Ha balra nézek, egy pultot látok. Mögötte unott srilankai alkalmazott valamit olvas. Most nincs vendég a medencénél, már lement a nap. Ha jobbra nézek, az üvegkorláton túl parabola erdő a szomszéd lakóház tetején. A sok színes izzósort már levették, vége van az indiai valamilyen ünnepeknek. Mögötte egy félkész toronyház, amit itt hagytak, hogy majd talán magától befejeződik. Szembe velem a medence van, szépen meg van világítva, de olyan sterilen üres, hogy még ha egy kicsit melegebb lenne az idő, akkor sem lenne kedvem belemenni. Az ég meg olyan, mintha egy számítógép számolta volna ki az egyenletes átenetet a szürkésvörösből a szürkéskékbe. Mondjuk ez az egyetlen, ami a természet műve, nem emberkézé, de most ez is műnek hat.
Most, hogy feljöttem ide a tetőre kicsit nézni a naplementét, meg netezni, elgondolkodtam. Mert az ember néha elgondolkodik. Mi az, ami itt jó, mi az, ami otthon jó. Mitől van a honvágy, miben áll az, hogy az ember tartozik valahova.
Most nagyon egyfélét csinálunk mi itt. Szinte minden nap arról szól, hogy rápihenünk az estére, vagy pl. én arról álmodozom, hogy mi lesz, ha majd hazaérek. Vagy már szinte kényszeredetten használjuk ki az itteni lehetőségeket. Mondjuk azt, hogy itt még mindig lehet napozni. Persze most már látom, hogy nem leszek barnább, mert napról napra korábban kéne kijönni, és többet kinn heverészni, de délelőtt alszom még. A változatosság gyönyörködtet. Itt nagyon változatosság nincs. Persze, otthonhoz képest nagyon más, így változatos, de a napi rendszerünket bekalkulálva maga a dögunalom. Még jó, hogy az ember tud magának dolgokat kitalálni. Mint nekem a blogírás, vagy a videócsinálás.
Kicsit önismereti dolog ez. Hogy miért nem tudok olyan sokat gyakorolni egy segg alatt például? Mert nem bírom ezeket a monoton dolgokat. De miért nem bírom, ha egyszer megvan az eredménye? Most, hogy még fizetnek is érte, csinálom. Mert most kötelesség is egyben. És jó, mert egyre jobban zenélek. Végül megéri.
Kicsit olyan hülye remete élet ez. El vagy zárva a saját életteredtől. 3 hónap azt hiszem pont elég egyszerre belőle. Ha hosszú távon akarom csinálni, akkor nem csak nekem kell idejönni, hanem az életemnek is valamennyire.
Ha megint jobbra nézek, akkor a toronyház mögül előkúszik egy repülő. És ez megnyugtat.
És most megyek és szaunázok egyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése