02

Megvolt az első napom. Olyan nagyon fáradt vagyok, hogy az valami kegyetlen. Gyakorlatilag a hotelbe érkezésem előtt két napig fenn voltam, ha azokat a kis repülőgépes punnyadásokat nem számolom. Azóta nem sikerült még egy igazán jót aludni, és egy ideig ez így is marad: reggelente vicces biztonsági tréningek vannak, pl. holnap nyolctól....

A zenekar vezetője Pablo, a főnököm nagyon rendes fazon. Jó szigorú, de barátságos. Az esti show alatt ott hibáztam, ahol lehetett. Utána meg is kérdezte, hogy minden rendben lesz-e... Mondtam, hogy persze! Holnap egy elég komoly anyagot játszunk, annyira, hogy már otthonra elküldte nekem a kottákat emilen. A kollégákról sokat még nem tudok, majd megismerkedem velük. Aki a leginkább említésre méltó, az a dobos. Egy feka koma Miamiból. Baromi jól dobol, és természetesen van egy basszusgitárja, mint minden négernek, ugye :).

A mai show közben elromlott a takkgép. Minket kiküldtek 20 percre, és addig más műsort adtak. Azt mondták, hogy ilyen még nem volt. Vicces! Amúgy profi az egész. Komoly technika van mindenhol.

A hajó egy bazi nagy labirintus. Majdnem nem értem oda az előadásra, mert a délután megjegyzett útvonalon bezárták a biztonsági ajtót. Úgy kellett megkérdeznem valakitől, hogy merre menjek. Én a másodikon lakom, de még ezt a szintet sem ismerem jól. Nagyon nagyon figyelnem kell, különben eltévedek pillanatok alatt. Az mondjuk sokat segít, ha igyekszem tisztába lenni azzal, hogy merre van a hajó orra, meg a segge, de ez sem megy még mindig. Steve, aki körbevezetett reggel a hajón, mondta, hogy két-három hét, és nem lesz gáz. Addig meg kérdezősködök.

A kabin nagyon kicsi. Krissel lakom benne, aki egy bolgár zongorista. A bandájával a központi hallban játszanak minden este. Nagyon töri az angolt, így nem tőle tanulom meg, de legalább mindent értek, mert lassan mondja. Nem így az amcsi, meg mindenféle angol anyanyelvű tagokkal. Van, hogy csak kikövetkeztetni tudom, hogy mit akarnak. De úgy tűnik, hogy ebbe jó vagyok, mert eleddig nem volt félreértés. Meg mondjuk vissza is kérdezek, ha kell.

Úgy néz ki, hogy egy ideig csak a hajós netet tudom használni, ami elég lassú, de legalább van. Készítettem egy videót az ideútról. Ha sikerül feltöltöm, ha nem, akkor majd később. Arról mindenesetre csak annyit, hogy nem minden úgy ment, ahogy terveztem. Chicagóig nem volt gond, hanem ott a határőrök hátravittek egy irodába – tudtam róla, hogy ez lesz, a köyvetítőm szólt előre -
és elkérték az irataimat, hogy lemeózzanak. Szóltam nekik, hogy közben megy a gépem Vancouverbe, de leszartak, szóval lekéstem. Hálistennek volt még egy gép este nyolckor. Vancouverben meg nem várt senki, pedig Chicagóból fel is hívtam az irodát, ahol megnyugtattak, hogy biztosan lesz ott valaki. Először próbáltam az információnál hívatni valakit, de meguntam a senkire várást, szóval fogtam egy taxit. A szállodában már nem volt semmi gond, tudtak rólam. Reggel jött egy busz, ami idehozott erre a baszott nagy csónakra. Vicces lesz itt fél évig.

Na, mára ennyi.