Túl a minikrízisen minden ok. Tegnap kicsit többet gondolkodtam a kelleténél, ennyi volt a baj. Meg aztán vidámabban könnyebben is mennek a dolgok.
Nagy hülyeség egy másik világban azon agyalni, hogy mi a rossz benne. Főleg, ha ez a világ azért van, hogy nekem ne legyen rossz. Az, hogy hogyan érzem magam, nem a körülményeken múlik. Úgy érzem magam, ahogy érzem MAGAM. Nem egy hülye nyelv ez a magyar.
Most csinálom először, hogy kitárom az ablakot a szobában. Mondjuk most van olyan idő, hogy ezt megtehetem. Jó nagy a forgalom odakinn, de most nem zavar. Érzem, ahogy él ez a város. És ez jó.
Kissrácok kriketteznek a hotel előtti üres telken. Nagyon odavannak ezért a sportért, főleg az indiaiak. Olyasmi sport ez, mint a baseball, csak még annál is viccesebb. legalábbis nekem. Van itt külön krikett adó a TV-ben, vannak nagy sztárok, mint a fociban, minden van. Krikett arcokkal reklámoznak sört, mondjuk némelyik krikettjátékosnak van is sörpocakja, lehet, hogy nem véletlenül.
Közben kinn az ég alján az angyalkák sütik a kalácsot, vagyis szép vörös. Pont nyugatra néz az ablak, úgyhogy rendszerint végignézem, ahogy lemegy a nap. Szemmel lehet követni, olyan gyorsan bukik be a házak mögé. Pont ma dumáltunk Jitessel, az egyik pincérrel Skandináviáról, hogy ott ilyenkor már alig süt a nap. Szörnyű belegondolni is.
1 megjegyzés:
Szóval akkor itt jó, és máshol szar? Ez a megoldás!
Megjegyzés küldése