2010. október 26., kedd

40 - Dubajkodás 12

A tegnap este izgalmas volt. Elég későn értünk vissza a plázázásból, már jócskán belenyúltunk a próbálós időbe. Gyorsan előkaptuk a hangszereket, hogy próbáljunk valamit, meg közben az ebédünket is kikértük. Kicsit prüntyögtünk, de aztán inkább ettünk. Ezután Máté felszaladt, hogy leszedje fül után a betervezett nótákat, amikről nem sikeredett kottát szerezni, Balázs szunyált egy kicsit, én meg feltöltöttem egy videót.

Mire végeztem a feltöltéssel, addigra elmúlott 8 óra. Gyorsan felszaladtam, átírtam a leszedett kottákat magamnak, majd gyorsan összedobtuk az esti műsor sorrendjét. Mire végeztünk, addigra lett háromnegyed 9. 9-kor kezdünk. Nagy rohangálás, Peti tusolni megy, Máté borotválkozik. És ez volt a baj. Mi már lenn voltunk Balázzsal, Máté csak nem jön. Felmentem megnézni. Máté a nagy sietségben megvágta magát a borotvával olyannyira, hogy fél 10-kor végül feladtuk a vérzéselállításdit, és leragasztottuk egy sebtapasszal. Pedig próbálkoztunk sóval, jéggel, még Ghodratot is felhívtuk, de semmi nem segített. Beragasztva már le tudott jönni zenélni. Gondoltuk, hogy odarajzolunk valami bajszot, hogy ne látszon, de végül ez elmaradt. :) Annyira nem látszott amúgy. Manoj nagyon rendes volt, nem hajtott minket, inkább csak megértően vigyorgott.

Az esti zenélés jó volt. Voltak tapsolós-zenehallgatós vendégek, meg az itteni magyarok levlistájára küldtünk meghívót, így jött egy magyar lány, aki amúgy épp a dubaji rövidpájás úszó VB-t szervezi. Sokat dolgozott hotelekben, vannak kontaktjai, nekünk is jól jöhet.

Zene után kis éjszakai távbeszélgetés az otthonmaradottakkal, aztán irány az ágy! Máté reggel még megfejelte az estit azzal, hogy az automata pirítóba egy vastagabb szeletet rakott be, ami rendre be is ragadt, majd lángolni kezdett. Ez van akkor, ha az embernek nincsenek gondjai. Csinál magának. Majd beleszokunk a jólétbe lassan.

Nincsenek megjegyzések: