Az elmúlt két napban rengeteget gyakoroltam. Elég jól kigyúrtam a műsort (azt a nagyon nehezet), amiről kiderült, hogy nem is olyan nehéz, csak figyelni kell. Annyi vele a baj, hogy állandóan változik a tempó, van, hogy egy ütemen belül többször is. Ezeket nagyon lekövetni nem lehet, úgyhogy meg kellett tanulni nagyon.
A lényeg, hogy már a délelőtti próbán elismerően szólt hozzám Pablo, aztán az első előadás után is megjegyezte, hogy na, most ez működik. Most megyek majd mindjárt a másodikra, ott majd elrontok mindent, hehe.
Emlegettem volt a brit fazont, aki a tréningeket tartja. Kiderült, hogy nem brit, hanem Izraeli, és erre nagyon büszke. A poénjai mindig ugyanazok, úgyhogy már csak tiszteletből kacagunk rajta, de már egészen jól értem, amit mond!
Terveztem mára egy barátolós sörözést a kollégákkal, de sajnos erre nem lesz mód, mert az előadás után még átnézzük a holnapi anyagot, ami jazz lesz, és lehet, hogy nagybőgőzni fogok benne. Apropó bőgő! Van itt a hajón nagybőgő! Nagyon megörültem neki, amikor megláttam a sarokban a backstage-en. Tegnapelőtt csináltunk is egy dzsemszessönt fenn a Hollywood bárban. Amúgy ez kötelességünk is, minden héten meg kell lennie. Nem nagyon tiltakozom ellene, gondolhatjátok. Amúgy az első dolog, ami miatt esetleg Pablo úgy dönthetett, hogy nem rak ki, hogy látott és hallott bőgőzni. Mégiscsak az a fő fa, a basszer csak utána következik. Persze ettől még a baszogatással nem hagyott fel, mert hát itt viszont a basszusgitár a fő hangszerem, ha tetszik, ha nem. Tipikus nagybőgős állapot: basszusgitárral pénzt keresek, a nagybőgőn meg önmegvalósítok.
Na megyek, és lejátszom a csillagokat az alaszkai égről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése