181 - Berlin 11

Tegnap borzadalmas idő volt. Max. 18 fok, de inkább lehetett 14-nek érezni, mert fújt a hideg szél. Minden esetre mentünk, hiszen meghívásunk volt a Nikolaiviertel könyvfesztiváljának a színpadára. Ez egy nagyon kedves kis fesztiválka amúgy. Minden sarkon felolvasásokkal, olvasóligettel, standokkal, sok érdeklődővel. 

Kétszer fél órára kaptuk meg a színpadot, volt erősítés is. Szerencse, hogy nálam volt a kábelem, mert az nem volt nekik. Jót zenéltünk, szerettek minket. Kiraktuk a kis tálkánkat, meg persze a CD-ket is. Eladtunk párat.

A színpad és az erősítés ebben ad többet, mint az utcán zenélés. Komolyabban vesznek minket, épp csak annyival, hogy könnyebben megvegyék a CD-t. Nem kerestünk rosszul.

A két szett után még belenéztünk egy helyen az első meccsbe, majd nagy bátran kipróbáltuk az Alexanderplatz metróaluljáróját, persze engedély nélkül. Az első szám felénél jöttek a biztonságiak. Persze, pont a kameránál álltunk, láttak minket. Mi eljátszottuk a hülyét, ők nagyon készségesek voltak. Elmagyarázták részletesen, hogy hol kell kiváltani az engedélyt. Mi megköszöntük, összecsomagoltunk, majd elindultunk haza. 

Az S-bahnra szálltunk fel. Bár így több a gyaloglás, de így össze tudtunk futni Marcus egy barátjával, akivel végül beültünk egy kiülős helyre megnézni a meccs végét. Aztán kicsit esett az eső, addig behúzódtunk tető alá. Mikor elállt, elbúcsúztunk a cimborától, majd körülnéztünk a terepen. Ahol a kiülős hely is van, az régen iparnegyed volt, tele azokkal a tipikus századeleji téglából épült míves épületekkel. Némelyiknek már csak a homlokzata van meg, minden tele van graffitikkel. Van itt pár romkocsma, meg vega étterem, meg falmászó klub, meg még sok egyéb dolog. Közben előbújt a lemenő nap, kicsit fotózgattam.

A föstmények nagyrésze kellően provokatív

és nagyon jó kompozíció

úgy éreztem magam, mint egy galériában

közben kicsit kibújt a nap

meg akkor már szórakoztunk is egy kicsit

Aztán hazafelé még játszottunk egyet a Simon-dach utcában, mert olyan sokan voltak. Utána vettünk egy üveg egészen savas német rizlinget, amit otthon fel is bontottunk. Hallgattunk mindenféle zenéket, haverkodtunk az új, izraeli lakótársunkkal, majd lefeküdtünk aludni.

Mára és holnapra van engedélyünk a Tempelhof megállóban való zenéléshez. Gyorsan bedobunk egy mosást, aztán arccal a bevétel felé! Ja, el ne felejtsünk elugrani a boltba! Mindjárt mondom is Marcusnak.

Na, futok!

180 - Berlin 10

Tegnap, miután fényesre nyaltuk a fürdőt, kicsit megkésve, de mentünk megint zenélni. Még pénteken a Nikolaiban betalált minket az egyik helyi boltos, aki amúgy a negyed egyik kultúrosa. Mondta, hogy a hétvégén könyvfesztivál lesz ott, menjünk bátran, lesznek sokan. Így oda mentünk rögtön.

Először kimentünk a Szent György szoborhoz bemelegíteni. Tényleg nagyon sokan voltak, az idő is szép volt. A velünk szemben lévő kiülős helyen épp legénybúcsú volt. A vőlegény rabruhában, kezein lánccal itta a söröket. Az egyik feladata az volt, hogy a földön kúszva, hunyászkodva dobjon nekünk pénzt. Nem tudom mi volt tegnap, de ez után még másik két legénybúcsút is láttunk. 

Ez után átsétáltunk a Fête de la Musique idején jól bevált étteremhez. Ez egy belső udvar, némileg el is van kerítve, de kellően széles a kapuja, hogy odaférjen egy kéttagú zenekar. Zenéltünk, majd Marcus körbeszaladt a kalappal. Míg pakoltunk, odajött egy nő, aki a könyvfesztivál főszínpadát szervezi. Kért kontaktot, és felajánlotta, hogy másnap zenélhetünk a színpadon, ha nem bánjuk. Persze mi nem bántuk. Aztán kijött a hely tulajdonosa, hogy menjünk vissza egy óra múlva hozzájuk zenélni, de immáron benn a kertben. Addigra sokan lesznek, mert kezdődik a vacsoraidő. Ez kellően lelkessé tett minket!

De addig is átsétáltunk a Nikolai másik részébe. Közben összefutottunk Marcus egyik cimborájával, Jacobbal. Találtunk egy sarkot, ahol mindkét oldalon helyek voltak. Zenéltünk, ez is jól sikerült! Közben Jacob készített rólunk fotókat, meg videózott is. Remélem mihamarabb megkapjuk!

Ez után irány vissza az étterembe. Zenéltünk az egyik sarokban, ez is jól sült el. Nagyon sínen voltunk tegnap. A tulaj megint kijött, mondta, hogy akármikor szívesen lát minket. Ha már ma úgyis megyünk oda a színpadra, akkor párszor majd beugrunk megint. Ez nagy könnyebbség, mert nem kell sokat szervezni, gondolkodni, hogy hova tovább. Na, meg rizikó sincs. Ha odamegyünk és emberek is vannak, akkor biztosan keresünk valamennyit. És egy ilyen helyen a CD-t is könnyebben veszik.

Ez után elindultunk a péntek esti aranybányánkhoz, amit talán még nem mondtam, de a Friedrichstraße S-bahn megállónál van. Út közben, az Alexanderplatz megállóban belefutottunk egy leánybúcsúba. Rögtön előkerült a gitár, nagyon örültek neki. Kaptunk cserébe mini likőröket, óvszert és pöcsalakú kenyérkét. Jött a vonat, de nem voltunk elég gyorsak, csak Marcus fért fel, előttem becsapta az ajtaját. A következő vonat jött hamar, arra már fel tudtam szállni. Marcus bevárt egy megállóval odébb, de úgy szállt fel, hogy közben gitározott és énekelt. Pont egy vokálos rész következett, így én is csatlakoztam. Csak úgy kapkodták a fejüket az utastársak.

Nagy vidáman odaértünk a Friedrichstraßéba. Az volt a terv, hogy beülünk oda, ahol a tulaj dobott először, meg a pincérek is vettek CD-t. Megnézzük az esti meccset, iszunk valamit, a félidőben meg zenélünk. Nos, ez meg is történt. Egészen jó vörösbort ittam, de a meccs unalmas volt. Kibumliztuk, hogy a teraszon csinálhassuk a félidőzést. Mégpedig közvetlenül a kivetítő mellett, így a kedves vendégeknek forgolódni sem kellett. Nagyon jól sült el ez is! Az egyik pincér is odajött, hogy hallgatja a CD-t, remek a zenénk.

Meccs után kerestünk egy dőnerest, éhesek voltunk. Marcus annyira lendületben volt, hogy míg mi rendeltünk Jacobbal, addig ő előkapta a gitárját. Vicces volt! Egy fazon egy pici gitárral zenél, mellette egy másik, hátán egy nagybőgővel, kezében egy döner kebap és két falat között vokálozik kicsit. És a legviccesebb, hogy nem kerestünk rosszul. Hajnali fél egy volt akkor.

Hirtelen felindulásból elkövetett utcazenélés

Hazafelé Marcus talált egy kiskaput a helyi törvénykezésben. Alapvetően tilos a tömegközlekedési járműveken zenélni. De ő megkérdezte az embereket, hogy akarnak-e hallani zenét. És ők akartak. Így megint előkerült a gitár. Tökéletes időzítés volt, ugyanis már csak egy megálló volt vissza. Ez alatt elhangzott pár versszak, volt idő körbemenni a kalappal és pont le tudtunk szállni. Ennek örömére ezt megismételtük a metrón is. Ott is nagy sikert arattunk.

Otthon még megittuk az ajándék likőröket (semmi extra, valami minőségi alamlikőr, 18%, 2cl), majd aludni mentünk. Állítólag horkoltam is. 

Bocs.

Ezt itt fotóztam a nappaliban. A maci mennybe megy