47 - Dubajkodás 19

szólj hozzá: Jóllehet (bár)

46 - Dubajkodás 18

Meglett a hűtőnkben a minap varázslatos módon megjelenő sörök eredete! Erik küldte, a hotel igazgatója. Jól esett, meg is köszöntük neki egy SMS-ben.

Ma day off van. Sokáig aludtunk, vagyis én a legtovább, kis ebéd, aztán irány Ghodrattal a part! Háromszor is megfordultunk, majd visszamentünk a part menti úton, nem találtuk a helyet, ahol a jó strand van, és közben Ghodrat Farshiddal telefonált, hogy útbaigazítást adjon. Aztán végül kiderült, hogy mindig korábban fordultunk vissza hivvén azt, hogy már túlmentünk. A naplementét pont elkaptuk, nagyon szép volt! Egészen giccses volt úgy lebegni a hullámzó tengerben, hogy közben megy le a vörös nap a háttérben. Jól esett. Megyünk még.

„Itthon” kipróbáltam a kádat, teleraktam vízzel, hogy akkor áztatom magam még egy kicsit, de kiderült, hogy nekem még ez is kicsi. Kilógott a térdem, de legalább itt nem fázik. Mondjuk ez legyen a legnagyobb gond, és azt hiszem ez is a legnagyobb gond...

Ja, a strandon ott volt Ghodrat finn barátnője, ismerőse, aki kérdezte, hogy miért nem megyünk Finnországba zenélni? Kontakt csere lett belőle, így van már egy finn kapcsolatunk is. Így megy ez errefelé.

Tegnap este megvolt az első konfliktusunk. Vicces volt. Beült a zene vége felé egy idősebb, enyhén kapatos arab egy hivatásosnak látszó, kissé kiélt fejű, de amúgy csinosnak mondható hölgyeménnyel. Egy biztos volt, hogy a nő nem a fazon felesége... Mi a szomszédos asztalnál ültünk zene után, Manodzzsal dumáltunk. A nő kb. piackutatást végzett, egyfolytában mifelénk tekintgetett, mikor a kuncsaftja nem láthatta. Persze ilyenkor az ember visszanéz, ha nézik, tehát mi is néztünk, aminek az lett a vége, hogy az arab felhortyant, hogy ne bámuljuk már a nőjét. Azóta ez szlogenné vált köztünk, bár leginkább én mondogatom, hogy „stop watching my woman!” Manoj higgasztotta le, aztán le is léptek.

Most esti pihi következik, bár Sokrates, az egyik pincér elhívott minket sörözni, de fáradság van, inkább megnézünk egy filmet. Máté elment Sokival azért. Ő még bírja. Sokrates teljes neve amúgy Sokrates Rodriguez és Indiából származik. Ez úgy jött össze, mint kiderült, hogy India egyik volt portugál gyarmatáról származik. A keresztnév meg simán divatból lett ez. Ennyi.

Majd írok még Manodzsról is, érdekes fazon ő is.

45 - Dubajkodás 17

szólj hozzá: Ittlevésükn

44 - Dubajkodás 16

Tegnap, mire lejöttem a bárba, Balázs már tudta a hírt, miszerint nem játszunk, mert meghalt valami közeli sejk, így tilos a zene. Szegény pincérek jó irígyek voltak ránk, hogy nekik gürizni kell, mi meg csak lébecolunk. Kaptunk egy nap szabit. Legalább tudtuk élvezni a hűtőben található söröket. Amúgy 40 napig ilyenkor gyásznak kéne lenni, de Dubaj ebből a szempontból liberális hely, meg ugye a bevétel erősíti a szabájt, szóval nem megyünk haza, maradunk. Mindenhol gyászének szól, a TV-ben, a bevásárló központokban, mindenfelé. Ma amúgy már zenélünk hálistennek.

Most megyünk nemsoká a tetőre napozni. Szombatra Ghodrat beígérte, hogy megnézzük magunknak a tengerpartot, és nem akarunk leégni. Kicsit elősütjük magunkat.

A szauna jó dolog még itt is. Persze, baromi meleg van, de a légkondi miatt nem árt néha rendberakni a vérkeringést. Szaunázás után nem fázunk a hidegben, úgyhogy rászoktunk. Már csak a konditermet kerülgetjük, mint a forró kását, de lassan majd oda is betévedünk. Amennyi kaját itt belénk tömnek, kell majd egy kis extra mozgás, különben kihízzuk a gatyáinkat.

Szépen bővül a repertoár. Most töltöttem le a Sunnyt, meg a Cheek To Cheek is készülget. Jó kis haknibanda leszünk nemsoká. Ide ez kell, nem a koncert jazz. Minden esetre élvezzük. Jó gyakorlat.

43 - Dubajkodás 15

szólj hozzá: Dobbeszezrés

42 - Dubajkodás 14

Tegnap jó volt muzsikálni! Máté időben összekészítette a számlistát, kicsit még vitáztunk felette,de semmi komoly. Ő lenn maradt a kecóban, mi Balázzsal még egy kis szauna, meg csobb, meg a tetőről észrevettem, hogy pont velünk szemben van egy Sharaf DG bolt. Ez olyan, mint nálunk a Mediamarkt, meg a hasonlók. Még átugrottunk venni elemet a bőgőbe, mert már egyszer megtréfált a Black Orpheus közben, hogy lemerült. Volt nálam pótelem, de így kellett még egy, hogy megint legyen pót.

Van egy jó, vagy rossz felismerésünk, döntse el mindenki maga. És pedig az, hogy automata üzemmódban is tudunk jól zenélni. A harmadik, negyedik blokk környékén,ha mondjuk nem aludtuk ki magunkat rendesen, ami mondjuk Balázsnál általános, akkor is megy a kezünk, szól a zene, tetszik az embereknek, bár mi közben takarékon pöfögünk. Érdekes élmény.

Tegnap az utolsó blokkban minden szám után tapsolt nekünk egy nagy darab fazon. Mikor végeztünk oda is jött hozzánk. Ő Captain Mahmud. Tengerész, bár már irodában dolgozik, de 20 évig kinn volt a tengeren és bejárta a világot. Járt mindenfelé, és mindenhol ült sokat kocsmákban, mert nagyon szereti a sört és a jazzt. Hivatali ügyekből kifolyólag utazgat most is, szállítmányozással foglalkozik. Így került a mi kocsmánkba is. Látta,hogy jazz van odabenn. Amúgy egyiptomból származik, de most Qatarban dolgozik.

Úgy néz ki, hogy tényleg az van, amit Tibiék mondtak. Itt elég az, ha jól csinálod a dolgod, és hamar eljutsz oda, ahol a helyed van. Mahmud kapitány gyakorlatilag felajánlotta, hogy ha van kedvünk hozzá, akkor ő nagyon szívesen beajánl minket Qatarba szállodákba. Intézné a vízumot, mindent. Cseréltünk kontaktot is. Azt mondja Mahmud, hogy Qatar kb. olyan hely, mint Dubaj 15 éve, csak sokkal gyorsabban fejlődik. Meglátjuk.

Egy dologról még eddig nem írtam. Mégpedig arról, hogy megjelent Farshid. Ő Ghodrat nagy barátja és itt a közelben melózik. Rengeteget hallottam róla, de élőben még lenyűgözöbb személyiség. Ahogy leült közénk az asztalhoz (pont a bárban voltunk), rögtön szervezni kezdte, hogy akkor mikor megyünk a partra, mit fogunk inni stb, stb... Hihetetlen fazon!

Jó emberekkel vagyunk körülvéve, és ez nagyon megnyugtató érzés.

És a tegnap esti főatrakció pedig az volt, hogy valakik aljas módon telerakták sörökkel a hűtőinket. Végén még kiderül, hogy megszerettek minket itten! :)

41 - Dubajkodás 13

Érkezett már panasz arra, hogy akinek értesítés jön az új bejegyzéseimről, az nem mindig látja az emailben a videót, amit beágyazok. Az ilyen esetekben kéretik megtekinteni a forrást, amit amúgy is érdemes nézni, mert olyan szép! :)

És akkor ezen felbuzdulva imhol a legújabb video:


szólj hozzá: Merto és Mall

40 - Dubajkodás 12

A tegnap este izgalmas volt. Elég későn értünk vissza a plázázásból, már jócskán belenyúltunk a próbálós időbe. Gyorsan előkaptuk a hangszereket, hogy próbáljunk valamit, meg közben az ebédünket is kikértük. Kicsit prüntyögtünk, de aztán inkább ettünk. Ezután Máté felszaladt, hogy leszedje fül után a betervezett nótákat, amikről nem sikeredett kottát szerezni, Balázs szunyált egy kicsit, én meg feltöltöttem egy videót.

Mire végeztem a feltöltéssel, addigra elmúlott 8 óra. Gyorsan felszaladtam, átírtam a leszedett kottákat magamnak, majd gyorsan összedobtuk az esti műsor sorrendjét. Mire végeztünk, addigra lett háromnegyed 9. 9-kor kezdünk. Nagy rohangálás, Peti tusolni megy, Máté borotválkozik. És ez volt a baj. Mi már lenn voltunk Balázzsal, Máté csak nem jön. Felmentem megnézni. Máté a nagy sietségben megvágta magát a borotvával olyannyira, hogy fél 10-kor végül feladtuk a vérzéselállításdit, és leragasztottuk egy sebtapasszal. Pedig próbálkoztunk sóval, jéggel, még Ghodratot is felhívtuk, de semmi nem segített. Beragasztva már le tudott jönni zenélni. Gondoltuk, hogy odarajzolunk valami bajszot, hogy ne látszon, de végül ez elmaradt. :) Annyira nem látszott amúgy. Manoj nagyon rendes volt, nem hajtott minket, inkább csak megértően vigyorgott.

Az esti zenélés jó volt. Voltak tapsolós-zenehallgatós vendégek, meg az itteni magyarok levlistájára küldtünk meghívót, így jött egy magyar lány, aki amúgy épp a dubaji rövidpájás úszó VB-t szervezi. Sokat dolgozott hotelekben, vannak kontaktjai, nekünk is jól jöhet.

Zene után kis éjszakai távbeszélgetés az otthonmaradottakkal, aztán irány az ágy! Máté reggel még megfejelte az estit azzal, hogy az automata pirítóba egy vastagabb szeletet rakott be, ami rendre be is ragadt, majd lángolni kezdett. Ez van akkor, ha az embernek nincsenek gondjai. Csinál magának. Majd beleszokunk a jólétbe lassan.

39 - Dubajkodás 11

Sajnos a tyúb nem engedett be, úgyhogy marad a Videa. A lényegen nem változtat.


szólj hozzá: Lakáskutlúra

38 - Dubajkodás 10

Tegnap kicsit mélyponton voltunk. Mármint zeneileg. Az elején le se tojtak minket, ami amúgy normális, hiszen ez vendéglátózás. De azért zavart kicsit. Később azért beindult a dolog, egy német vendég még egy üveg bort is küldött nekünk, meg a helyiek is nagyon mosolyogtak. A vezetőség amúgy azon agyal, hogy hogyan lehetne kirakni minket a többi hangfalra is. Mi már kitaláltuk a megoldást, de itt minden lassan történik meg. Pl. tegnap előtt beadtuk a szennyest, hogy másnapra meglegyen. Ma kaptuk meg úgy, hogy szólni kellett. Kb. 800 fokban moshatnak, mert az XL-es pólóimból S-es lett, de üsse kő.

Voltunk ma megint metrózni, mert azt hallottuk, hogy van az Ibn Batutta Mall-ban még egy hangszerüzlet, amit múltkor nem láttunk. Az infó tévesnek bizonyult, de a már ismert boltban kaptunk 16-os jazzbőrt az állótomra. Meg persze vettünk ezt-azt, pzs-t, fogkrémet, kábeleket, ami kell. Amúgy ez a bevásárló központ irgalmatlan nagy! Ibn Batuttáról, a nagy utazóról nevezték el, és minden nagyobb egység azoknak a földrajzi helyeknek a jellegzetességeit viselik, ahol ő megfordult életében. Elég bizarr hely. Múzeum-pláza...

Visszafele egyel korábban szálltunk le a metróról, így találtunk egy sokkal kellemesebb sétaútvonalat a szállodáig. Maszek kis paloták között mászkáltunk, meg helyi macskákat fotóztunk. A helyi macsekok egyébként mások. Az a tipikus keleti fajta. Keskenyebb fej, vágottabb szem, rekedtebb hang. Mondjuk ezek kb. csöves macskák voltak, az egyik egy kukából bámult ránk.

Megvan a legjobb kaja, amit itt ehetünk! A lazannya az olasz kajáldában. Eddig ez a legehetőbb. Félreértés ne essék, az összes kaja príma, de ez nagyon príma. Eddig, mert mindent még nem kóstoltunk meg. Ráérünk.

37 - Dubajkodás 09

Sajnos ez még telefonnal lett felvéve és a tyúb is randít rajta kicsit, de a lényeg így is látszik. Lesz még!

36 - Dubajkodás 08

A második zenélés már kicsit közelebb állt ahhoz, ahogy én azt elképzelem. Persze ehhez nagy segítség volt Tibiék jelenléte. Ő a korábban emlegetett informatikus. Eljöttek és nagyon jól érezték magukat. Tibi mesélt nekünk a helyi állapotokról. A lényeg az, hogy ha valamihez értesz, és idejössz, akkor hamar megtalálod a helyed.

A jazznek itt nincs nagy kultúrája. Ez látszik a hangszerüzletek kínálatában is. Ha lenne jazz, lenne jazzdob is. Mondjuk amit vettünk, végül nem szól rosszul. Balázs egészen megszerette. Még a bőgő kehes kissé, mert nem szól igazán jól a hangfalakból. Jobb lenne egy kis kombó lenn a földön. Majd veszek egyet szerintem. Vannak olcsók.

Visszatérve a  zenélésre Balázs kitalálta tegnap, hogy közelítsünk kicsit a popzene irányába. Megcsináltuk a Yesterday-t,meg a Smooth operatort egész jól. Persze jó jazzes lett, de tetszett a népeknek. Máté nem egy nagy popzene rajongó, így a jutyúbról hallgatta le a dolgokat, meg gyorsan lekottázta. Össze se próbáltuk, de nagyon jól sikerült, főleg a Yesterday. Amúgy a kocsma neve is Yesterday Pub, szóval kicsit benyaltunk...

Tök jól lehet figyelni, hogy mire hogyan reagál a közönség. Lassan be fog állni egy jó repertoár szerintem. Jó lesz ez. Tibi is mondta, hogy csak lazán. Jók vagyunk erre a helyre, még túl jók is. Ez a városrész, ahol a hotel van, nem a legfelkapottabb környék. Van innen még felfelé hálistennek. Remélem lesz is.

Balázs töltött fel képeket fészbúkra:

http://www.facebook.com/album.php?aid=93801&id=1186290070&l=50c722ad0e

35 - Dubajkodás 07

Itt vagyunk a magyarokkal. Október 23-t ülünk épp. Mindjárt lesz Himnusz, meg Szózat, meg Székely himnusz. A Creek Golf Clubban vagyunk, ami nagyon repi hely. Valami 75000 dirham az éves bérlet. Számolja ki, aki akarja, én most lusta vagyok. Be kell szorozni 55-tel. 

Lakik itt kb 500 magyar. Elég összetartóak, márc. 15, aug. 20, okt. 23, ezeket megülik mindig. Minket Zsuzsa néni hívott meg, akitől a zongorát kaptuk kölcsön. Vicces volt betoppanni Dubaiban egy fullos gazdag helyen a sok magyar közé. És a legviccesebb az, hogy nem érzem magyam Magyarországon. Nincs az a fanyar valami a levegőben, az a „balsorsakitrégentép” hangulat, mint otthon szokott lenni ilyenkor. Mindenki nyugodt, mindenki biztonságban érzi magát, és mindenki barátságos.

Ja, taxival jöttünk ide. Jöttünk jó sokat, de kb. annyiba került, mint Pécsett a kiszállási díj...

Egy asztalnál ültünk egy informatikus emberrel és a családjával. 4 éve jöttek ide 10 hónapra. Azóta itt vannak. Élvezik. Nincs hideg, a közbiztonság kiváló, nincs sárga csekk, nincs hivatali szarakodás és van meló, amit elég jól megfizetnek. Nagyon kedvesek.

Gyűjtögetjük a kapcsolatokat. Nem nehéz. Egy csomóan megigérték, hogy eljönnek meghallgatni minket. Akármi lehet. És remélem lesz is!

Épp most mondja Balázs, hogy mondjuk ami svédasztal volt a Gyugyi gyűjtemény megnyitóján (egy rakat pogácsa), az kutya füle lehetett ehhez képest, amiből most ettünk. Volt itt minden, de nem is sorolom, mert most kicsit lusta vagyok gépelni.

Na, megyek, iszok valamit.

Ja, mégegy: a dubaji metrót tavaly adták át. Másfél év alatt készült el a meglévő szakasz, ami kb. 140 km, és csúcsmodern. Csak összehasonlításképp mondom. Ugye... 2030-ra el fog érni Abu Dabiig.

Most már tényleg iszok.

34 - Dubajkodás 06

Megvolt az első zenélés! Nagyon vicces volt, olyan volt a hangulat, mint mikor az isten háta mögötti faluba vándorcirkusz érkezik: mikor csekkoltuk az erősítést, meg a hangerőket még nyitás előtt, szépen lassan beszivárgott az összes fejes. Itt volt a bármenedzser, a hotelmenedzser és Erik, aki két hotelnek is az igazgatója. Mindenki kiváncsi volt az új atrakcióra. Kicsit nyomasztó volt, ahogy vizslatnak minket, de hálistennek mindannyiuk szereti a jazzt. 

Itt volt Ghodrat megint. Megfűzte Eriket, aki nagyon jó barátja, hogy játszhatnánk a nagy szálloda tetején, a 43. emeleten. Remélem erre sor is kerül! Nem lenne rossz. Pont ma álmodoztunk erről a tetőn, miközben áztattuk magunkat a húgymeleg tetőmedence vizében. Mondjuk ez itt csak a nyolcadikon van, de attól még egy fullos medence. Úszni is lehet benne, akkora. 

Erik nagyon szereti a jazzt, és most már minket is szeret. Nagyon elégedett mindenki velünk. És ez jó!

Pénteken megyünk magyarokkal haverkodni, meghívtak ebédre. Kiváncsi vagyok.

33 - Dubajkodás 05

Tegnap még nem zenéltünk. Egyrészt, mert még nincs dob, majd most megyünk érte reggeli után, meg a billentyűt is este hoztuk el a zongoratanár nénitől. Nagyon aranyos öreg hölgy, csak sokat beszél és nagyon aggodalmaskodó. Eleve gond volt, hogy milyen kocsival lehet azt a hangszert elhozni, mert bár villanyhangszer, de fa lábai vannak, és nem lehet szétszedni (azaz szét lehetne, de szerintem szívbajt kapott volna a néni, ha nekiesek egy csavarhúzóval.) Végül elindultunk a hotel egyterűjével a másik Sheraton hotelhez, ahol, mint kiderült, egy nyitott platós kisteherautó várt minket. Mondtuk, hogy ez semmiképp nem játszik, szabad ég alatt nem szállítunk hangszert. Ok, akkor mentünk tovább az egyterűvel, amibe amúgy simán befért fektetve, csak a néni nem akarta fektetni  eredetileg. Végül mégis belement hálistennek. Szóval itt a zongi, már csak a csimpifon hiányzik. Amúgy a néni meghívott minket péntekre valami magyar összejövetelre. Megyünk kicsit asszimilálódni. Gondolom jó lesz. Meg most mondja Máté, hogy be akar minket nyomni a néni a helyi egyetemre, hogy adjunk koncertet. Állítólag jól fizet. Majd elválik.

Tegnap Ghodrat küldött egy SMS-t, hogy hívna, mondjak neki egy helyi számot, mert az úgy olcsóbb. Mikor visszaértünk a zongival, megkértem Manoj-t, hogy hívja fel. Kinn álltunk a hotel előterében, és miközben beszéltek egymással, Ghodrat a fülén a telefonnal belépett. Nem hiába hívjuk dzsininek, úgy tud megjelenni, mint egy szellem. Pedig holnapra igérte magát, de ez csak trükk volt. Nagy volt az öröm! Hihetetlen fazon ez a Ghodrat! Körbemutattuk a lakosztályunkat, vacsiztunk egyet, ittunk egy sört, aztán le is lépett, mert másnap meló.

Eddig minden ok!

32 - Dubajkodás 04

Voltunk dobot nézni, de nem is ez a lényeg. Metróval mentünk, ami hosszában végigmegy az egész városon, és szerencsére a föld felett. Hat és fél dirhamért láttuk a felhőkarcolókat, a lényegesebb épületeket és az itteni emberek sokarcúságát. Valamint tanultuk kicsit az itteni szokásokat. Elsőre mindjárt a női kocsiba szálltunk fel. Egy alkalmazott integetett, hogy menjünk át máshova. Aztán Balázshoz ment oda egy csaj, hogy itt nem szokás rágózni, és legközelebb ne tegye. Az inkább helyieknek kinéző emberek nagy érdeklődéssel és gátlástalanul bámulnak minket, de valahogy nem zavaró. Mi is bámuljuk őket. 

Kb. 40 perc  volt, mire odaértünk a bevásárló központba, ahol Balázs ismerőse várt minket. Hatalmas hely, tele van mindennel. Volt dob több is, de olyat nem találtunk, ami ok lenne. Mindenesetre vettem pár pólót fillérekért, megg ittun egy kávét Renivel (az ismerős), és jöttünk vissza (szintén 40 perc). 

Manoj-dzsal beszéltünk a dobról és legnagyobb megrökönyödésünkre mondta, hogy 2400 dirham nem nagy pénz, annyiért vesznek nekünk negy dobot. Ez valami hihetetlen, hogy ezt miért nem tudtuk addig, míg ide nem jöttünk?! Na mindegy, nyilván ehhez kellett az, hogy idejöüjjünk szakérteni a dolgokat. A lényeg, hogy lesz dob.

Visszatérve a metróra, meg a városban levésre: kicsit olyan érzés itt lenni, minta egy mars-kolónia üvegbúrája alatt lennénk, ahonnan csak szkafanderrel lehet kimenni. Vagyis még éppen, hogy ki lehet menni nélküle. Ez köszönhető a hightech dolgoknak és az elvetemülten modern épületeknek. Olyan, mintha a bábeli torony megtorlása után összezárták volna az építőket. Annyira sokszínű, annyira végletes, és ettől olyan egységes. Jó ez így.

Most ettünk egy kis olasz kaját, nagyon finom volt. Közben arról beszélgetünk, hogy a média mennyire elintézte azt, hogy az abroszfej a terror sztereotipiája lett. Pedig itt, a saját miliőjükben ez olyan természetes, mint otthon egy kalap a fejen. Mindenkinek ide kéne jönni tanulni egy kis elfogadást, egy kis rugalmasságot.

Eldöntöttük, hogy asszimilálódunk, mert az arab országokban akinek nincs szőr az arcán, az homokos. Nekünk is lesz szőr az arcunkon.

kért, megg ittun egy kávét Renivel (az ismerős), és jöttünk vissza (szintén 40 perc).

ne. Mindenesetre vettem pár pólót fillér

31- Dubajkodás 03

Itt vagyunk Dubajban. Olyan ez, mint a boldog nyugdíjas élet egy átgürizett élet után. A bécsi reptértől egészen a hotelig minden olajozottan ment. Nem szívóztak a hangszerekkel, nem törték össze a bőgőt, nem kerültünk viharba odafenn, simán leszálltunk. Az út mondjuk unalmas volt, de milyen legyen egy öt és fél órás út, ugye. Legalább láttam a Vasember kettőt, meg félig a Shrekket, de úgy, hogy az erőszakosabb dolgokat kivágták, kifütyülték belőle. 

A repülőből rögtön a szabad levegőre engedtek minket. Azt láttuk odabentről, hogy 30 fok van, de érezni az más. Mellbe vágott, mondhatom! Mint egy szaunában. Buszoztunk egy kicsit, aztán megint a klimatizált reptér, ahol retina vizsgálat, útlevélvizsgálat. Természetesen minden hivatali székben abroszfejűek ültek, hihetetlenül finom anyagú abroszba csomagolva. A srác, aki az útlevelemt vizsgálta, látta a vízumon, hogy hotelben fogok dolgozni. Mondtam, hogy zenész vagyok, erre egy gyönyörű, széles mosoly fogadott. Hozzá tettem, hogy jazz, erre mégszélesebb lett a mosoly. Itt mindenki nagyon kedves.

A reptér előtt várt egy ember, aki elvitt minket a hotelbe kocsival. Sajnos az ő nevét nem jegyeztem meg, pedig megfogadtuk, hogy mindenkiére nagyon odafigyelünk. Benn a hotelben mindenki fel van cimkézve, ez nagy könnyebség. Ahogy a hotelhez értünk, rögtön jött két hordár, szívélyesen üdvözöltek minket, és nem engedtek minket pakolni. Kis papírmunka odabenn, aztán irány a lakosztály! Erről nem írok semmit, majd rakok fel képeket, mert ezt inkább látni kell. Mindenkinek külön fürdője van. Ennyi legyen elég előljáróban.

Este leültünk a bár menedzserével, Manoj-dzsal. Haláli egy fazon! Megvacsoráztatott minket, söröztünk egy jót és beszélgettünk. Elmondta a menetrendet, meg megnéztük a helyet, ahol játszunk majd. Jó lesz!

A dobbal viszont most még gond van, mert akitől Balázs bérelte volna, az vérszemet kapott és eléggé felnyomta a bérlés árát. Mocsok egy dolog. Balázs épp telefonálgat, de mivel hogy mindenhol vannak jó emberek, így egy lehetőség már van: egyik ismerőse meghitelez nekünk egy olcsó dobszerkót az egyik hangszerüzletben. Van még pár kapcsolat a tarsolyban, azokat azért még bepróbálja, hátha talál jobbat. Majd meglátjuk. Épp most jött ide Balázs, hogy menjünk megnézni a dobot. Metrózni fogunk! Kíváncsi vagyok!

Folyt. köv.