Tegnap még nem zenéltünk. Egyrészt, mert még nincs dob, majd most megyünk érte reggeli után, meg a billentyűt is este hoztuk el a zongoratanár nénitől. Nagyon aranyos öreg hölgy, csak sokat beszél és nagyon aggodalmaskodó. Eleve gond volt, hogy milyen kocsival lehet azt a hangszert elhozni, mert bár villanyhangszer, de fa lábai vannak, és nem lehet szétszedni (azaz szét lehetne, de szerintem szívbajt kapott volna a néni, ha nekiesek egy csavarhúzóval.) Végül elindultunk a hotel egyterűjével a másik Sheraton hotelhez, ahol, mint kiderült, egy nyitott platós kisteherautó várt minket. Mondtuk, hogy ez semmiképp nem játszik, szabad ég alatt nem szállítunk hangszert. Ok, akkor mentünk tovább az egyterűvel, amibe amúgy simán befért fektetve, csak a néni nem akarta fektetni eredetileg. Végül mégis belement hálistennek. Szóval itt a zongi, már csak a csimpifon hiányzik. Amúgy a néni meghívott minket péntekre valami magyar összejövetelre. Megyünk kicsit asszimilálódni. Gondolom jó lesz. Meg most mondja Máté, hogy be akar minket nyomni a néni a helyi egyetemre, hogy adjunk koncertet. Állítólag jól fizet. Majd elválik.
Tegnap Ghodrat küldött egy SMS-t, hogy hívna, mondjak neki egy helyi számot, mert az úgy olcsóbb. Mikor visszaértünk a zongival, megkértem Manoj-t, hogy hívja fel. Kinn álltunk a hotel előterében, és miközben beszéltek egymással, Ghodrat a fülén a telefonnal belépett. Nem hiába hívjuk dzsininek, úgy tud megjelenni, mint egy szellem. Pedig holnapra igérte magát, de ez csak trükk volt. Nagy volt az öröm! Hihetetlen fazon ez a Ghodrat! Körbemutattuk a lakosztályunkat, vacsiztunk egyet, ittunk egy sört, aztán le is lépett, mert másnap meló.
Eddig minden ok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése