avagy a mindenkori gálya
2010. november 30., kedd
2010. november 29., hétfő
68 - Dubajkodás 40
A minap elmentünk, hogy vegyünk egy kamerát. A Dubai Mall volt a cél, mert ott van egy rakáson az összes eféle bolt. Kocsival mentünk, hamar megtaláltuk, le is parkoltunk hamar. Tudni kell, hogy ez a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, valami mit tudom én hány ezer bolt van benne, meg mozi, meg étterem. Innen lehet felmenni a Burj Khalifába is, mert annak a tövében terpeszkedik. A méretekről csak annyit, hogy átmentünk, vagyis átkirándultunk egy könyvesbolton, ami jó pár percig eltartott, pedig folyamatosan mentünk. Végül megtaláltuk a kamerás boltokat, találtam is kamerát, meg is vettük. A vicc, hogy ez egy nagyon európai, vagy inkább amerikai jellegű hely, de a filipínó eladó itt is rögtön azzal kezdte, hogy odaadja olcsóbban, ha nagyon kell. Persze nem kellett, máshol vettem másmilyet.
De nem is ez a lényeg. Kifelé elvétettük az irányt, és máshol lyukadtunk ki a parkolóházban. Mit parkolóház! Parkolóváros! Fél órát gyalogoltunk egyfolytában mindenfelé, mire megtaláltuk az autót. Nem túl lélekemelő egy ilyen helyen mászkálni. Nagyon jó világvége utópia filmeket lehetne itt forgatni amúgy. Az volt a legbosszantóbb, hogy kétszer is rossz irányba navigáltak minket. Egyszer annyira, hogy elgyalogoltunk a legvégébe az egésznek. Az volt a gond, hogy csak annyit tudtunk, hogy az A jelű részt keressük, de a színre nem emlékeztünk. Elindultunk a piros oldalon, az X-től visszafele, de E-nél ott volt a vége. Volt nagy káromkodás! A kék A-nál volt a kocsi az egésznek a másik oldalán.
Bele sem merek gondolni, hogy miért van szüksége az embereknek egy ilyen helyre. Beláthatatlanul és feleslegesen nagy, de legalább jó randa. Fura ez.
Tegnap viszont megint felmentünk a 43. emeletre a másik Sheratonban. Jó ott lenni! Ott vagy az egész város felett, ami még így is elég hangos, de legalább olyan magasról már csak egy egybefüggő morajlás. Melletted még magasabb tornyok, de közöttük belátod az egész várost, ami gyönyörű este. Lenyűgöző.
És ez fura. Amit írtam a Dubai Mall esetében, hogy feleslegesen nagy. Itt minden az. De pont ennek köszönhetően láthatom ilyen magasból például, vagy akár még magasabbról. Biztosan meg lehet szokni, vagy akár unni is ezt, de egy ideig lenyűgöző. És én még ebben az időben vagyok.
De nem is ez a lényeg. Kifelé elvétettük az irányt, és máshol lyukadtunk ki a parkolóházban. Mit parkolóház! Parkolóváros! Fél órát gyalogoltunk egyfolytában mindenfelé, mire megtaláltuk az autót. Nem túl lélekemelő egy ilyen helyen mászkálni. Nagyon jó világvége utópia filmeket lehetne itt forgatni amúgy. Az volt a legbosszantóbb, hogy kétszer is rossz irányba navigáltak minket. Egyszer annyira, hogy elgyalogoltunk a legvégébe az egésznek. Az volt a gond, hogy csak annyit tudtunk, hogy az A jelű részt keressük, de a színre nem emlékeztünk. Elindultunk a piros oldalon, az X-től visszafele, de E-nél ott volt a vége. Volt nagy káromkodás! A kék A-nál volt a kocsi az egésznek a másik oldalán.
Bele sem merek gondolni, hogy miért van szüksége az embereknek egy ilyen helyre. Beláthatatlanul és feleslegesen nagy, de legalább jó randa. Fura ez.
Tegnap viszont megint felmentünk a 43. emeletre a másik Sheratonban. Jó ott lenni! Ott vagy az egész város felett, ami még így is elég hangos, de legalább olyan magasról már csak egy egybefüggő morajlás. Melletted még magasabb tornyok, de közöttük belátod az egész várost, ami gyönyörű este. Lenyűgöző.
És ez fura. Amit írtam a Dubai Mall esetében, hogy feleslegesen nagy. Itt minden az. De pont ennek köszönhetően láthatom ilyen magasból például, vagy akár még magasabbról. Biztosan meg lehet szokni, vagy akár unni is ezt, de egy ideig lenyűgöző. És én még ebben az időben vagyok.
2010. november 27., szombat
67 - Dubajkodás 39
Sikerült ma felkelnem korábban, hogy lemehessek reggelizni. Pedig sokáig fenn voltam. Megérte, most jól indul a napom.
Most fenn ülök a medencénél, és egyre inkább otthon érzem magam. Monokiniznek a csajok a napon! Persze nem olyan szépek, de a lényeg, az lényeg marad. Fura látni ilyet egy olyan országban, ahol kézen fogva sem nagyon illik menni az utcán, nem hogy csókolózni.
Ma reggel bekapcsoltuk a TV-t. Nagyon vicces műsor ment rajta, gyakorlatilag a megasztárnak egy vallási változata. Mega Müezin. Fiataloknak kell szakértő zsűri előtt a Koránból énekelni szent szövegeket. Az egyik kisöreg előénekli neki, aztán folytatnia kell. Vagy a szakasz végéig, vagy közbeszólnak, de a bénákat is nagyon sokáig hagyják. Mondjuk volt egy néger srác, aki nagyon szépen csinálta. Elhalgattam volna napestig, de tényleg.
Van egy hangulata, mikor a környék összes mecsetében egyszerre kezd el énekelni a müezin. Mindenhol más, és ha fúj a szél, akkor hol ezt, hol azt hallod jobban. Én nagyon szeretem. Sokkal puhább,mint a harangszó. Lagalább is ilyen távolságból, mert közelről nagyon hangos. Mindent körülleng ez az itt szokásos nyugalmas lustaság, ami a müezin énekében is megvan. Az én európai fülemnek alulintonált hangok, amik persze funkciójukban egyértelműen megállják a helyüket (még ha nem is értem, hogy mi a funkciójuk, de valahogy érzem), valahogy úgy hatnak, mintha a nagy melegben nem lenne kedve az énekesnek tisztán énekelni. Itt minden kicsit lassabb. Van, ami sokkal.
Most fenn ülök a medencénél, és egyre inkább otthon érzem magam. Monokiniznek a csajok a napon! Persze nem olyan szépek, de a lényeg, az lényeg marad. Fura látni ilyet egy olyan országban, ahol kézen fogva sem nagyon illik menni az utcán, nem hogy csókolózni.
Ma reggel bekapcsoltuk a TV-t. Nagyon vicces műsor ment rajta, gyakorlatilag a megasztárnak egy vallási változata. Mega Müezin. Fiataloknak kell szakértő zsűri előtt a Koránból énekelni szent szövegeket. Az egyik kisöreg előénekli neki, aztán folytatnia kell. Vagy a szakasz végéig, vagy közbeszólnak, de a bénákat is nagyon sokáig hagyják. Mondjuk volt egy néger srác, aki nagyon szépen csinálta. Elhalgattam volna napestig, de tényleg.
Van egy hangulata, mikor a környék összes mecsetében egyszerre kezd el énekelni a müezin. Mindenhol más, és ha fúj a szél, akkor hol ezt, hol azt hallod jobban. Én nagyon szeretem. Sokkal puhább,mint a harangszó. Lagalább is ilyen távolságból, mert közelről nagyon hangos. Mindent körülleng ez az itt szokásos nyugalmas lustaság, ami a müezin énekében is megvan. Az én európai fülemnek alulintonált hangok, amik persze funkciójukban egyértelműen megállják a helyüket (még ha nem is értem, hogy mi a funkciójuk, de valahogy érzem), valahogy úgy hatnak, mintha a nagy melegben nem lenne kedve az énekesnek tisztán énekelni. Itt minden kicsit lassabb. Van, ami sokkal.
2010. november 22., hétfő
66 - Dubajkodás 38
Túl a minikrízisen minden ok. Tegnap kicsit többet gondolkodtam a kelleténél, ennyi volt a baj. Meg aztán vidámabban könnyebben is mennek a dolgok.
Nagy hülyeség egy másik világban azon agyalni, hogy mi a rossz benne. Főleg, ha ez a világ azért van, hogy nekem ne legyen rossz. Az, hogy hogyan érzem magam, nem a körülményeken múlik. Úgy érzem magam, ahogy érzem MAGAM. Nem egy hülye nyelv ez a magyar.
Most csinálom először, hogy kitárom az ablakot a szobában. Mondjuk most van olyan idő, hogy ezt megtehetem. Jó nagy a forgalom odakinn, de most nem zavar. Érzem, ahogy él ez a város. És ez jó.
Kissrácok kriketteznek a hotel előtti üres telken. Nagyon odavannak ezért a sportért, főleg az indiaiak. Olyasmi sport ez, mint a baseball, csak még annál is viccesebb. legalábbis nekem. Van itt külön krikett adó a TV-ben, vannak nagy sztárok, mint a fociban, minden van. Krikett arcokkal reklámoznak sört, mondjuk némelyik krikettjátékosnak van is sörpocakja, lehet, hogy nem véletlenül.
Közben kinn az ég alján az angyalkák sütik a kalácsot, vagyis szép vörös. Pont nyugatra néz az ablak, úgyhogy rendszerint végignézem, ahogy lemegy a nap. Szemmel lehet követni, olyan gyorsan bukik be a házak mögé. Pont ma dumáltunk Jitessel, az egyik pincérrel Skandináviáról, hogy ott ilyenkor már alig süt a nap. Szörnyű belegondolni is.
Nagy hülyeség egy másik világban azon agyalni, hogy mi a rossz benne. Főleg, ha ez a világ azért van, hogy nekem ne legyen rossz. Az, hogy hogyan érzem magam, nem a körülményeken múlik. Úgy érzem magam, ahogy érzem MAGAM. Nem egy hülye nyelv ez a magyar.
Most csinálom először, hogy kitárom az ablakot a szobában. Mondjuk most van olyan idő, hogy ezt megtehetem. Jó nagy a forgalom odakinn, de most nem zavar. Érzem, ahogy él ez a város. És ez jó.
Kissrácok kriketteznek a hotel előtti üres telken. Nagyon odavannak ezért a sportért, főleg az indiaiak. Olyasmi sport ez, mint a baseball, csak még annál is viccesebb. legalábbis nekem. Van itt külön krikett adó a TV-ben, vannak nagy sztárok, mint a fociban, minden van. Krikett arcokkal reklámoznak sört, mondjuk némelyik krikettjátékosnak van is sörpocakja, lehet, hogy nem véletlenül.
Közben kinn az ég alján az angyalkák sütik a kalácsot, vagyis szép vörös. Pont nyugatra néz az ablak, úgyhogy rendszerint végignézem, ahogy lemegy a nap. Szemmel lehet követni, olyan gyorsan bukik be a házak mögé. Pont ma dumáltunk Jitessel, az egyik pincérrel Skandináviáról, hogy ott ilyenkor már alig süt a nap. Szörnyű belegondolni is.
2010. november 21., vasárnap
65 - Dubajkodás 37
Ha balra nézek, egy pultot látok. Mögötte unott srilankai alkalmazott valamit olvas. Most nincs vendég a medencénél, már lement a nap. Ha jobbra nézek, az üvegkorláton túl parabola erdő a szomszéd lakóház tetején. A sok színes izzósort már levették, vége van az indiai valamilyen ünnepeknek. Mögötte egy félkész toronyház, amit itt hagytak, hogy majd talán magától befejeződik. Szembe velem a medence van, szépen meg van világítva, de olyan sterilen üres, hogy még ha egy kicsit melegebb lenne az idő, akkor sem lenne kedvem belemenni. Az ég meg olyan, mintha egy számítógép számolta volna ki az egyenletes átenetet a szürkésvörösből a szürkéskékbe. Mondjuk ez az egyetlen, ami a természet műve, nem emberkézé, de most ez is műnek hat.
Most, hogy feljöttem ide a tetőre kicsit nézni a naplementét, meg netezni, elgondolkodtam. Mert az ember néha elgondolkodik. Mi az, ami itt jó, mi az, ami otthon jó. Mitől van a honvágy, miben áll az, hogy az ember tartozik valahova.
Most nagyon egyfélét csinálunk mi itt. Szinte minden nap arról szól, hogy rápihenünk az estére, vagy pl. én arról álmodozom, hogy mi lesz, ha majd hazaérek. Vagy már szinte kényszeredetten használjuk ki az itteni lehetőségeket. Mondjuk azt, hogy itt még mindig lehet napozni. Persze most már látom, hogy nem leszek barnább, mert napról napra korábban kéne kijönni, és többet kinn heverészni, de délelőtt alszom még. A változatosság gyönyörködtet. Itt nagyon változatosság nincs. Persze, otthonhoz képest nagyon más, így változatos, de a napi rendszerünket bekalkulálva maga a dögunalom. Még jó, hogy az ember tud magának dolgokat kitalálni. Mint nekem a blogírás, vagy a videócsinálás.
Kicsit önismereti dolog ez. Hogy miért nem tudok olyan sokat gyakorolni egy segg alatt például? Mert nem bírom ezeket a monoton dolgokat. De miért nem bírom, ha egyszer megvan az eredménye? Most, hogy még fizetnek is érte, csinálom. Mert most kötelesség is egyben. És jó, mert egyre jobban zenélek. Végül megéri.
Kicsit olyan hülye remete élet ez. El vagy zárva a saját életteredtől. 3 hónap azt hiszem pont elég egyszerre belőle. Ha hosszú távon akarom csinálni, akkor nem csak nekem kell idejönni, hanem az életemnek is valamennyire.
Ha megint jobbra nézek, akkor a toronyház mögül előkúszik egy repülő. És ez megnyugtat.
És most megyek és szaunázok egyet.
Most, hogy feljöttem ide a tetőre kicsit nézni a naplementét, meg netezni, elgondolkodtam. Mert az ember néha elgondolkodik. Mi az, ami itt jó, mi az, ami otthon jó. Mitől van a honvágy, miben áll az, hogy az ember tartozik valahova.
Most nagyon egyfélét csinálunk mi itt. Szinte minden nap arról szól, hogy rápihenünk az estére, vagy pl. én arról álmodozom, hogy mi lesz, ha majd hazaérek. Vagy már szinte kényszeredetten használjuk ki az itteni lehetőségeket. Mondjuk azt, hogy itt még mindig lehet napozni. Persze most már látom, hogy nem leszek barnább, mert napról napra korábban kéne kijönni, és többet kinn heverészni, de délelőtt alszom még. A változatosság gyönyörködtet. Itt nagyon változatosság nincs. Persze, otthonhoz képest nagyon más, így változatos, de a napi rendszerünket bekalkulálva maga a dögunalom. Még jó, hogy az ember tud magának dolgokat kitalálni. Mint nekem a blogírás, vagy a videócsinálás.
Kicsit önismereti dolog ez. Hogy miért nem tudok olyan sokat gyakorolni egy segg alatt például? Mert nem bírom ezeket a monoton dolgokat. De miért nem bírom, ha egyszer megvan az eredménye? Most, hogy még fizetnek is érte, csinálom. Mert most kötelesség is egyben. És jó, mert egyre jobban zenélek. Végül megéri.
Kicsit olyan hülye remete élet ez. El vagy zárva a saját életteredtől. 3 hónap azt hiszem pont elég egyszerre belőle. Ha hosszú távon akarom csinálni, akkor nem csak nekem kell idejönni, hanem az életemnek is valamennyire.
Ha megint jobbra nézek, akkor a toronyház mögül előkúszik egy repülő. És ez megnyugtat.
És most megyek és szaunázok egyet.
2010. november 19., péntek
64 - Dubajkodás 36 - Havi egyenlegértesítő
Eltelt egy hónap. Sokminden történt, úgyhogy ideje egy kis számvetést tenni.
Az egy hónap alatt kiderült, hogy tudunk jól zenélni, de úgy igazán, meg tudunk rosszul zenélni úgy, hogy azt azért még élvezze a kedves közönség. Egy hónap alatt kiderült, hogy gyorsan megy az idő, bár Karácsony környékén kicsit lassabb lesz, de onnan már csak 3 hét, aztán uzsgyi haza. Egy hónap alatt kiderült, hogy Dubaj nagyon sokarcú világ. Egy világváros, amit még nem lakott be a világ, és nincs is erre még teljesen felkészülve. Egy hónap alatt kiderült, hogy meg lehet unni a sztéket, az olasz kaját, meg az indiait is.
Egy hónap alatt beállt egy rendszer. Máté minden nap egy csomót gyúr, és két hónap múlva fegyverré gyúrt testtel érkezik majd haza. Balázs eljár néha egyedül kávézni, mint otthon, és jógázik, meg a zenélés szüneteiben fel-felszalad hol csetelni, hol enni egy kicsit. Én sokáig alszom, és sokat ülök a gép előtt, mint otthon, mert videót vágok, vagy írogatok, vagy az otthoniakkal beszélek. Néha felmegyek én is gyúrni, de ez általában kimerül a lépőgép negyed órás használatában, meg pár hossz úszásban, aztán napozok, ha van nap. Általában van.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az indiaiaknak más rugóra jár az agyuk, hogy az arabok nagyon barátságos népek, a perzsákról nem is beszélve. Egy hónap alatt kiderült, hogy innen még van feljebb, hogy játszhatunk ennél még jobb helyen is, jobb fizetésért. Viszont az is kiderült, hogy ezt a helyet nagyon meg kell becsülnünk, mert itt szeretnek minket, tejben-vajban fürösztenek, és csak jó emberekkel vagyunk körülvéve. És ez nagyon fontos.
Egy hónap alatt kiderült, hogy lehet itt autóval közlekedni, bár elég balkáni a morál az utakon, meg friss jogsival kicsit meredek egy ekkora dögöt hajtani, de lehet alkalmaszkodni hozzá. Egy hónap alatt kiderült, hogy megszokjuk a póthangszereket. Egész megszerettem ezt a villanybőgőt, bár Balázs asszem nem így van a dobjával, de alapvetően meg vagyun elégedve annak ellenére is, hogy rettenetesen hiányoznak a saját hangszerek.
Egy hónap alatt kiderült, hogy távol az otthontól letisztultabban lehet gondolkodni az otthonról. Kiderült, hogy tud hiányozni az otthon, ha várnak haza. Kiderült, hogy van jövőnk, hogy van egy hely, ahol megbecsülnek minket.
Egy hónap alatt kiderült, hogy jól áll a körszakáll (na jó, nem teljesen kör, de majdnem). Kiderült, hogy Balázsnak így szakállal, ha kócos a haja, akkor csöves feje van, ha hátranyalja, akkor maffiózó, ha rendezett, akkor meg jazzdobos. Kiderült, hogy Máté tud laza lenni, és jó humora van, bár néha kölcsönösen fárasztjuk egymást, de alapvetően tök jól elvagyunk.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az arab popzene botrányosan rossz, hogy az átgondolt diktatúra jól működik, ha okos a király, és ha vannak szabályok, hogy ennek ellenére nagyon Amerika akar lenni ez az egész, szóval félő, hogy ez nem marad így örökké. Kiderült, hogy szarnak a környezetre, ha nem szólsz a boltban, akkor szinte minden egyes megvásárolt dolgodat külön zacskóba teszik. Simán tele lehetne rakni mindent napelemekkel, itt még pénz is lenne rá, de nem, nagy olajerőművek zúgnak a város szélén. Mindenhol 18 fok van, még ha kinn 35, akkor is. Mindenkinek hatalmas autója van, automata váltóval, amik zabálnak sokat, de lagalább nincs szmog, mert a szél elviszi. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi köti meg, mert nincs sok növényzet. Az is kiderült, hogy az indiaiak itt fogyóeszköznek számítanak. Egyszer korábban írtam, hogy mennyi itt a legkevesebb fizetés. Hát tévedtem, mert megkérdezte Balázs a takarítónkat. 60 ezer Forintot keres a szerencsétlen, mondjuk kajára, szállásra nincs gondja, de ez akkor is kevés.
Egy hónap alatt kiderült, hogy még két hónapot itt simán elvagyunk. És az is, hogy majd érdemes lesz ide visszajönni.
Üdv mindenkinek otthon!
Az egy hónap alatt kiderült, hogy tudunk jól zenélni, de úgy igazán, meg tudunk rosszul zenélni úgy, hogy azt azért még élvezze a kedves közönség. Egy hónap alatt kiderült, hogy gyorsan megy az idő, bár Karácsony környékén kicsit lassabb lesz, de onnan már csak 3 hét, aztán uzsgyi haza. Egy hónap alatt kiderült, hogy Dubaj nagyon sokarcú világ. Egy világváros, amit még nem lakott be a világ, és nincs is erre még teljesen felkészülve. Egy hónap alatt kiderült, hogy meg lehet unni a sztéket, az olasz kaját, meg az indiait is.
Egy hónap alatt beállt egy rendszer. Máté minden nap egy csomót gyúr, és két hónap múlva fegyverré gyúrt testtel érkezik majd haza. Balázs eljár néha egyedül kávézni, mint otthon, és jógázik, meg a zenélés szüneteiben fel-felszalad hol csetelni, hol enni egy kicsit. Én sokáig alszom, és sokat ülök a gép előtt, mint otthon, mert videót vágok, vagy írogatok, vagy az otthoniakkal beszélek. Néha felmegyek én is gyúrni, de ez általában kimerül a lépőgép negyed órás használatában, meg pár hossz úszásban, aztán napozok, ha van nap. Általában van.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az indiaiaknak más rugóra jár az agyuk, hogy az arabok nagyon barátságos népek, a perzsákról nem is beszélve. Egy hónap alatt kiderült, hogy innen még van feljebb, hogy játszhatunk ennél még jobb helyen is, jobb fizetésért. Viszont az is kiderült, hogy ezt a helyet nagyon meg kell becsülnünk, mert itt szeretnek minket, tejben-vajban fürösztenek, és csak jó emberekkel vagyunk körülvéve. És ez nagyon fontos.
Egy hónap alatt kiderült, hogy lehet itt autóval közlekedni, bár elég balkáni a morál az utakon, meg friss jogsival kicsit meredek egy ekkora dögöt hajtani, de lehet alkalmaszkodni hozzá. Egy hónap alatt kiderült, hogy megszokjuk a póthangszereket. Egész megszerettem ezt a villanybőgőt, bár Balázs asszem nem így van a dobjával, de alapvetően meg vagyun elégedve annak ellenére is, hogy rettenetesen hiányoznak a saját hangszerek.
Egy hónap alatt kiderült, hogy távol az otthontól letisztultabban lehet gondolkodni az otthonról. Kiderült, hogy tud hiányozni az otthon, ha várnak haza. Kiderült, hogy van jövőnk, hogy van egy hely, ahol megbecsülnek minket.
Egy hónap alatt kiderült, hogy jól áll a körszakáll (na jó, nem teljesen kör, de majdnem). Kiderült, hogy Balázsnak így szakállal, ha kócos a haja, akkor csöves feje van, ha hátranyalja, akkor maffiózó, ha rendezett, akkor meg jazzdobos. Kiderült, hogy Máté tud laza lenni, és jó humora van, bár néha kölcsönösen fárasztjuk egymást, de alapvetően tök jól elvagyunk.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az arab popzene botrányosan rossz, hogy az átgondolt diktatúra jól működik, ha okos a király, és ha vannak szabályok, hogy ennek ellenére nagyon Amerika akar lenni ez az egész, szóval félő, hogy ez nem marad így örökké. Kiderült, hogy szarnak a környezetre, ha nem szólsz a boltban, akkor szinte minden egyes megvásárolt dolgodat külön zacskóba teszik. Simán tele lehetne rakni mindent napelemekkel, itt még pénz is lenne rá, de nem, nagy olajerőművek zúgnak a város szélén. Mindenhol 18 fok van, még ha kinn 35, akkor is. Mindenkinek hatalmas autója van, automata váltóval, amik zabálnak sokat, de lagalább nincs szmog, mert a szél elviszi. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi köti meg, mert nincs sok növényzet. Az is kiderült, hogy az indiaiak itt fogyóeszköznek számítanak. Egyszer korábban írtam, hogy mennyi itt a legkevesebb fizetés. Hát tévedtem, mert megkérdezte Balázs a takarítónkat. 60 ezer Forintot keres a szerencsétlen, mondjuk kajára, szállásra nincs gondja, de ez akkor is kevés.
Egy hónap alatt kiderült, hogy még két hónapot itt simán elvagyunk. És az is, hogy majd érdemes lesz ide visszajönni.
Üdv mindenkinek otthon!
63 - Dubajkodás 35
Imhol a régóta ígérgetett videós jelentés a meglepiről. Sajnos a videa valamiért megakasztott egy képkockát a 12. másodpercnél, de amúgy a lényeg az a lényeg. Szóval ezt kaptuk kölcsön Tiboréktól ittlétünk idejére:
szólj hozzá: A meglepi
szólj hozzá: A meglepi
2010. november 18., csütörtök
2010. november 16., kedd
61 - Dubajkodás 33
Tegnap az olaszban kajáltunk, mert csak este nyitott ki a bár. Miközben vártuk a kajánkat, végignéztük, ahogy egy indiai karbantartó az áram alatt lévő világítást szereli, de úgy, hogy először finoman hozzáér, mintha forró kaja lenne, csak ő így az áramot gondolta mevizsgálni, hogy van-e benne. Rossz volt nézni.
Ilyenkor, meg amikor az utcán látom az indiaiakat dolgozni, azon agyalok, hogy egyáltalán hogyan épülhetett fel Dubaj? Mert szinte az egészet ilyenek rakták össze. Olyat itt még nem láttam, hogy ne ingadozott volna nagyon vészesen egy állvány, amin ezek dolgoznak, de kb. 40-es pulzussal. Aztán pihenő időben meg a járdán fekszenek az árnyékban, mint a csövesek. Csak arra tudok gondolni, hogy végülis elég sokan vannak, ha egy-kettő leesik, üsse kő, van még száz, aki épp ezért a munkáért áll sorban.
Mondjuk itt a szállodában sem minden tökéletes. Persze, elhasználódnak dolgok, de mondjuk az nem az elhasználódás miatt van, hogy ha megnyitom a csapot a kádnál, akkor a csempe mögül is szivárog egy kis víz, ahol hiányzik egy kis fuga.
Tiborék mesélték, hogy a cég, aki náluk a kertet csinálja, olyan indiai melósokat küldött ki, akik nem tudnak gereblyézni (nem értik a működési elvet sem), és úgy kellett megmutatni nekik, hogy akkor jön víz a slagból, ha a tövében megnyitják a csapot. Addig csak úgy rázták a cső végét, hátha attól megered.
Viszont ezek az emberek megkeresnek havi 60-70 ezer Forintot, amiből otthon Indiában eltartják a népes családjukat, szóval nagyon vigyáznak, hogy bármi hülyeséget csináljanak, mert akkor eltiltják őket az aranytojást tojó tyúktól. Nem lopnak, nem bűnöznek, nem nagyravágyóak, mert abból a kasztból nincs felfelé, ahova tartoznak, csak jó büdösek, ápolatlanok és buták. Tisztelet a kivételnek persze, mert az is van jócskán hálistennek.
Ilyenkor, meg amikor az utcán látom az indiaiakat dolgozni, azon agyalok, hogy egyáltalán hogyan épülhetett fel Dubaj? Mert szinte az egészet ilyenek rakták össze. Olyat itt még nem láttam, hogy ne ingadozott volna nagyon vészesen egy állvány, amin ezek dolgoznak, de kb. 40-es pulzussal. Aztán pihenő időben meg a járdán fekszenek az árnyékban, mint a csövesek. Csak arra tudok gondolni, hogy végülis elég sokan vannak, ha egy-kettő leesik, üsse kő, van még száz, aki épp ezért a munkáért áll sorban.
Mondjuk itt a szállodában sem minden tökéletes. Persze, elhasználódnak dolgok, de mondjuk az nem az elhasználódás miatt van, hogy ha megnyitom a csapot a kádnál, akkor a csempe mögül is szivárog egy kis víz, ahol hiányzik egy kis fuga.
Tiborék mesélték, hogy a cég, aki náluk a kertet csinálja, olyan indiai melósokat küldött ki, akik nem tudnak gereblyézni (nem értik a működési elvet sem), és úgy kellett megmutatni nekik, hogy akkor jön víz a slagból, ha a tövében megnyitják a csapot. Addig csak úgy rázták a cső végét, hátha attól megered.
Viszont ezek az emberek megkeresnek havi 60-70 ezer Forintot, amiből otthon Indiában eltartják a népes családjukat, szóval nagyon vigyáznak, hogy bármi hülyeséget csináljanak, mert akkor eltiltják őket az aranytojást tojó tyúktól. Nem lopnak, nem bűnöznek, nem nagyravágyóak, mert abból a kasztból nincs felfelé, ahova tartoznak, csak jó büdösek, ápolatlanok és buták. Tisztelet a kivételnek persze, mert az is van jócskán hálistennek.
2010. november 15., hétfő
60 - Dubajkodás 32
Hosszú hétvégénk van, mert valami iszlám ünnep folytán nem szabad se piálni, se zenélni, szóval vasárnap zárva van a pub. Jól esik kicsit pihenni. Tegnap este elmentünk Soky új munkahelyére (ha valaki nem emlékezne rá, akkor ő volt itt a legjobb pincér, csak átparancsolták a nagy hotel tetejére bartendernek, azaz előléptették. Szóval a 43. emeleten, a tetőteraszon söröztünk, alattunk 130 méterre az esti Dubaj fényei, a hangszórókból valami most éppen jól eső smooth zene szólt, szóval jól éreztük magunkat. Gyakran megyünk majd oda ezután. Remélem zenélni is. Ja, nem kellett fizetnünk, mert ugye ugyan az a cég, csak annyi került a szálára, hogy „jazz band”. Jó élet van itt.
A meglepi, amit kaptunk Tiboréktól, azt még mindig nem árulom el. Fúrja csak az oldalakat a kíváncsiság! Közeli ismerősök, családtagok már tudják néhányan, kéretik nem elárulni! Köszi!
A meglepihez is szorosan hozzá tartozik, hogy még csak ma kaptuk meg a vízumunkat, ezt is úgy, hogy kérni kellett, de sokszor. Először adtak nekünk egy fekete-fehér fénymásolatot az útlevelünkről, amit ha mutatnánk egy rendőrnek, kb. kiröhögne. Aztán ma végül megkaptuk. Csak egy pecsét kellett a papírra, de egy hónapig tartott, mire a tintapárnáról elért a tinta a nyomtatványig. Ráérősen mennek ezek a dolgok.
Tegnap este a felhőkarcolós-kávézós élmény után még megnéztünk Balázzsal egy elég hajmeresztő videót, ahol egy fazon fejkamerával 600 méterre mászik fel egy adótoronyba biztosítás nélkül. Be is linkelem, de ha valakinek nagyon tériszonya van, akkor inkább ne nézze meg.
http://www.youtube.com/watch?v=I9Q0SReCpsw&feature=related
A meglepi, amit kaptunk Tiboréktól, azt még mindig nem árulom el. Fúrja csak az oldalakat a kíváncsiság! Közeli ismerősök, családtagok már tudják néhányan, kéretik nem elárulni! Köszi!
A meglepihez is szorosan hozzá tartozik, hogy még csak ma kaptuk meg a vízumunkat, ezt is úgy, hogy kérni kellett, de sokszor. Először adtak nekünk egy fekete-fehér fénymásolatot az útlevelünkről, amit ha mutatnánk egy rendőrnek, kb. kiröhögne. Aztán ma végül megkaptuk. Csak egy pecsét kellett a papírra, de egy hónapig tartott, mire a tintapárnáról elért a tinta a nyomtatványig. Ráérősen mennek ezek a dolgok.
Tegnap este a felhőkarcolós-kávézós élmény után még megnéztünk Balázzsal egy elég hajmeresztő videót, ahol egy fazon fejkamerával 600 méterre mászik fel egy adótoronyba biztosítás nélkül. Be is linkelem, de ha valakinek nagyon tériszonya van, akkor inkább ne nézze meg.
http://www.youtube.com/watch?v=I9Q0SReCpsw&feature=related
2010. november 13., szombat
2010. november 12., péntek
2010. november 11., csütörtök
56 - Dubajkodás 28
Tegnap előtt, meg tegnap lenyomott a szarullét. Most már jobban vagyok. Kicsit olyan volt, mint amikor az ember érzi, hogy beteg lesz. Fene tudja, hogy mi volt ez, de szerintem csak kimerültség. Eléggé lefárasztott a hétfői matiné (erről majd mindjárt írok), meg utána még az esti zenélés. Hozzá jön még a jó sok, de tápanyagban szegény kaja, meg a légkondi, amit nem biztos, hogy jól pucolnak, meg az, hogy itt is beköszöntött az ősz egyik napról a másikra. Ez abban mutatkozott meg, hogy esett egy kicsit az eső, meg jobban fújt a szél és azóta is jobban fúj kicsit. Kb. most olyan az idő itt, mint mondjuk otthon egy enyhébb, de napozós nyári napon. Minden esetre mindenki jó nyomott volt a „front” miatt, nem csak én. Kellett délután aludni, meg efféle dolgok.
A matinésdi az az volt, hogy Zsuzsa néni, akitől a zongorát kaptuk, szervezett nekünk egy kis koncertet az English Speaking Schoolba, ahol ő is tanít. Kétszer 50 percet kellett játszanunk a diákoknak, akik nagyon élvezték, meg mi is élveztük, hogy jó a közönség. Fizettséget nem kaptunk, de ezt úgy fogtuk fel, hogy tartozunk ennyivel Zsuzsa néninek, ha már ingyen adta a zongorát. Ettől függetlenül szervezi az egyetemi koncertünket, ahol, ha összejön, akkor kapunk rendes gázsit is. Úgy legyen! Az iskoláról még annyit, hogy minden gyerek egyenruhában van, és elég fegyelmezettek. Tipikus felsővonal béli brit iskola, de annyira új, hogy a parkoló az még gyakorlatilag maga a sivatag. Teljesen kinn van a város szélén, úgyhogy kicsit láthattunk a zord homokvilágból, de majd külön elmegyünk úgyis megnézni, biztosan nagyon szép.
Holnap jönnek Tibiék egy kis társasággal meghallgatni minket. Hoznak nekünk egy meglepit, amit mi már tudunk, hogy micsoda, de a kedves olvasóknak majd csak akkor áruljuk el, ha már itt lesz. Talán majd videó készül róla, majd kiderül...
A matinésdi az az volt, hogy Zsuzsa néni, akitől a zongorát kaptuk, szervezett nekünk egy kis koncertet az English Speaking Schoolba, ahol ő is tanít. Kétszer 50 percet kellett játszanunk a diákoknak, akik nagyon élvezték, meg mi is élveztük, hogy jó a közönség. Fizettséget nem kaptunk, de ezt úgy fogtuk fel, hogy tartozunk ennyivel Zsuzsa néninek, ha már ingyen adta a zongorát. Ettől függetlenül szervezi az egyetemi koncertünket, ahol, ha összejön, akkor kapunk rendes gázsit is. Úgy legyen! Az iskoláról még annyit, hogy minden gyerek egyenruhában van, és elég fegyelmezettek. Tipikus felsővonal béli brit iskola, de annyira új, hogy a parkoló az még gyakorlatilag maga a sivatag. Teljesen kinn van a város szélén, úgyhogy kicsit láthattunk a zord homokvilágból, de majd külön elmegyünk úgyis megnézni, biztosan nagyon szép.
Holnap jönnek Tibiék egy kis társasággal meghallgatni minket. Hoznak nekünk egy meglepit, amit mi már tudunk, hogy micsoda, de a kedves olvasóknak majd csak akkor áruljuk el, ha már itt lesz. Talán majd videó készül róla, majd kiderül...
2010. november 8., hétfő
55 - Dubajkodás 27
Szünnapon voltunk Ghodrattal erre-arra. Megnéztük az Atlantis névre hallgató helyet, ami egyrészt szálloda, másrészt bevásárló központ, harmadrészt pedig, és ez a lényeg, egy hatalmas akvárium. Valahol amerikában van egy ugyanilyen, ez is valami multi cucc, de ettől még lenyűgöző. Egy jó tíz méter magas akvárium, amit padlótól a plafonig egybefüggő üvegen keresztül lehet nézegetni. Van benne cápa, rája, meg mindenféle kisebb, nagyobb hal, színesek, szürkék, rondák, szépek, ezernyi. A legviccesebb, hogy nem tudod, hogy ki néz kit, mert a halak is nagyon kíváncsiak az emberekre, és rendre az üvegnél bámulnak kifelé. Amúgy ez az egész a Jumeira szigeten van, ami az a bizonyos pálmafa formáju valami. Fene gondolta volna, hogy ez ekkora nagy. De tényleg, hatalmas! Van külön magasvasútja, ez sokat elmond a méretekről.
Aztán megnéztük a Dubai Mallban a zenélő szökőkutat. Az elsőre kiverte nálam a biztosítékot, mert szuper giccses, de itt minden szuper giccses, úgyhogy végül elfogadtam olyannak, amilyen. Mert amúgy lenyűgöző. Fél óránként indítják, és mindenféle popszámokra és direkt ehhez írt nótákra megy a szemrágóztatás. Érdemes ránézni a jutyúbon, ha valakit érdemel, tele van vele a világháló. Dubai Fountain.
Ghodrat hihetetlenül jó társaság, és ezt nem csak azért írom, mert tudom, hogy ő is olvassa a blogot... :) A zenéléseink alkalmával is ha megjelenik, és még ha mi a béka segge alatt is vagyunk energetikailag, akkor felpörgünk. Mintha hirtelen kialudtuk volna magunkat. Ghodrat egy erőmű! Jó egy ilyen ember közelségében lenni!
Aztán megnéztük a Dubai Mallban a zenélő szökőkutat. Az elsőre kiverte nálam a biztosítékot, mert szuper giccses, de itt minden szuper giccses, úgyhogy végül elfogadtam olyannak, amilyen. Mert amúgy lenyűgöző. Fél óránként indítják, és mindenféle popszámokra és direkt ehhez írt nótákra megy a szemrágóztatás. Érdemes ránézni a jutyúbon, ha valakit érdemel, tele van vele a világháló. Dubai Fountain.
Ghodrat hihetetlenül jó társaság, és ezt nem csak azért írom, mert tudom, hogy ő is olvassa a blogot... :) A zenéléseink alkalmával is ha megjelenik, és még ha mi a béka segge alatt is vagyunk energetikailag, akkor felpörgünk. Mintha hirtelen kialudtuk volna magunkat. Ghodrat egy erőmű! Jó egy ilyen ember közelségében lenni!
2010. november 7., vasárnap
54 - Dubajkodás 26
A pénteki zenélésünk nagyon jól sikerült! Már az elején odajött egy idős forma fazon, hogy játszuk el neki a Green Dolphin Street-et. Nagyon megörültünk, hogy valaki még ismer ilyen számokat, mellesleg a G. D. S.-et még szeretjük is játszani! Aztán bemutatkozott, ő Jeff from U.S.A, Texas. Kért még pár balladát, aztán meghívott minket egy italra, meg mondta, hogy azért mi elférnénk egy puccosabb helyen is ezzel a zenével.
Aztán jött a rettegett ausztrál dobosjelölt. Már múlt héten mondták a pincérek, hogy volt ott valami figura Ausztráliából, aki nagyon akart dobolni, csak akkor mi nem voltunk ott. Most betalált minket, és kikunyerálta magának, hogy dobolhasson. Nagyon vicces volt country dobolásra szvinget játszani! Jól be is gyorsította, de amúgy stabil volt. Azért rendszert ebből nem csinálunk, legközelebb nem leszünk önjelölt zenészek vidámparkja.
Este, ahogy lehetett, felmentem skypeolni-csajozni, de a többiek lennmaradtak, mint jóval későbbi harsány feljövetelükből kiderült, Manodzzsal viszkizni. Meggittak vagy hármat, és közben Manoj mesélt magáról mindenféléket. Kicsit kacskaringósan jöttek fel, meg hangosan beszéltek, de ilyen esetekben ez a szokásos viselkedés... A másnapi szünnap tudata esti lazításra készteti az embert. Ez így van jól.
Aztán jött a rettegett ausztrál dobosjelölt. Már múlt héten mondták a pincérek, hogy volt ott valami figura Ausztráliából, aki nagyon akart dobolni, csak akkor mi nem voltunk ott. Most betalált minket, és kikunyerálta magának, hogy dobolhasson. Nagyon vicces volt country dobolásra szvinget játszani! Jól be is gyorsította, de amúgy stabil volt. Azért rendszert ebből nem csinálunk, legközelebb nem leszünk önjelölt zenészek vidámparkja.
Este, ahogy lehetett, felmentem skypeolni-csajozni, de a többiek lennmaradtak, mint jóval későbbi harsány feljövetelükből kiderült, Manodzzsal viszkizni. Meggittak vagy hármat, és közben Manoj mesélt magáról mindenféléket. Kicsit kacskaringósan jöttek fel, meg hangosan beszéltek, de ilyen esetekben ez a szokásos viselkedés... A másnapi szünnap tudata esti lazításra készteti az embert. Ez így van jól.
53 - Dubajkodás 25
Random világ van errefelé. Nem feltétlenül az történik, amit te szeretnél. Keveredik az itteniek lassúsága és ráérőssége a nemtörődömséggel és a nyelvbéli különbségekből eredő félreértésekkel. Például rendeltünk múltkor két kávét. Az egyik koffeinmentes, a másik nem, és kértünk hozzá tejszínt. Az már alapból megzavarta őket, hogy két különböző kávé, de az, hogy valaki itt tejszínnel issza a kávét, az csak valami ufó lehet. Szóval kaptunk két koffeinmentest tejjel. Volt olyan, hogy kértem egy kávét zenélés előtt. Nem hozták ki. Kértem az első szünetben, de akkor meg úgy értette a leányzó, hogy hármat kérek. Mondtam, hogy nem, csak egyet. Csak nem akart a kávé jönni, aztán jött szembe a lány, és a homlokára csap, hogy ja! A három kávé! Viccesek. A múltkori esetet mondjuk semmi sem űbereli, mikor ketten is más kaját kaptunk, mint amit kértünk, de ezt azt hiszem már megírtam.
Voltunk tegnap Balázzsal a régi városrészben. Nagyon jó volt végre 30 évesnél öregebb házakat látni! Nem jártuk be az egészet, de majd átkelünk a folyón (1 dirhamért átvisznek hajón), aztán ott is körülnézünk. Egy kis bazárt már végigjártunk, de a másik oldalon van az igazi nagy vásár. Úgyis akarok venni valami szalmakalapot, de amúgy is érdekel, meg valami vásárfiát is beszerzek majd.
Nagyon tömény élmény egy ilyen helyen mászkálni. Minden vagy nagyon színes, vagy nagyon egyszínű. Vagy nagyon büdös, vagy nagyon illatos. Vagy nagyon ronda, vagy nagyon szép. Láttam iráni templomot, teljes egészében kézzel festett csempékkel kirakva, de láttam olyan sikátort is, ahol minden szét volt verve, és terjengett a pöceszag. Egymástól 20 méterre. A bazárban minden árus rögtön rád akarja rakni az abroszt, hogy vedd meg, de mondjuk az indiaiak, akik javarészt az utcán élnek, rád sem hederítenek, maximum gyanakvóan méregetnek. De itt senki nem bánt senkit, mindenki hálás azért, hogy itt lehet, és nem akarja tönkretenni semmivel ezt a nagyon kétarcú kánaán szerűséget.
Voltunk tegnap Balázzsal a régi városrészben. Nagyon jó volt végre 30 évesnél öregebb házakat látni! Nem jártuk be az egészet, de majd átkelünk a folyón (1 dirhamért átvisznek hajón), aztán ott is körülnézünk. Egy kis bazárt már végigjártunk, de a másik oldalon van az igazi nagy vásár. Úgyis akarok venni valami szalmakalapot, de amúgy is érdekel, meg valami vásárfiát is beszerzek majd.
Nagyon tömény élmény egy ilyen helyen mászkálni. Minden vagy nagyon színes, vagy nagyon egyszínű. Vagy nagyon büdös, vagy nagyon illatos. Vagy nagyon ronda, vagy nagyon szép. Láttam iráni templomot, teljes egészében kézzel festett csempékkel kirakva, de láttam olyan sikátort is, ahol minden szét volt verve, és terjengett a pöceszag. Egymástól 20 méterre. A bazárban minden árus rögtön rád akarja rakni az abroszt, hogy vedd meg, de mondjuk az indiaiak, akik javarészt az utcán élnek, rád sem hederítenek, maximum gyanakvóan méregetnek. De itt senki nem bánt senkit, mindenki hálás azért, hogy itt lehet, és nem akarja tönkretenni semmivel ezt a nagyon kétarcú kánaán szerűséget.
2010. november 5., péntek
52 - Dubajkodás 24
Azt mondják sok itt a beteg ember. Keveset mozognak, nem esznek rendesen, vagyis esznek, csak sok szemetet. Itt majdnem minden import, aminek egészségesnek kéne lenni, és pont ezért nem egészséges. A paradicsom például pirosnak piros, de vegyszer íze van, és semmi egyéb. A paprika, amit a reggelihez adnak, csak rostanyag, meg víz. A déligyümölcsök jók, de mondjuk a dinnye szinte ehetetlen. Ehhez jön még a motorizáltság. Mindenki ül a légkondis kocsijában, és nem mozog. Mióta itt vagyunk, egy embert láttam kocogni este, pedig már nincs az a fene nagy meleg.
Magamon is érzem, hogy ez így nem jó. Sok, aránylag nehéz kaját eszünk, mellé alig mozgunk. Mondjuk minden nap úszok pár hosszt a medencében, de az meg pont halottnak a csók. Kerülgetjük a konditermet, mint a forró kását... Mondjuk felfedeztünk magunknak a szomszédban egy nagy élelmiszer boltot. Van ott sok zöldség, meg gyümölcs. Valahogyan csak megoldjuk azt az egészséges kajálást.
Apropó kaja. Balázs beígért egy gasztro cikket, de nagyon nem akar vele elkészülni. Ezt most azért írom, mert ő is olvassa a blogot, és talán így majd felrakja... Bocs Balázs!
Magamon is érzem, hogy ez így nem jó. Sok, aránylag nehéz kaját eszünk, mellé alig mozgunk. Mondjuk minden nap úszok pár hosszt a medencében, de az meg pont halottnak a csók. Kerülgetjük a konditermet, mint a forró kását... Mondjuk felfedeztünk magunknak a szomszédban egy nagy élelmiszer boltot. Van ott sok zöldség, meg gyümölcs. Valahogyan csak megoldjuk azt az egészséges kajálást.
Apropó kaja. Balázs beígért egy gasztro cikket, de nagyon nem akar vele elkészülni. Ezt most azért írom, mert ő is olvassa a blogot, és talán így majd felrakja... Bocs Balázs!
2010. november 4., csütörtök
51 - Dubajkodás 23
Távol az otthontól, kicsit itthon vagyunk, de leginkább nem. Hallani olyan emberekről, akik szállodában laknak évekig. Oda költöznek, mert megtehetik, vagy a fene tudja miért. Pedig végső soron ez annyira nem jó. Persze, fényesre van nyalva a fenekünk, kétnaponta takarítanak, napi háromszori kaja, medence a tetőn, de cserébe kicsit kurtább a szabadság. Nem tudod belakni olyan frankón a szobádat, mert kétnaponta visszacsinálják sterilre. Nem hagyhatsz egy általad átlátható kupit az asztalon, mert rendberakják a dolgaidat. Nem beszélheted meg a szakáccsal, mint a családdal otthon, hogy mi legyen ebédre. Itt minden készen van, csak kérni kell belőle.
Na jó, nem siránkozok, csak kicsit felnagyítottam azokat a dolgokat, amiket amúgy elviselünk, mert emellett sok jó dolog is történik velünk. Például majd minden nap találkozunk magyarokkal. Tegnap is beesett egy abu dabii pár. Miattunk jöttek át, pedig már hajnal óta güriztek. Nagyon kedvesek voltak. Meg persze sokaknak tetszik a zenénk, már az utcára is ki lettünk plakátolva, hogy jöjjenek minél többen. Majdnem mindig van kis közönségünk is, szóval jó ez így.
Na jó, nem siránkozok, csak kicsit felnagyítottam azokat a dolgokat, amiket amúgy elviselünk, mert emellett sok jó dolog is történik velünk. Például majd minden nap találkozunk magyarokkal. Tegnap is beesett egy abu dabii pár. Miattunk jöttek át, pedig már hajnal óta güriztek. Nagyon kedvesek voltak. Meg persze sokaknak tetszik a zenénk, már az utcára is ki lettünk plakátolva, hogy jöjjenek minél többen. Majdnem mindig van kis közönségünk is, szóval jó ez így.
2010. november 3., szerda
50 - Dubajkodás 22
Manoj, a bár főnöke nagyon kedves ember. Az elején alig értettük, amit beszél, de már kezd ráállni a fülünk. Goából származik, tehát indiai. Innen az érthetetlen angolsága.
Egyik este mesélt magáról. Idejött melózni, gondolta, hogy egy év, aztán viszlát Dubaj. Összeismerkedett egy filippínó lánnyal, szerelembe estek, még egy év Dubajban. Összeházasodtak, jött a gyerek, még egy év Dubajban. Még egy gyerek, még egy év. Így már jóideje itt van, vezeti a bárt, és türelmesen megismétli, ha valamit nem értünk. Bár a főnökünk, de kölcsönös tisztelet van, meg kicsit baráti is a kapcsolatunk. Talán egyre inkább baráti, ahogy megismerjük egymást.
Sztorizott arról, hogy volt ő sportoló fiatal korában. Rúdugró volt, és tagja a válogatottnak odahaza. Vicces sztori, mert világ életében bambuszrúddal ugrott, ami nehezebb, de legalább nem hajlik olyan jól, mint a profi ugrórudak. Életében először versenyen találkozott rendes rúddal, kölcsön kellett kérnie, aztán bénázott is rendesen. Efféléket mesélget magáról.
Apropó sport! A bár tele van TV-vel. Bárhova nézel, mindenhol képernyők, és mindenhol sport megy és mindegyiken más adó. Legtöbbször foci, vagy krikett. Néha azon kapjuk magunkat, hogy zenélés közben is a képernyőt bámuljuk. Szörnyű! Mondjuk még mindig jobb, mint a hallban a helyi hírműsor a TV-n, mert az meg kész horror. Híradás címén egész nap hullákat, meggyötört embereket, háborúkat, nyomort mutogatnak, de olyan töményen, hogy felfordul az ember gyomra. És mindehhez legtöbbször kendőbe bugyolált fejű, de nagyon szépen kifestett nők a bemondók. Rettenet...
Egyik este mesélt magáról. Idejött melózni, gondolta, hogy egy év, aztán viszlát Dubaj. Összeismerkedett egy filippínó lánnyal, szerelembe estek, még egy év Dubajban. Összeházasodtak, jött a gyerek, még egy év Dubajban. Még egy gyerek, még egy év. Így már jóideje itt van, vezeti a bárt, és türelmesen megismétli, ha valamit nem értünk. Bár a főnökünk, de kölcsönös tisztelet van, meg kicsit baráti is a kapcsolatunk. Talán egyre inkább baráti, ahogy megismerjük egymást.
Sztorizott arról, hogy volt ő sportoló fiatal korában. Rúdugró volt, és tagja a válogatottnak odahaza. Vicces sztori, mert világ életében bambuszrúddal ugrott, ami nehezebb, de legalább nem hajlik olyan jól, mint a profi ugrórudak. Életében először versenyen találkozott rendes rúddal, kölcsön kellett kérnie, aztán bénázott is rendesen. Efféléket mesélget magáról.
Apropó sport! A bár tele van TV-vel. Bárhova nézel, mindenhol képernyők, és mindenhol sport megy és mindegyiken más adó. Legtöbbször foci, vagy krikett. Néha azon kapjuk magunkat, hogy zenélés közben is a képernyőt bámuljuk. Szörnyű! Mondjuk még mindig jobb, mint a hallban a helyi hírműsor a TV-n, mert az meg kész horror. Híradás címén egész nap hullákat, meggyötört embereket, háborúkat, nyomort mutogatnak, de olyan töményen, hogy felfordul az ember gyomra. És mindehhez legtöbbször kendőbe bugyolált fejű, de nagyon szépen kifestett nők a bemondók. Rettenet...
2010. november 2., kedd
49 - Dubajkodás 21
Fura vendégek vannak errefelé, vagyis inkább csak nekünk furák. Nincs még meg az élőzene kultúrája. Például, ha kérnek számot, akkor nincs cserébe semmi, maximum egy taps. Bár tegnap még az sem volt. Ült a pultnál valami fene tudja, talán dél-amerikai fazon, aki kérte tőlünk a Besame Muchot. Eljátszottuk, de nem is figyelt oda. Aztán később meg el akarta velünk játszatni a Love Story c. film zenéjét, ami meg egy akkora giccs, mint ide Magyarország, mellesleg meg még nem is jazz. Mondtuk, hogy bocs, de azt azért nem. Akkor játszuk el a Besame Muchot, mondta. Azt már játszottuk, csak nem figyeltél, mondta Balázs. Értetlenkedett egy jó ideig, meg feltartott minket. Vicces volt. A végén már az amcsi haverja jött oda elnézést kérni.
Pár napja meg egy nagyon zorall, piaszagú, helyinek tűnő, de nem abrosztestű arc kérte tőlünk, hogy játsszuk el a keresztapa témáját. Máté könnyelműen rábólintott, aztán pánikszerű kottakeresés a neten, kottakörmölés, de végül tök jó lett, bár nem kaptunk érte semmit. Majd megműveljük mi itt a kedves közönséget! Valahogyan...
Pár napja meg egy nagyon zorall, piaszagú, helyinek tűnő, de nem abrosztestű arc kérte tőlünk, hogy játsszuk el a keresztapa témáját. Máté könnyelműen rábólintott, aztán pánikszerű kottakeresés a neten, kottakörmölés, de végül tök jó lett, bár nem kaptunk érte semmit. Majd megműveljük mi itt a kedves közönséget! Valahogyan...
2010. november 1., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)