Itt vagyunk Dubajban. Olyan ez, mint a boldog nyugdíjas élet egy átgürizett élet után. A bécsi reptértől egészen a hotelig minden olajozottan ment. Nem szívóztak a hangszerekkel, nem törték össze a bőgőt, nem kerültünk viharba odafenn, simán leszálltunk. Az út mondjuk unalmas volt, de milyen legyen egy öt és fél órás út, ugye. Legalább láttam a Vasember kettőt, meg félig a Shrekket, de úgy, hogy az erőszakosabb dolgokat kivágták, kifütyülték belőle.
A repülőből rögtön a szabad levegőre engedtek minket. Azt láttuk odabentről, hogy 30 fok van, de érezni az más. Mellbe vágott, mondhatom! Mint egy szaunában. Buszoztunk egy kicsit, aztán megint a klimatizált reptér, ahol retina vizsgálat, útlevélvizsgálat. Természetesen minden hivatali székben abroszfejűek ültek, hihetetlenül finom anyagú abroszba csomagolva. A srác, aki az útlevelemt vizsgálta, látta a vízumon, hogy hotelben fogok dolgozni. Mondtam, hogy zenész vagyok, erre egy gyönyörű, széles mosoly fogadott. Hozzá tettem, hogy jazz, erre mégszélesebb lett a mosoly. Itt mindenki nagyon kedves.
A reptér előtt várt egy ember, aki elvitt minket a hotelbe kocsival. Sajnos az ő nevét nem jegyeztem meg, pedig megfogadtuk, hogy mindenkiére nagyon odafigyelünk. Benn a hotelben mindenki fel van cimkézve, ez nagy könnyebség. Ahogy a hotelhez értünk, rögtön jött két hordár, szívélyesen üdvözöltek minket, és nem engedtek minket pakolni. Kis papírmunka odabenn, aztán irány a lakosztály! Erről nem írok semmit, majd rakok fel képeket, mert ezt inkább látni kell. Mindenkinek külön fürdője van. Ennyi legyen elég előljáróban.
Este leültünk a bár menedzserével, Manoj-dzsal. Haláli egy fazon! Megvacsoráztatott minket, söröztünk egy jót és beszélgettünk. Elmondta a menetrendet, meg megnéztük a helyet, ahol játszunk majd. Jó lesz!
A dobbal viszont most még gond van, mert akitől Balázs bérelte volna, az vérszemet kapott és eléggé felnyomta a bérlés árát. Mocsok egy dolog. Balázs épp telefonálgat, de mivel hogy mindenhol vannak jó emberek, így egy lehetőség már van: egyik ismerőse meghitelez nekünk egy olcsó dobszerkót az egyik hangszerüzletben. Van még pár kapcsolat a tarsolyban, azokat azért még bepróbálja, hátha talál jobbat. Majd meglátjuk. Épp most jött ide Balázs, hogy menjünk megnézni a dobot. Metrózni fogunk! Kíváncsi vagyok!
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése