176 - Berlin 06

Nos, tegnap semmit nem csináltunk. Marcus nem lett jobban, kicsit a nyirokcsomói is bedurrantak. Valamit elkapott. Főztünk jó kaját, meg mindenki intézte egyéb dolgait. Végül is egy kis pihenés úgyis elfért már. 

Meg persze kitaláltuk a továbbiakat. Pl. hogy ma elmegyünk engedélyt kiváltani a metrómegállóban zenéléshez. Ez itt nagyon ki van találva. Van egy megálló, ahol van egy pénztár, ami minden szerdán reggel 7-11-ig csak ezzel foglalkozik. Kint van egy tábla a zenélhető helyekkel, amik mellett szépen gyűlnek az ixek, ahogy fogynak az engedélyek.

De kezdem azzal, hogy ma egész nap szakad az eső, hogy rohadna meg. De hallom, hogy otthon is ez a helyzet.

Kinn a lépcsőházban ez van kiírva (Ami sok, az sok!) Ez most ide nagyon passzol.

Szóval gyűlnek az ixek. Mi is hozzáraktunk kettőt hétfőre meg keddre. Pénzbe kerül, de cserébe jó helyeken lehet zenélni. Marcus kicsit elbeszélgetett a hölggyel, aki nagyon kedves volt. A végén még azt is elárulta, hogy igazából mehetünk engedély nélkül is, legfeljebb ha jönnek, akkor azt mondjuk, hogy nem tudtuk, hogy engedély kell. Ez akkor jöhet jól, ha megint esik. A metróban itt mindenhol meleg van és vannak jó részek is. Pl. kinéztünk magunknak egy padlótól plafonig üveg hidat egy kanális felett. A környéken iskolák vannak, így potenciálisan sok gyermekes családdal lehet majd összefutni délután. Jónak ígérkezik. Persze az engedélyünk nem oda szól, hanem három megállóval odábbra, de ott meg egy pékség előtt van a legjobb hely, az is jó lesz!

Marcus épp megváltja az engedélyt

Ma este megyünk a motoros klubba zenélni, Marcus még szunyál egy kicsit, hogy bírja majd. Talán ma már jobban van kicsit.

Ja, és tudtam venni új füldugókat! Nem bízok semmit a véletlenre a nyugodt alvás terén!

175 - Berlin 05

Tegnap nagyon hétfő volt. Marcus úgy ébredt, hogy valami van a torkával. Kicsit a hangja is fátyolos volt, de azért mentünk zenélni.

Kitaláltuk, hogy kipróbáljuk a bevásárlóközpont előtt zenélést. Van itt a közelben több is. A drágábbikhoz mentünk természetesen. Játszottunk két szettet. Az első nem volt rossz, de kerestünk már jobban is. Közben szépen sütött ránk a nap, ami az elmúlt napok szürkesége után kicsit sokkoló volt. Egy kedves vásárlótól kaptunk dinnyét. Finom volt. A második szett már nem ment olyan jól, alig dobtak, meguntuk, leléptünk. 

Érdekes rendszer ez. Aki boltba megy, látja, hogy a bejáratnál zenélünk. Tetszik neki, mosolyog, de nem áll meg. Bevásárol, majd kifelé dob valamennyit, de akkor sem áll meg. Arra jutottunk, hogy turistáknak jobb zenélni, már csak azért is, mert így szép helyeken lehet muzsikálni. 

Szóval leléptünk, mentünk a Nikolaifiertelbe a múzeumokhoz, de útközben megálltunk az Alexanderplatzon, mert volt pár kiülős hely. Az egyikben nem engedtek minket zenélni, másik kettőben igen. Nem volt nagy érdeklődés, nem is dobtak sokat a kalapba. De mi sem voltunk nagyon energikusak, mert Marcus félhangerőn énekelt. Ezek szerint túlerőltette a hangját a hétvégén.

Mentünk tovább a Nikolaiba, de közben elkezdődött a focimeccs. Félidős zenélést nem vállaltunk be, mert azt csak robbanásszerűen lehet. Ledöglöttünk a napra, Marcus aludt is egy kicsit. Nem volt igazán jól. Végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Az egészség fontosabb a bevételnél.

Otthon főztünk egy vacsorát a lakótársaknak. Párolt zöldségek ügyesen fűszerezve, rizs, főtt krumpli, rukkola-uborka saláta mustáros dresszinggel. Ez utóbbit sikerült jócskán elsóznom, de így is finom lett.

Marcus főzött gyömbéres teát, meg kapott tőlem vitamint. Reméljük a legjobbakat!

Éjszaka azt álmodtam, hogy álmodok, aztán felébredtem, de az még mindig az álom volt. Meg álmodtam mást is, de azt most hosszú lenne elmesélni.

Tegnap azért fotóztam is.

Nem olyan iramban, mint ahogy vártam, de gyűlik a pénz. Marcus utánanézett, van bank, amelyik ingyen beváltja papírra. Hurrá!

Egy borzasztó kompozíció

Textúrák. Nagyon ráértem, míg Marcus aludt a napon.

Napi elemózsia. Ezek mind nagyon finomak!

Macik a Nikolai negyedben

Szent György viaskodik a sárkánnyal. De mi megfejtettük, hogy igazából a ló akarja megharapni a sárkányt. Szent György pedig a lóra készül lesújtani, hogy az ne bánthassa a kiveszőfélben lévő hüllőt.

A szobrász magyar, vagy angol és vicces. Kiss Berlin!

Szépen sütött a nap tegnap!

Marcus mindenáron ki akarta próbálni, hogy milyen nekem. Pár száz méter után megkérdeztem, hogy hogy érzi magát. Azt mondta, hogy I feel sexy! (Szexinek érzem magam!)

174 - Berlin 04

Tegnap nem szálltunk egyszer sem metróra, vagy villamosra. Én ennek nagyon örültem, mert bár a bőgővel a hátamon a világ végéig elgyalogolok, de a metróhoz való lejutáshoz sokszor le kell vennem, mert annyira alacsonyak az aluljárók. Sokszáz métereket kell kézben cipelni, ami annyira nem kellemes. Ilyenkor mindig arról a maszek kis bőgőre felszerelhető kerékről álmodok. Ha eleget keresek itt, meg is veszem!

Van itt a közelben egy kis park, ahol minden vasárnap zsibvásár van. Oda mentünk először. Kicsit sajnálom is, hogy nem tudtam körülnézni, de annyira jófajta tömeg volt, hogy rögtön zenélni kezdtünk. Pláne, hogy játszótér is volt, ami általában megduplázza a bevételt.

Játszottunk két szettet, szerettek minket. Közben még az eső is esett, de mi egy fa alatt voltunk, nem éreztünk belőle semmit. A végére a nap is kisütött, meg Marcusznak is befutottak a földiei. Lecsüccsentünk a fűre, ettünk.

Aztán ők beszélgettek, én fotóztam.

Lassan közeledett a focimeccsek ideje, mentünk megint félidőben zenélni. Közben szépen sütött a lemenő nap. 

A plakátok meg csendben vastagodtak.

És elmesélték nekünk, hogy milyen Berlin.

De mi mentünk zenélni, ami jól is sikerült. Csináltunk még három kalapozós szettet, de el is fáradtunk bele. Marcus hangja kicsit el is ment a végére. Hazamentünk, aludtunk.

Új hét kezdődik, új helyeket fedezünk majd fel. Kaptunk egy csomó tippet, hogy hova érdemes elmennünk. Nagy ez a város, sok lehetőség van benne!

173 - Berlin 03

A tegnapunk nagyon nehezen indult. A haver látogatása miatt hajnali négykori fekvés egy másnap déli kelést indukált. Az idő nagyon pocsék volt, szürke, hideg. Mikor ébredtem pont esett. Jó lassan összekészültünk, majd irány az utca. 

A lakásunktól 50 méterre elszakadt a bőgőtok egyik hevedere. Meg tudtam csinálni, most egy randa csomóval több. Az első állomás az East Side Gallery volt, azon belül is egy hajókikötő kocsmája. Ott már zenéltünk egyszer, jól is ment. De most nagyon fújt a szél, baromi hideg volt. Emberek alig. Közben nagyban zajlott a Fête de la Musique nevezetű zenei fesztivál, amiből mi ott csak annyit érzékeltünk, hogy valahonnan távolról túlvilági hangerővel szól a gépzene. 

Egy pillanatra kisütött a nap, pár ember leült a hely elé, gyorsan nekiláttunk muzsikálni. Zenéltünk 20 percet, kalapoztunk, dobtak keveset. Inkább továbbindultunk. Vettem fel a bőgőt a hátamra, de az egyik heveder karikája elgörbült és kibújt a helyéről. Újabb szerelés következett.

Kitaláltuk, hogy elmegyünk a Nikolai negyedbe, ahol a múzeumok vannak. Ott is voltunk már, ismertük a környéket. Mire odaértünk leszakadt az eső. Jobb híján egy híd alá menekültünk be. Ott megkajáltunk, meg zenéltünk két helyi punk csajnak, akik szintén az eső elől menekültek.

A helyszín

És ilyen volt az idő. A képen annyira nem látszik, de jócskán szakadt az eső.

Aztán egyszercsak elállt. Mentünk is rögtön a térre, ahol szoktunk zenélni. Épp egy kórus énekelt. És nem csak ott, de mindenhonnan szólt a zene. Persze, Fête de la Musique. Amúgy ez egy nemzetközi zenenap, amikor mindenki mindenhol zenél. Tettünk két kört, találtunk egy éttermet, megkérdeztük, hogy zenélhetünk-e előttük, belementek. Már amikor pakoltunk gyűltek a népek, aztán végül csináltunk egy jó bulit. Eladtunk pár CD-t is, meg dobtak szépen. Méltó jóvátétel volt ez a korábbiakért. 

Aztán mentünk kipróbálni Marcus zseniális ötletét, azaz a félidős zenélést. Ez annyit tesz, hogy egy kiülős kocsmában, ahol meccset néznek, a félidőben adunk egy rövid, de energikus koncertet, aztán kalapozunk. Ehhez jól jött, hogy pont a német csapat játszott. Ennek megfelelően tele is volt az utca nemzeti színűre mázolt fiatalokkal, mindenki sört ivott, kiabált. Be volt zsongva az egész város.

Csiszre oda is értünk a félidőre a hozzánk közeli kocsmautcába, kinéztünk egy helyet, Marcus bement kérdezett. A kocsmáros annyit mondott, hogy ha a kint ülő emberek is akarják, akkor mehet. Marcus elkiabálta magát, hogy jöhet-e egy kis élő muzsika. Persze mindenki kiabált, hogy igen. Fel volt hevülve a nép rendesen. Szóval eljátszottunk három számot, aztán kalapoztunk. Nagyon hálásak voltak, adtak szépen. Működött az ötlet! A pláne pedig az, hogy egy fickó meghívott minket egy esküvőre zenélni jó pénzért. Hurrá!

A második félidőt végignéztünk, nagyon izgalmas meccs volt. Élmény volt érezni, ahogy az egész utca egyszerre ünnepel, vagy mérgelődik. 

Meccs után kerestünk egy másik kocsmát egy sarkon. Szintén kérdeztünk, szintén engedtek játszani. Akkora bulit csaptunk, hogy egy egész tömeg állt minket körbe! Egyszercsak egy srác fogta a kalapját és elkezdett nekünk kalapozni, míg mi játszottunk. Őrület volt! Táncoltak, dobtak. Mi meg örültünk.

A következő meccs előtt még zenéltünk kicsit egy másik helyen, aztán hazamentünk. Borzasztó kezdés után nagyszerű vég!

Demonstrálandó, hogy a kalapozás mennyivel jövedelmezőbb, imhol egy kép. A jobb oldalon egy átlagos utcazene bevétele látható. A bal oldali halmaz a kalapozás eredménye. Mennyiségre kevesebb, de kb. kétszer annyit ér.

Ma is lesznek meccsek, nagy reményekkel megyünk zenélni!

172 - Berlin 02

Tegnap kipróbáltuk a vásározást. Minden pénteken piac van a megnemmondomhol. Ott van egy kis terecske, ami ideális az utcazenélésre. Oda is mentünk, de sorban álltak a zenészek. Volt egy lista, ahova feliratkoztunk. A "fellépésig" volt még két óránk, addig elmentünk egy már bevált helyre, majd onnan mentünk vissza.

Időre ott voltunk, előttünk egy ausztrál banda muzsikált, akik európai turnén vannak, de a köztes időkben utcazenélnek is. Volt hangosításuk, meg amolyan hippifülsimogató zenét játszottak didzseridúval, meg hasonló esőcsináló hangszerekkel. Szép színesen öltözött közönségünk volt. Zenéltünk egy órát, alig kerestünk, CD-t sem adtunk el. Csak később jöttünk rá, hogy mi a baj.

Ugyanis utána kipróbáltuk a kalapozást. Lecuccoltunk egy étterem elé, ahol van kiülős is. Marcus bement megkérdezni, hogy zenélhetünk-e 20 percet, aztán megyünk tovább. Megengedték. Zenéltünk is, aztán körbeszaladtunk a kalappal. Így sikerült tripla pénzt keresni az eddigiekhez képest. Nos, ezt mulasztottuk el a hippiknél. Ezután nem fogjuk.

Aztán vérszemet kaptunk, még csináltunk két ilyen kört az Unter den Lindenen, meg a Brandenburgi kapunál. Ez utóbbinál még CD-t is vettek. Mostantól ez lesz.

Ja, és megvan az első meghívásunk egy motorosklub bulijára. Odajött egy fazon, hogy mennénk-e. Visznek-hoznak, kaja-pia, meg jó pénz. Jövő hét szerda. Lefixáltuk, megyünk. Este lesz, úgyhogy előtte még tudunk pénzt keresni az utcán is.

Na, meg fotóztam is.

Az első húrcsere még tegnapelőttről

Itt is vannak jó öreg épületek, néha van egy kis Párizs hangulat

Itt is zenéltünk, na persze csak előtte

A nagybőgő ereje

Voltunk a holokauszt emlékműnél is

Na, meg este elmentünk Marcus egyik barátjához, mert rég látták egymást. Ő meg elvitt minket egy sokáig illegálisan működő kocsmába. Most már van engedélyük, de azért látszanak a törvényen kívüliség nyomai. Pl. mai napig nincs semmi tábla, vagy cégér. Csak egy ajtó, amin semmi sem jelzi, hogy kocsmába vezet. Odabent cigifüst, sok hülye tárgy mindenhol. Kedvencem a piszoár, azt le is fotóztam.

Nehezen induló hétvége, szürke-randa időjárás. Mosunk egyet, aztán bevásárlás, majd irány az utca.

171 - Berlin 01

Végre sikerült egy normálisat aludni! A vonaton nem volt olyan jó. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A vonaton nem volt wifi, jobb híján jegyzetelgettem. Tessék:

Meg is volt az első izgalom mielőtt még elindultunk volna. Készítettünk ugye CD-t, amit majd árulunk az utcán. Nagyjából egy órával a budapesti vonat indulása előtt beugrottunk az ösmerőshöz, aki a sokszorosítást vállalta magára, hogy elhozhassuk a lemezeket. A lemezek készen is voltak, de nem volt hozzájuk tok. Már múlt héten megrendelte, de még nem érkezett meg… Remek. Így kaptam hurkában a lemezeket, hogy majd Berlinben keresünk hozzá tokot. A nagy utazási izgalomban nem is volt időm mérgesnek lenni.

Már javában búcsúzkodtunk Pöttyel a vonatnál, amikor hív az ösmerős, hogy mégis megjöttek a tokok. Le is hozta utánunk az állomásra. Nagy megkönnyebbülés volt. Na, meg az idő is hamar elment az utazással, mert a vonaton raktam a tokokba a lemezeket, meg a borítót.

Budapesten szűk két óra várakozás a Keletiben, egy madárszar alkarra való fogadása és lemosása, majd felszállás a Berlini vonatra, öröm érzése, mikor a bőgő simán felfér a kalaptartóra, de úgy, hogy még a gitár is föléje.

Így:

Aztán 13 óra utazás, némi alvással. Végül nem hálófülkésben utaztunk, de a sima székeket is el lehet dönteni, lábat fel a szemben lévőre. Aránylag kényelmes volt, fogjuk rá. Azért kicsit összetörve értünk Berlinbe.

A Hauptbahnhof modern épülete. Majdnem egész Berlin ilyen.

Vettünk hetijegyet, azzal akárhova akármivel mehetünk. Egy óra múlva már a szállásunk ajtaján kopogtattunk a Rigaer utcában. Ez egy nyugis környék nem messze a belvárostól. Viszont sok a foglalt ház, vannak errefelé mindenféle hippi kolóniák. A mi házunk is elég színes, de annyira nem vészjósló, mint némelyik.

Pl. ez:

Vannak lakótársak. Sok szót nem érdemelnek, na nem azért, mert olyanok. Fiatalok, buliznak, nem mozgunk együtt. De azért kedvesek. Tegnap, cserébe, hogy befogadtak minket főztünk nekik Marcussal (a zenész kollégával) egy jó vacsit. Nagyon hálásak voltak. Azért a kajáért lehettek is, nagyon jól sikerült!

De még délután elmentünk zenélni egyet. Meg is találtuk az első jól működő helyet. Persze ilyen fáradtan nem túloztuk el, de azért elég sokat gyalogoltunk. A közvetlen környékünket már jól ismerjük legalább, na meg kerestünk egy kis pénzt is.

Ez után volt a vacsi, majd következett a végre ágyban alvás. Hoztam füldugót, amire szükség is van, mivel az egész tömbben sok a fiatal, mindig van valami zaj. Aludtam, mint a tej!

Másnap jó randa, tipikusan német időjárás fogadott. Szürkeség, néha szitálás, majd megint eseménytelen szürke, majd egy kis eső, aztán kezdi elülről. Mindez átszőve hideg széllel. De azért mentünk, zenéltünk. Találtunk megint jó helyeket, pedig annyira nem is egyszerű! Mivel akusztikusak vagyunk, nem lehet körülöttünk semmi forgalom, vagy építkezés. Nos, ebből a kettőből Berlinben pedig mindenhol van. Azért megoldottuk. Végigzenéltük a délutánt, kerestünk is egész jól. Nagy bizodalmunk van a hétvégében, akkor elvileg még jobb lesz.

Ja, a lakásunk amúgy rendben van, van szép konyhája, meg fürdője. Jó tágas a nappali, tele művészeti remekekkel. Ez a kedvencem. A címe: Muschi ist Macht, azaz A punci hatalom

 Az egyik zenélős helyünk mellett performasz volt. Egy meztelen nő fürdött egy kádban a tér közepén.

Az East Side Galery. Itt hagyták meg leghosszabban a falat. Baromi jó graffityk vannak!

Ezt pedig Balázsnak, mint mindig. Ott napozott egy kirakatban a Falckenstein utcában. Cícaaaaa!

170 - Irány Berlin!

Már két hete kiköltöztem a Lövölde térről. Ha úgy nézzük, Budapestről is. Persze nem szakítottunk a várossal, csak eladták a lakást, ahol laktam, és nem kerestem újat. Annyit nem kell ott lennem, hogy havernál csövezéssel ne tudjam megoldani. Volt egy kis Dubajból hazaindulós flash, meg hazatérés élmény. Lezárult egy korszak.

És indul egy új. Ennek persze nem tudom, hogy mennyire szerves része az, hogy holnap elutazok Berlinbe, és ott fogok utcazenélni 3 hétig. Annyiból biztosan, hogy a bevételből kívánom folytatni a tanulmányaimat.

Mostantól egy kis ideig "macilendből" írok majd. Ezúttal nem lesz egérfül. Helyette lesz nagybőgővel vonatozás, haver lakásában héderelés és sok-sok zene!

Azt hiszem jó lesz.