2013.08.02.
Több dolgot is jelenthetek tisztelettel!
Elsőnek azt, hogy
elvégeztem a képzésemet. Ma mégsem a melóhelyre mentem, hanem a Merlin nevezetű
épületbe (minden francia következetesen marlennek ejti, ami szerintem vicces,
mintha valami nő lenne), ugyanis ott volt az utolsó két képzés. A délelőttin
egészen megijedtem. Ugyanis egy olyan terembe vittek, ahol minden asztalon volt
egy kasszagép. Na, mondom, ez pénztárosképzés lesz, ami ugye nekem teljesen
felesleges, mert ha engem állítanának a kasszához, akkor egy párizsi néger
szájából azt sem érteném meg, ha fantát kérne. De azért végigültem, jól
elszórakoztam a gép kezelésével. Közben Zita SMS-ben megnyugtatott, hogy ez kb.
formalitás, aki nem alkalmas rá (pl, hogy nem beszél jól franciául), azt nem
engedik kasszába. A délutáni képzésen a higiénia volt a téma. És legnagyobb
örömömre volt angol nyelvű jegyzet. Vajh máshol miért nem volt ilyen? De azért
itt is franciául kérdezte az oktató, hogy ki nem érti a franciát… Na mindegy.
A másik jelenteni való pedig az, hogy létezik a „dizni
szekurité”. Ugyanis már háromszor is hívtuk őket. Minden esetben hangosan
bulizó fiatalok zavaró hangereje okán. Volt, hogy az udvaron bömböltették a
zenéjüket hajnali háromkor, majdnem az ablakunk alatt. És jöttek, rendet
tettek. Közben arra is rájöttem, hogy van spaletta az ablakon. Az is fog
valamennyi hangot. Aztán az is kiderült, hogy az első éjszaka zajongói nem a
fejünk felett lakoznak, hanem közvetlenül mellettünk. Az egyik srác magyar, így
könnyen meggyőztük őket, hogy tíz után nem jó, ha bömböltetnek. Szóval még az
is lehet, hogy lesznek nyugodt éjszakáink. Éljen!
Csütörtök délután az aznapi képzések után két órára beálltam
dolgozni. Asztalt törölgettem, kukát ürítettem, söprögettem. Ez az egyik munkakör
a sok közül, amit majd csinálnom kell. Mikor mit, majd a főnök eldönti. A
kedvencem az, amikor a sok szemeteszsákkal megtelik a konténer a konyha mögött.
Mert akkor azt ki kell tolni a „kollektorhoz”, ami egy tömörítő. És ami a
lényeg, hogy úgy működik, mint egy kukásautó. Oda kell tolni a konténert,
nyomni a gombot, borul a szemét, meg minden. Óvodáskori vágyam teljesül ezzel,
mert akkor nagy áhítattal néztem a kukásautót, meg azt az összetett mechanikát a
hátulján. Amúgy az, hogy nem kell gondolkodni, nagyon meditatívvá teszi ezt a
munkát. Remélem, majd sokat csinálhatom.
A képzés után átgyalogoltam Zita munkahelyére. Tovább
dolgozott, mint én, így megvártam. Mikor végzett, lencsevégre kaptam. Fárasztó
a lábnak ez a meló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése