Kezdtünk a Konzerthausnál. A már kipróbált helyünknél épp volt egy hegedűs kolléga, így odébb mentünk kicsit egy kávézóhoz. Elsőnek jó volt. Mire végeztünk a hegedűs odébbállt, így tudtunk zenélni egyszerre két helynek. Jólesett, főleg, hogy végre szép, napsütéses időnk lett. Kezdtünk már befordulni a sok szürkeségtől.
Aztán lementünk az Unter den Lindenre. Az ott egyszer már bevált helyünkön éppen nem voltak sokan, így az Ampelman shop mellett kiálltunk a sarokra egy árkádba. Fél órát zenéltünk, aztán elindultunk felfedezni az Unter den Linden másik oldalát. Becéloztuk a Rechstagot, mert ott biztosan sok a turista. De nem jutottunk odáig. Ott volt egy utca a közepén lezárva valami munkálatok miatt. Mindkét járdán hosszan asztalok tele emberekkel. Ez már a kormányzati negyed széle, ahol sok médiacég székháza van. Ennek megfelelően nagyrészt az itt dolgozó emberek ültek kint, és örültek a pénteknek, na meg a napsütésnek egyszerre. Aztán nekünk is örültek nagyon. Még tánc is volt! CD-t is eladtunk egyet egy őrületes szakáll-bajusz kombináció tulajdonosának. Életemben ilyen ápolt és "dízájn" arcszőrzetet nem láttam még.
Nos, itt már éreztük, hogy ez tényleg a mi napunk. Kicsit lepihentünk a Spree partján, majd a kormányzati negyeden keresztül elindultunk keresni a következő tetthelyet.
 |
| Jóllakott óvodás szelfi a Reichstaggal és a rend éber őreivel |
 |
| A balra látható épületet 1933. februárjában... |
 |
| A Rechstag kivételével őrületes modernség van mindenhol |
Mentünk, mendegéltünk. Csak nem tudtuk kitalálni, hogy mi legyen a következő. Aztán végül arra jutottunk, hogy megnézünk egy még felfedezetlen helyet. Ehhez fel kellett szállni az S-bahnra. Vagyis csak kellett volna, mert az S-bahn megállónál olyan paradicsomi állapotok fogadtak minket, hogy ott kellett maradnunk. És nem bántuk meg. Kiülős helyek míg a szem ellát, tele emberekkel. Az első helyen, ahol engedtek minket zenélni, a tulajdonos volt az első, aki dobott nekünk. Két pincér is vett CD-t, na meg a vendégek is elégedettek voltak velünk. Ez után még két szett következett másik helyeken. Vettek még CD-t és kaptunk koncertmeghívást is.
 |
| Egy tisztességes adag gázsi |
Most mondja Marcus, hogy a mortoros buliról egy csaj írt, hogy szeretne még minket látni, hallani, meg hogy mikor játszunk a közeljövőben. Nagyon kedves.
Amúgy kifejlesztettük a komplett előadásunkat. Én is kaptam egy kazoot. Ezzel adok az elején egy szignált (dó-mi-szó-dóóó), majd Marcus felkonferál minket. Ezt lezárom egy dó-szó-mi-dó-val, majd zenélünk 20 percet. Egész jól kigyúrtunk már pár nótát vokálilag, nagyon jól szólnak, szeretik a népek. A végén megint szignál, majd Marcus hírdeti a CD-t, és körbeszalad a kalapommal. Addig én összepakolok. Megy, mint a karikacsapás!
Ma szombat van, ugye, na meg takarítós nap. Miénk a fürdő. Ha azzal készen vagyunk, mehet még egy kör. Szerintem ma sem lesz rosszabb.
Tegnap megvettük a vonatjegyet haza. 9-én reggel 8:30-kor érünk majd a Keletibe. Jó itt, de azért várom már.
 |
| Legújabb berlini barátunk... |
 |
| ... és a haverja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése