Fura vendégek vannak errefelé, vagyis inkább csak nekünk furák. Nincs még meg az élőzene kultúrája. Például, ha kérnek számot, akkor nincs cserébe semmi, maximum egy taps. Bár tegnap még az sem volt. Ült a pultnál valami fene tudja, talán dél-amerikai fazon, aki kérte tőlünk a Besame Muchot. Eljátszottuk, de nem is figyelt oda. Aztán később meg el akarta velünk játszatni a Love Story c. film zenéjét, ami meg egy akkora giccs, mint ide Magyarország, mellesleg meg még nem is jazz. Mondtuk, hogy bocs, de azt azért nem. Akkor játszuk el a Besame Muchot, mondta. Azt már játszottuk, csak nem figyeltél, mondta Balázs. Értetlenkedett egy jó ideig, meg feltartott minket. Vicces volt. A végén már az amcsi haverja jött oda elnézést kérni.
Pár napja meg egy nagyon zorall, piaszagú, helyinek tűnő, de nem abrosztestű arc kérte tőlünk, hogy játsszuk el a keresztapa témáját. Máté könnyelműen rábólintott, aztán pánikszerű kottakeresés a neten, kottakörmölés, de végül tök jó lett, bár nem kaptunk érte semmit. Majd megműveljük mi itt a kedves közönséget! Valahogyan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése