Hülye helyen van ez a Berlin földrajzilag. Az általános időjárás majdnem londoni. Felhő mindig van az égen, sűrűn pedig csak az van. Reggelente az első dolgom, hogy kinézzek az ablakon. Ha kéket látok, akkor örülök. De volt már olyan, hogy pont az volt az egyetlen kék folt az égen, aztán utána egész nap esett. Ha szép az idő, akkor hamar melegszik, de hamar ki is pukkad a lufi, azaz a meleg levegő ütközik az északról jövő hideggel, aztán vihar kerekedik. Ha a lufi leeresztett, akkor megint felhős és esik.
Most éppen szép idő van, holnapra már 30 fokot mondanak, szombatra meg vihart. De maradjunk a szép időnél. Tegnap mégsem mentünk engedélyért, nem is bántuk meg. Kiültek a népek a napra, minden hely megtelt délutánra.
Kezdtünk megint a Nikolaiban, a templom előtt. Nehéz kezdés volt, valahogy nem akart beindulni. Aztán egy fiatalokból álló turistacsoport megtörte a jeget. Kicsit bemelegedtünk, mentünk a kiülős helyekhez. Onnantól szépen ment estig.
A Friedrichstraße éttermei között van kettő, akik szeretnek minket. Egy olasz és egy francia. A kettő között van még pár, ott nem engedtek minket zenélni. Az egyik hely mindig nagyon tele van, már háromszor bepróbálkoztunk, mindig a főnökre hivatkoztak a pincérek, hogy nem szereti a zenészeket. Tegnap, ahogy végeztünk a francia étteremnél, elindultunk az olaszhoz. Elgyalogoltunk a hely előtt, ahol éppen szlovákok harmonikáztak. Maga a török tulaj szaladt utánunk, hogy maradjunk már ott, váltsuk le a harmonikásokat, mert mi sokkal jobbak vagyunk. Hallott minket zenélni, most már kellenénk... Mondtuk, hogy talán holnap, aztán zenéltünk egy jót az olasz hely előtt.
Péntekre ugye hivatalosak vagyunk egy esküvőre zenélni. Tegnap szólt a srác, hogy át kellett szervezni az egészet, mert pénteken játszanak a németek a foci VB-n. Őrület! Na jó, értem én, de akkor is. Szóval nem 6-kor kezdünk, hanem este 10-kor. Ez viszont átrendezi a mi terveinket is, ugyanis így nem érjük el az esti buszt Lipcsébe, ahol egy cimboránál aludtunk volna. Helyette másnap reggel megyünk egyenesen Rudolstadtba, ahol az utcazenész fesztivál lesz. És öröm az ürömben, hogy így péntek délután el tudunk menni még egy kicsit zenélni valahova.
A statisztikánk amúgy nem rossz. Tegnap eladtuk a 40. CD-t és úgy néz ki, hogy az első félévem tandíja is meglesz. Egész jól megy a bőgőzés meg az éneklés együtt és a repertoárunk is bővült. Szerdán a metróban 3 és fél órát játszottunk ismétlés nélkül és így is maradt vagy 20 szám, amit nem játszottunk el. Volt értelme ide eljönni!
 |
| Tipikus berlini kép. Van itt minden a román kortól a vasbetonig |
 |
| Túl kicsi az objektív, hogy minden fényt begyűjtsön. De a felhők szépek! |
