Voltunk dobot nézni, de nem is ez a lényeg. Metróval mentünk, ami hosszában végigmegy az egész városon, és szerencsére a föld felett. Hat és fél dirhamért láttuk a felhőkarcolókat, a lényegesebb épületeket és az itteni emberek sokarcúságát. Valamint tanultuk kicsit az itteni szokásokat. Elsőre mindjárt a női kocsiba szálltunk fel. Egy alkalmazott integetett, hogy menjünk át máshova. Aztán Balázshoz ment oda egy csaj, hogy itt nem szokás rágózni, és legközelebb ne tegye. Az inkább helyieknek kinéző emberek nagy érdeklődéssel és gátlástalanul bámulnak minket, de valahogy nem zavaró. Mi is bámuljuk őket.
Kb. 40 perc volt, mire odaértünk a bevásárló központba, ahol Balázs ismerőse várt minket. Hatalmas hely, tele van mindennel. Volt dob több is, de olyat nem találtunk, ami ok lenne. Mindenesetre vettem pár pólót fillérekért, megg ittun egy kávét Renivel (az ismerős), és jöttünk vissza (szintén 40 perc).
Manoj-dzsal beszéltünk a dobról és legnagyobb megrökönyödésünkre mondta, hogy 2400 dirham nem nagy pénz, annyiért vesznek nekünk negy dobot. Ez valami hihetetlen, hogy ezt miért nem tudtuk addig, míg ide nem jöttünk?! Na mindegy, nyilván ehhez kellett az, hogy idejöüjjünk szakérteni a dolgokat. A lényeg, hogy lesz dob.
Visszatérve a metróra, meg a városban levésre: kicsit olyan érzés itt lenni, minta egy mars-kolónia üvegbúrája alatt lennénk, ahonnan csak szkafanderrel lehet kimenni. Vagyis még éppen, hogy ki lehet menni nélküle. Ez köszönhető a hightech dolgoknak és az elvetemülten modern épületeknek. Olyan, mintha a bábeli torony megtorlása után összezárták volna az építőket. Annyira sokszínű, annyira végletes, és ettől olyan egységes. Jó ez így.
Most ettünk egy kis olasz kaját, nagyon finom volt. Közben arról beszélgetünk, hogy a média mennyire elintézte azt, hogy az abroszfej a terror sztereotipiája lett. Pedig itt, a saját miliőjükben ez olyan természetes, mint otthon egy kalap a fejen. Mindenkinek ide kéne jönni tanulni egy kis elfogadást, egy kis rugalmasságot.
Eldöntöttük, hogy asszimilálódunk, mert az arab országokban akinek nincs szőr az arcán, az homokos. Nekünk is lesz szőr az arcunkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése