181 - Berlin 11

Tegnap borzadalmas idő volt. Max. 18 fok, de inkább lehetett 14-nek érezni, mert fújt a hideg szél. Minden esetre mentünk, hiszen meghívásunk volt a Nikolaiviertel könyvfesztiváljának a színpadára. Ez egy nagyon kedves kis fesztiválka amúgy. Minden sarkon felolvasásokkal, olvasóligettel, standokkal, sok érdeklődővel. 

Kétszer fél órára kaptuk meg a színpadot, volt erősítés is. Szerencse, hogy nálam volt a kábelem, mert az nem volt nekik. Jót zenéltünk, szerettek minket. Kiraktuk a kis tálkánkat, meg persze a CD-ket is. Eladtunk párat.

A színpad és az erősítés ebben ad többet, mint az utcán zenélés. Komolyabban vesznek minket, épp csak annyival, hogy könnyebben megvegyék a CD-t. Nem kerestünk rosszul.

A két szett után még belenéztünk egy helyen az első meccsbe, majd nagy bátran kipróbáltuk az Alexanderplatz metróaluljáróját, persze engedély nélkül. Az első szám felénél jöttek a biztonságiak. Persze, pont a kameránál álltunk, láttak minket. Mi eljátszottuk a hülyét, ők nagyon készségesek voltak. Elmagyarázták részletesen, hogy hol kell kiváltani az engedélyt. Mi megköszöntük, összecsomagoltunk, majd elindultunk haza. 

Az S-bahnra szálltunk fel. Bár így több a gyaloglás, de így össze tudtunk futni Marcus egy barátjával, akivel végül beültünk egy kiülős helyre megnézni a meccs végét. Aztán kicsit esett az eső, addig behúzódtunk tető alá. Mikor elállt, elbúcsúztunk a cimborától, majd körülnéztünk a terepen. Ahol a kiülős hely is van, az régen iparnegyed volt, tele azokkal a tipikus századeleji téglából épült míves épületekkel. Némelyiknek már csak a homlokzata van meg, minden tele van graffitikkel. Van itt pár romkocsma, meg vega étterem, meg falmászó klub, meg még sok egyéb dolog. Közben előbújt a lemenő nap, kicsit fotózgattam.

A föstmények nagyrésze kellően provokatív

és nagyon jó kompozíció

úgy éreztem magam, mint egy galériában

közben kicsit kibújt a nap

meg akkor már szórakoztunk is egy kicsit

Aztán hazafelé még játszottunk egyet a Simon-dach utcában, mert olyan sokan voltak. Utána vettünk egy üveg egészen savas német rizlinget, amit otthon fel is bontottunk. Hallgattunk mindenféle zenéket, haverkodtunk az új, izraeli lakótársunkkal, majd lefeküdtünk aludni.

Mára és holnapra van engedélyünk a Tempelhof megállóban való zenéléshez. Gyorsan bedobunk egy mosást, aztán arccal a bevétel felé! Ja, el ne felejtsünk elugrani a boltba! Mindjárt mondom is Marcusnak.

Na, futok!