07

2009.09.04.

Hajó krízis második fokozat:

Bár ez annyira nem veszélyes, mert csak arról van szó, hogy kicsit magányos vagyok. Mondjuk ez egy olyan dolog, hogy majd kialakul. Úgy néz ki, hogy a következő pár napban kicsit több időm lesz szocializálódni, mert nem lesznek ezek a nyomorult tréningek. Majd elválik.

Ma reggel léptek le az utasok, és már szállnak fel az újak. Este welcome show megint. Jövő héten ilyenkor leszünk megint Vancouverben, aztán onnan egy hosszabb út le San Diegóba. Mától számítva még három hét, és jó idő lesz végre. Ezt a hűvöset most úgy fogom fel, hogy ez a böjtje az otthoni tél kihagyásának. Már várom a rövidgatyás karácsonyt, meg a piros bikinis télanyukat!

Kinn voltam ma kicsit a szárazföldön. A kikötő elég messze van a várostól, de van egy járat, amit a helyi nem tudom milyen egyház tart fenn. Nagyjából fél óránként köröz, és arra megy, amerre akarod. Gyakorlatilag egy 7 személyes autó egy jófej szakállas sofőrrel. Bevitt a templomhoz, ahol találtam netet a levegőben, és végre tudtam beszélni anyukámmal szkájpon, meg végre elkezdhettem a blogot feltölteni. Amúgy csak ültem, néztem ezeket a hatalmas hegyeket, és élveztem a nyár végi napsütést. Azt mondják, hogy az idei nyár nagyon frankó volt itt, ellenben tavaly sokat esett. Pont kifogtam! Szuper.

Na megyek gyakorolni, mert nem lesz így semmi sem.

Ja, még egy dolog. Vicces, hogy általában mindig pont akkor hajózunk ki, amikor az esti show kezdődik. Nem elég, hogy éppen mondjuk annyira kell koncentrálnom, hogy majd leesek a székről, még majd le is esek a székről, amikor meglódul a hajó! Tengeri baj nincs amúgy töretlenül, bírom a dolgot. Kemény fából való vagyok. Majd Pepe megmondja, hogy pontosan milyen fából... :)

Best regards from Alaska!

U.i.: Két érdekesség. Az egyik, hogy itt Seewardban szinte csak öregek szálltak fel. Átmegyünk szanatóriumba egy hétre. Kíváncsi is vagyok, hogy mennyire lesznek virgoncak az esti show-n!
A másik meg most történt a próbán. Ott voltunk időben, ki lettek osztva a kották rendben, már a táncosok is benn voltak, meg valami macskajancsi, aki majd a show-t vezeti. Nekiálltunk volna, de a dobos sehol, pedig ki volt írva a próba, meg Pablo hagyott is neki üzenetet, meg kereste a szobájában, de semmi. Aztán kiderült, hogy a mi feka dobosunk épp a termálban masszíroztatja magát. Tud élni a fiú! A próba természetesen elmaradt, egy hangot nem játszottunk.