2013.07.31.
Ma volt a második napja a képzésünknek. Szuper vicces és
egyben nagyon kimerítő is. Egyrészt azért, mert alig értek valamit, másodszor
pedig nagyon sokat beszélnek a semmiről. Csak hogy kiteljen a napi 7 óra. Mert
ugye ezt is már fizetik nekünk, így munkaidőnek számít.
Körbevittek a parkon, mindent jól megmagyaráztak, tudjuk,
hogy hol kell enni, kávézni, hogy kell viselkedni. Tudjuk, hogy minden előadó
kicsit ripacs, aki minket oktat. De ide ez kell, ez az elvárás. Minden esetre
meg lennék lőve, ha Zita nem lenne itt velem. Ugye, ő már tavaly is volt itt,
sokmindent ismer, sokat mesél, segít, ahol tud. Ő már dolgozik amúgy, „filler”
a munkaköre, azaz egy gyorsétkezdében ő pakolja tele a tálcát azzal, amit a
pénztárnál beütnek.
Amúgy lehet, hogy én is ezt fogom csinálni. Vagyis majd
kiderül. Ahol én dolgozom majd, ott annyira nem szereti a főnök, hogy alap a
franciám. Ma találkoztunk vele először, mondtam neki, hogy azért angolul is magyarázzon
kicsit. Persze, elmondta, de azért hozzátette, hogy gyakoroljak, mert jobb, ha
jó a franciám is. Még szerencse, hogy egy franciatanárnővel lakom együtt! Szóval kicsit izgi lesz előszörre, bár
gondolom, hogy a kevésbé kommunikatív melókat adják majd, mint
asztaltörölgetés, tálcaösszeszedés, vagy valami pakolás hátul a raktárban.
Minden esetre pénteken reggel 9-kor már ott fogunk feszíteni a kis
munkaruhánkban. Aznap még képzés, majd a hétvége szünet, aztán meglátjuk mi
lesz hétfőtől.
Mert, hogy a munkaruhát is megkaptuk. Semmi extra, egy
fekete nadrág, fehér ing, kék kötény és egy ugyanolyan kék baseball sapka, amit
utálok, de hordani kell. A ruhatár gigantikus (ces’t gigantique), talán ez
eddig a legérdekesebb, amit a parkban láttam. Sokezer melós mégtöbbezer ruhája
rendben felakasztva. Olyan ruhatárosokkal, akik rád néznek, és a megfelelő
méretű ruhát akasztják le neked. Lagalábbis nekem sikerült elsőre a legjobbat
adniuk. Minden ruhában csip van, így könnyű kezelniük, hogy mi van kinn, mi van
benn. A „locker-t” is megkaptuk, azaz a ruhaszekrényünket. Elsőre meg kellett
küzdenem a tekerős számzárral, de egy kis külső segítséggel boldogultam vele
végül.
Zita ma megint délután ment dolgozni, de előtte még
kipróbálta a konyhát. Mondhatom, nagy sikerrel! Nagyon finom gombás-tejszínes
tésztát főzött! Sajnos csak késő este ér haza, amikor én már alszom.
Amint hallom, megint szól valami aberrált gépzene az
emeletről. Pedig az előző éjszaka egész nyugis volt. Ha ez így marad éjjelre
is, akkor hívjuk a biztonságiakat. Remélem tényleg léteznek, mert hallottam
olyat is, hogy valaki hívta őket, de nem vették fel. Majd meglátjuk.
Nos, mára ennyi. Megyek borotválkozni, mert a szakáll nem
megengedett. Aztán franciatanulás következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése