2010. november 27., szombat

67 - Dubajkodás 39

Sikerült ma felkelnem korábban, hogy lemehessek reggelizni. Pedig sokáig fenn voltam. Megérte, most jól indul a napom.

Most fenn ülök a medencénél, és egyre inkább otthon érzem magam. Monokiniznek a csajok a napon! Persze nem olyan szépek, de a lényeg, az lényeg marad. Fura látni ilyet egy olyan országban, ahol kézen fogva sem nagyon illik menni az utcán, nem hogy csókolózni.

Ma reggel bekapcsoltuk a TV-t. Nagyon vicces műsor ment rajta, gyakorlatilag a megasztárnak egy vallási változata. Mega Müezin. Fiataloknak kell szakértő zsűri előtt a Koránból énekelni szent szövegeket. Az egyik kisöreg előénekli neki, aztán folytatnia kell. Vagy a szakasz végéig, vagy közbeszólnak, de a bénákat is nagyon sokáig hagyják. Mondjuk volt egy néger srác, aki nagyon szépen csinálta. Elhalgattam volna napestig, de tényleg.

Van egy hangulata, mikor a környék összes mecsetében egyszerre kezd el énekelni a müezin. Mindenhol más, és ha fúj a szél, akkor hol ezt, hol azt hallod jobban. Én nagyon szeretem. Sokkal puhább,mint a harangszó. Lagalább is ilyen távolságból, mert közelről nagyon hangos. Mindent körülleng ez az itt szokásos nyugalmas lustaság, ami a müezin énekében is megvan. Az én európai fülemnek alulintonált hangok, amik persze funkciójukban egyértelműen megállják a helyüket (még ha nem is értem, hogy mi a funkciójuk, de valahogy érzem), valahogy úgy hatnak, mintha a nagy melegben nem lenne kedve az énekesnek tisztán énekelni. Itt minden kicsit lassabb. Van, ami sokkal.

Nincsenek megjegyzések: