Kedd óta reggeles vagyok, azaz 8-kor kezdek, vagyis 6-kor kelek. Ami kemény dió, mert egész eddig éjfélkor feküdtem, most meg fél 10-kor illenék. Szóval nehezen megy az elalvás. Főleg, ha a szomszéd bekapcsolja a zenéjét, mint ahogy tegnap tette. Át kellett szólni megint. Szóval kicsit fáradtabb vagyok a szokásosnál, de kibírom. Holnap megyek még egy reggelest, aztán hétvége, majd az utolsó héten végig délutános leszek. Ez így van jól.
Amúgy ezzel a reggeli kezdéssel nem lenne semmi baj. Bemegyek 8-ra. Semmi eligazítás, rögtön nekilátunk nyitni. Székeket lepakoljuk az asztalokról, majd feltöltjük a pultokat. Az én dolgom például a jégpakolás. Két őrületesen nagy gép készíti a jeget, amit egy hólapáttal merek egy kerekes ládába, majd ugyanazzal a lapáttal merem a pultban erre kiképzett üregekbe. Ez után jön a kellemetlen rész, ugyanis be kell menni a mínusz 18 fokos hűtőkamrába, hogy kihozzam a jégkrémeket. Persze ez maximum másfél perc, de azért akkor is hideg van odabenn. Aztán van, hogy a tálcákat pakolom ki, de ma az ásványvizeket bízták rám. Aztán ezzel el is megy két óra, de úgy, hogy észre sem veszem. Ez után egy óra lazázás, mert senki sem jön kajálni, mindenki először játszani akar. Fél 10-kor nyitunk, de az első kukákat csak délután kell üríteni, annyira nincs forgalom. De annyira nincs, hogy 10:45-kor engem el is küldenek kajálni. És ezzel el is ment a fél munkaidőm. A délután hajtósabb, de kibírható. Hamar eljön a vége. Bár tegnap ráhúztam fél órát, mert nagy szarban volt a főnök. Nem tudott volna senkit rakni a helyemre. Persze ezt túlóradíjban mérik. Majd veszek belőle egy sört, ha hazaértünk.
Ez itt a backstage. Nem egy lélekemelő hely. Itt tolom végig a kukát, ha megtelik. Az ott hátul tele is van:
Őrületes nagyipari étkeztetés van nálunk! Amolyan egészen undorító. Kezdve magától a kajától az elfogyasztásán át a sok szemétig, amit termel. Látom a konyhában a sok előre elkészített alapanyagot, a gyárilag kettévágott zsemléket, a fagyasztott húspogácsákat. És a legkomikusabb az, hogy szakácsok dolgoznak rendes szakács ruhában, sipkában. Mintha tényleg rendes éttermi kaját készítenének. Vicces!
Itt készül a pepsikokakóla. Tiszta Matrix, csak nem emberek, hanem szirupos dobozok vannak a hálózatra kapcsolva. Persze az italon keresztül meg emberek:
Na, meg a zene, ami szól állandóan. Ügyesen válogatott egyveleg, ami szépen alátámasztja a korabeli hollywood-i stúdiók hangulatát. Találtam egy videót, ami betekintést nyújt ebbe. A minőség nem túl jó, de a zene hallatszik:
Na, és én ezt hallgatom három hete. Körbe-körbe megy. Próbáltam megmérni többször is, hogy mekkora időközönként ismétlődik, de valahogy ösztönösen kikapcsol a fülem, amikor nagyon odafigyelek. Kb. fél óra, talán 45 perc. És miközben kikapcsol a fülem, mégis hallom. Hazafelé a buszon mindig valamelyik téma megy a fejemben. Szörnyű! Ez agymosás! Szerintem akik határozatlan szerződéssel dolgoznak itt, azoknak beépített védelmük van, azaz botfülük.
Amúgy tegnap este ezek a kollégák elmentek lézer harcolni. Itt két "klikk" van. Az En Coulisse dolgozói, meg akik a kioszkokban árulnak odakinn a parkban. Persze mindenki jó haver, de nekik piros kötényük van, nekünk meg kék. Ez már elég arra, hogy "ellenségként" ki legyenek hívva egy meccsre. Ez ugye az a játék, ahol lézerpuskával lövik egymást egy épített terepen, a speckó mellény meg érzékeli a találatot. Én nem mentem, csak ma reggel láttam a következményét. Mindenki holtfáradt volt, meg izomlázas. Az egyik kollégának meg egy szép seb éktelenkedett a homlokán. Bravó! De mi nyertünk.
Szóval zajlik az élet! És érik egy lakáskultúra rovat is, ugyanis a lakóhelyünket még nem mutattam be. Nemsoká!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése