Tegnap az olaszban kajáltunk, mert csak este nyitott ki a bár. Miközben vártuk a kajánkat, végignéztük, ahogy egy indiai karbantartó az áram alatt lévő világítást szereli, de úgy, hogy először finoman hozzáér, mintha forró kaja lenne, csak ő így az áramot gondolta mevizsgálni, hogy van-e benne. Rossz volt nézni.
Ilyenkor, meg amikor az utcán látom az indiaiakat dolgozni, azon agyalok, hogy egyáltalán hogyan épülhetett fel Dubaj? Mert szinte az egészet ilyenek rakták össze. Olyat itt még nem láttam, hogy ne ingadozott volna nagyon vészesen egy állvány, amin ezek dolgoznak, de kb. 40-es pulzussal. Aztán pihenő időben meg a járdán fekszenek az árnyékban, mint a csövesek. Csak arra tudok gondolni, hogy végülis elég sokan vannak, ha egy-kettő leesik, üsse kő, van még száz, aki épp ezért a munkáért áll sorban.
Mondjuk itt a szállodában sem minden tökéletes. Persze, elhasználódnak dolgok, de mondjuk az nem az elhasználódás miatt van, hogy ha megnyitom a csapot a kádnál, akkor a csempe mögül is szivárog egy kis víz, ahol hiányzik egy kis fuga.
Tiborék mesélték, hogy a cég, aki náluk a kertet csinálja, olyan indiai melósokat küldött ki, akik nem tudnak gereblyézni (nem értik a működési elvet sem), és úgy kellett megmutatni nekik, hogy akkor jön víz a slagból, ha a tövében megnyitják a csapot. Addig csak úgy rázták a cső végét, hátha attól megered.
Viszont ezek az emberek megkeresnek havi 60-70 ezer Forintot, amiből otthon Indiában eltartják a népes családjukat, szóval nagyon vigyáznak, hogy bármi hülyeséget csináljanak, mert akkor eltiltják őket az aranytojást tojó tyúktól. Nem lopnak, nem bűnöznek, nem nagyravágyóak, mert abból a kasztból nincs felfelé, ahova tartoznak, csak jó büdösek, ápolatlanok és buták. Tisztelet a kivételnek persze, mert az is van jócskán hálistennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése