2014. június 26., csütörtök

177 - Berlin 07

Szóval voltunk a motoros klubban zenélni. Előtte még gyakoroltunk kicsit délután. Mindenki a maga hangszerén persze. Kicsit felfrissítettük a rock repertoárunkat, gondolván, hogy szükség lesz rá.

Van ez az S-bahn itt, azaz a helyi HÉV szerűség. Azzal mentünk pár megállót, hogy a megbeszélt helyen felvehessen minket a klub igazgatója a buszával. Ez meg is történt szakadó eső kíséretében. Aztán autóztunk vagy 20 percet Basdorfba. Ez egy csinos kis falu. Még 700 éves templomuk is van.

Nos, itt működik a motoros klub, ami a falu nevét viseli. Építettek maguknak egy tágas garázst, amiben bárpult van, meg biliárdasztal. Vizesblokk hátul, tágas előtér előtte. És itt volt a buli. 

Akinek kedve van hozzá, fordítsa le.

Így néz ki belülről. A ruhafogas egy villáskulcsra hegesztett gyújtógyertya sor. Ezt sajnos nem fotóztam le, de sokat elmond a helyről. 

Gyűltek is szépen a bőrruhások. Sok ékszer, nagy szakállak, de volt közöttük középszerű nagypapa, meg suhogós ruhás versenymotoros is. Motorral csak egy ember jött. Részegen nem vezetnek.

Volt egy kis keverő, de csak két csatornával. Az egyikre az ének ment, a másikra a bőgő. A vokálom és a gitár akusztikus maradt, de belőttük úgy, hogy jó legyen. Meg sokat bítliszeztünk, azaz egy mikrofonba énekeltünk ketten. Nagy bulit csaptunk, tetszettünk nekik. A szünetben megvendégeltek minket, na meg kaptunk sört is.

Kicsit azért már hiányzott a hús, mert ugye Marcus vega, így egyszerűbb és olcsóbb ugyanazt ennünk. Jól bekajáltam, mondanom sem kell.

Szegény Marcusra nem gondoltak, csak kolbász volt kecsappal. Végül találtak neki egy nagy üveg csemegeuborkát. Azt majszolgatta kenyérrel.

 Íme az egyetlen motorral érkezett tag járműve! Naná, hogy egy gyönyörű schwalbe!

Zenéltünk sokat, de nagyon jól esett. Nekünk is, meg a közönségnek is. A bőrcuccos motorosok csak úgy ugráltak a Hit Me Baby-re! Pláne, hogy a klub vezetőjét Pepének hívják, ejtsd: Pépe. Szóval úgy énekeltük, hogy Hit mí Pépe van mór tájm. Őrület volt! 

Még egy kis csodaszerűség is történt. Amikor a Ghost Riders in the Sky-t játszottuk, akkor az amúgy nagyon szép naplementében megláttam egy nagyon erősen fénylő pontot az égen. Lassan emelkedett, majd eltűnt a felhők között. Akármi is volt ez, pont passzolt!

Itt éppen pihennek a hangszerek. Győztük törölgetni róluk a lecsapódó párát. Egész nap esett, ugye.

A gázsink ebbe a katonai sisakba landolt. Pepe többször körbeszaladt vele, minden tag dobott valamennyit. Voltak vagy ötvenen.

A vizesblokk külön figyelmet érdemel! Ez a Simson Suhl a piszoárok fölé van rögzítve a falra. Pisilés köben lehet tekergetni a kerekét.

A kézmosáshoz ez adja a fényt.

A női mosdó plafonja már annyira kiverte a biztosítékot, hogy le sem fotóztam. Gyakorlatilag az egész be van borítva rózsaszín műszőrmével. Csak a lámpabúrák nem. Minden esetre nagyot mulattunk rajta!

Nagyon jól sikerült ez az este! A csúcspont az volt, amikor megszámoltuk a bevételt. Jócskán kárpótolt ez minket az elmúlt majd két nap kiesésért! Visszavárnak minket, rögtön emlegettek másik két alkalmat, amikor jönnünk kéne zenélni. Majd megtárgyaljuk.

Pepe visszavitt minket az S-bahnhoz, majd nagy vidáman hazamentünk. Közben ettük a Marcusra hagyományozott uborkát.

Remek este volt! Még ilyet sokat!

Nincsenek megjegyzések: