kimaradok valamiből. De aztán rájöttem, hogy legfeljebb Budapestből maradok ki, és ez nem feltétlenül baj. Aztán meg oda lehet menni néha, mint ahogy most is nemrég.

Készülget a lakás, most épp a burkoló randalírozik benne. A slozi hátfalát magam tervezem megépíteni, az ehhez szükséges anyagokat vettük meg bratyómmal nemrég. Komoly logisztika volt beimádkozni a kocsiba két tábla impregnált gipszkartont. Terveim szerint pont befért volna, de elnéztem, így vágni kellett belőlük. Sebaj, a sló még ennél is keskenyebb.

Sokmindent látott már ez az autó. És még fog is...
A saját lakásunkba költözés egy nagy dolog, amiért sokat dolgoztunk mindketten, és szerencsére sok támogatást is kaptunk Pötty szüleitől. Egyre közelebbinek tűnik a beköltözés, minden lerakott csempével egyre lakásabbnak néz ki a lakás. Várjuk nagyon!

Újabb darabban zenélek a Csikyben. Bál a Savoyban. Azt a zongorát néha leengedik, néha felhúzzák. Szerencsére nem a zenekari árok felett lóg...

Nem túl biztató
Összeszámoltam, hogy csak december 23 koncerten zenéltem. Persze ebben benne vannak az idénymunkák, mint mikulásos és karácsonyi gyerekműsorok. De akkor is biztató. 

Kezdem azt érezni, hogy ha nem vagyok Pécsett, akkor kimaradok valamiből.

Ezzel a lelkesítő hangulattal zárom az óesztendőt, és nyitom a következőt. Történések szele fújdogál, csinálás illatja terjeng, a derekam meg fájdogál, de kaptam Karácsonyra gyógymasszőrhöz beutalót.

Boldogat mindenkinek! 

2014. december 24., szerda

191 - Karácsonyi összes

Régen írtam. Volt okom nem írni, leginkább a rá nem érés folytán. Így most tételesen felsorolom az elmúlt idők történéseit.

Meló:

A főállásom megvan, nyögöm terheit, húzom hasznait. A teher-haszon index állását nem firtatom. Jó suli szervezésből, alkalmazkodásból, hirtelen jött, egyáltalán nem várt helyzetekben való helytállásból, érdekérvényesítésből.

Mellette sokat zenéltem az elmúlt időkben, Karácsony előtt beindul a gyerekbiznisz. Van egy kis színházazás Kaposváron, egy-két jazz koncert, extra haknik. 

Rengeteg a meló, fáradok is rendesen (jól jön ez a Karácsony). De egy dolog kiderült. Ha szükség van rá, akkor lehet többet keresni. Csak csinálni kell. Persze ez most nagyon extrém, de már látom, hogy merre lehet optimalizálni.

Újra felszínre került a kis oktatóprogram tervünk is. Beadtunk egy EU-s pályázatot, meg persze úgy készülünk, hogy a nélkül is működjön. Izgalmas és szép feladat. Már most látható, hogy komoly kihívások elé nézünk, de az is biztos, hogy kellő mennyiségű és jól fókuszált "csinálással" minden megoldható.

Hajrá Mi!

Lakás:

A karácsonyi költözés ábrándja nem tartott soká, már december elején láttuk, hogy nem lesz kész. Most már február elejét mondunk mindenkinek, de azt is óvatosan. Elkészül, amikor elkészül. Szép lesz, szeretni fogjuk. Annyi biztos, hogy mire jön a jó idő, addigra már lehet majd fröccsözni a tetőn.

Persze most is beleestem abba a hibába, hogy majd én megcsinálom a mindent. Aztán amikor alig tudtam felállni a padlócsempézésből a derékfájástól, akkor jöttem rá, hogy igazából most éppen több pénzem van, mint időm és jó állapotú hátam. Így inkább hívtam egy szakembert. A glettelést is szaki csinálta. De az ikeás konyha összerakását nem adom senkinek! Annál jobban szeretek legózni, meg motivál, hogy sk. építem Pöttynek a konyhát.

Azért egy minimál karácsonyfát felállítottam a nagy dzsuva közepén, még égősort is tettem rá. 22-én volt egy kis időnk, felugrottunk Pöttyel. Nagyon meghatódott. Pont nála volt az egyik ajándékom, így átadta. Megcsináltatta az ajtóra kirakandó névtáblát. Ettől meg én hatódtam meg. Aztán ott álltunk a beépítetlen zuhanytálca és két kupac csempe, meg festékesvödrök között, egy poros asztalkán két csomag csempe közé beékelt befőttesüvegben álló, feldíszített fenyőág előtt, egymást átkarolva. És ez, akkor több volt, mint elég a boldogsághoz.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!