180 - Berlin 10

Tegnap, miután fényesre nyaltuk a fürdőt, kicsit megkésve, de mentünk megint zenélni. Még pénteken a Nikolaiban betalált minket az egyik helyi boltos, aki amúgy a negyed egyik kultúrosa. Mondta, hogy a hétvégén könyvfesztivál lesz ott, menjünk bátran, lesznek sokan. Így oda mentünk rögtön.

Először kimentünk a Szent György szoborhoz bemelegíteni. Tényleg nagyon sokan voltak, az idő is szép volt. A velünk szemben lévő kiülős helyen épp legénybúcsú volt. A vőlegény rabruhában, kezein lánccal itta a söröket. Az egyik feladata az volt, hogy a földön kúszva, hunyászkodva dobjon nekünk pénzt. Nem tudom mi volt tegnap, de ez után még másik két legénybúcsút is láttunk. 

Ez után átsétáltunk a Fête de la Musique idején jól bevált étteremhez. Ez egy belső udvar, némileg el is van kerítve, de kellően széles a kapuja, hogy odaférjen egy kéttagú zenekar. Zenéltünk, majd Marcus körbeszaladt a kalappal. Míg pakoltunk, odajött egy nő, aki a könyvfesztivál főszínpadát szervezi. Kért kontaktot, és felajánlotta, hogy másnap zenélhetünk a színpadon, ha nem bánjuk. Persze mi nem bántuk. Aztán kijött a hely tulajdonosa, hogy menjünk vissza egy óra múlva hozzájuk zenélni, de immáron benn a kertben. Addigra sokan lesznek, mert kezdődik a vacsoraidő. Ez kellően lelkessé tett minket!

De addig is átsétáltunk a Nikolai másik részébe. Közben összefutottunk Marcus egyik cimborájával, Jacobbal. Találtunk egy sarkot, ahol mindkét oldalon helyek voltak. Zenéltünk, ez is jól sikerült! Közben Jacob készített rólunk fotókat, meg videózott is. Remélem mihamarabb megkapjuk!

Ez után irány vissza az étterembe. Zenéltünk az egyik sarokban, ez is jól sült el. Nagyon sínen voltunk tegnap. A tulaj megint kijött, mondta, hogy akármikor szívesen lát minket. Ha már ma úgyis megyünk oda a színpadra, akkor párszor majd beugrunk megint. Ez nagy könnyebbség, mert nem kell sokat szervezni, gondolkodni, hogy hova tovább. Na, meg rizikó sincs. Ha odamegyünk és emberek is vannak, akkor biztosan keresünk valamennyit. És egy ilyen helyen a CD-t is könnyebben veszik.

Ez után elindultunk a péntek esti aranybányánkhoz, amit talán még nem mondtam, de a Friedrichstraße S-bahn megállónál van. Út közben, az Alexanderplatz megállóban belefutottunk egy leánybúcsúba. Rögtön előkerült a gitár, nagyon örültek neki. Kaptunk cserébe mini likőröket, óvszert és pöcsalakú kenyérkét. Jött a vonat, de nem voltunk elég gyorsak, csak Marcus fért fel, előttem becsapta az ajtaját. A következő vonat jött hamar, arra már fel tudtam szállni. Marcus bevárt egy megállóval odébb, de úgy szállt fel, hogy közben gitározott és énekelt. Pont egy vokálos rész következett, így én is csatlakoztam. Csak úgy kapkodták a fejüket az utastársak.

Nagy vidáman odaértünk a Friedrichstraßéba. Az volt a terv, hogy beülünk oda, ahol a tulaj dobott először, meg a pincérek is vettek CD-t. Megnézzük az esti meccset, iszunk valamit, a félidőben meg zenélünk. Nos, ez meg is történt. Egészen jó vörösbort ittam, de a meccs unalmas volt. Kibumliztuk, hogy a teraszon csinálhassuk a félidőzést. Mégpedig közvetlenül a kivetítő mellett, így a kedves vendégeknek forgolódni sem kellett. Nagyon jól sült el ez is! Az egyik pincér is odajött, hogy hallgatja a CD-t, remek a zenénk.

Meccs után kerestünk egy dőnerest, éhesek voltunk. Marcus annyira lendületben volt, hogy míg mi rendeltünk Jacobbal, addig ő előkapta a gitárját. Vicces volt! Egy fazon egy pici gitárral zenél, mellette egy másik, hátán egy nagybőgővel, kezében egy döner kebap és két falat között vokálozik kicsit. És a legviccesebb, hogy nem kerestünk rosszul. Hajnali fél egy volt akkor.

Hirtelen felindulásból elkövetett utcazenélés

Hazafelé Marcus talált egy kiskaput a helyi törvénykezésben. Alapvetően tilos a tömegközlekedési járműveken zenélni. De ő megkérdezte az embereket, hogy akarnak-e hallani zenét. És ők akartak. Így megint előkerült a gitár. Tökéletes időzítés volt, ugyanis már csak egy megálló volt vissza. Ez alatt elhangzott pár versszak, volt idő körbemenni a kalappal és pont le tudtunk szállni. Ennek örömére ezt megismételtük a metrón is. Ott is nagy sikert arattunk.

Otthon még megittuk az ajándék likőröket (semmi extra, valami minőségi alamlikőr, 18%, 2cl), majd aludni mentünk. Állítólag horkoltam is. 

Bocs.

Ezt itt fotóztam a nappaliban. A maci mennybe megy

175 - Berlin 05

Tegnap nagyon hétfő volt. Marcus úgy ébredt, hogy valami van a torkával. Kicsit a hangja is fátyolos volt, de azért mentünk zenélni.

Kitaláltuk, hogy kipróbáljuk a bevásárlóközpont előtt zenélést. Van itt a közelben több is. A drágábbikhoz mentünk természetesen. Játszottunk két szettet. Az első nem volt rossz, de kerestünk már jobban is. Közben szépen sütött ránk a nap, ami az elmúlt napok szürkesége után kicsit sokkoló volt. Egy kedves vásárlótól kaptunk dinnyét. Finom volt. A második szett már nem ment olyan jól, alig dobtak, meguntuk, leléptünk. 

Érdekes rendszer ez. Aki boltba megy, látja, hogy a bejáratnál zenélünk. Tetszik neki, mosolyog, de nem áll meg. Bevásárol, majd kifelé dob valamennyit, de akkor sem áll meg. Arra jutottunk, hogy turistáknak jobb zenélni, már csak azért is, mert így szép helyeken lehet muzsikálni. 

Szóval leléptünk, mentünk a Nikolaifiertelbe a múzeumokhoz, de útközben megálltunk az Alexanderplatzon, mert volt pár kiülős hely. Az egyikben nem engedtek minket zenélni, másik kettőben igen. Nem volt nagy érdeklődés, nem is dobtak sokat a kalapba. De mi sem voltunk nagyon energikusak, mert Marcus félhangerőn énekelt. Ezek szerint túlerőltette a hangját a hétvégén.

Mentünk tovább a Nikolaiba, de közben elkezdődött a focimeccs. Félidős zenélést nem vállaltunk be, mert azt csak robbanásszerűen lehet. Ledöglöttünk a napra, Marcus aludt is egy kicsit. Nem volt igazán jól. Végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Az egészség fontosabb a bevételnél.

Otthon főztünk egy vacsorát a lakótársaknak. Párolt zöldségek ügyesen fűszerezve, rizs, főtt krumpli, rukkola-uborka saláta mustáros dresszinggel. Ez utóbbit sikerült jócskán elsóznom, de így is finom lett.

Marcus főzött gyömbéres teát, meg kapott tőlem vitamint. Reméljük a legjobbakat!

Éjszaka azt álmodtam, hogy álmodok, aztán felébredtem, de az még mindig az álom volt. Meg álmodtam mást is, de azt most hosszú lenne elmesélni.

Tegnap azért fotóztam is.

Nem olyan iramban, mint ahogy vártam, de gyűlik a pénz. Marcus utánanézett, van bank, amelyik ingyen beváltja papírra. Hurrá!

Egy borzasztó kompozíció

Textúrák. Nagyon ráértem, míg Marcus aludt a napon.

Napi elemózsia. Ezek mind nagyon finomak!

Macik a Nikolai negyedben

Szent György viaskodik a sárkánnyal. De mi megfejtettük, hogy igazából a ló akarja megharapni a sárkányt. Szent György pedig a lóra készül lesújtani, hogy az ne bánthassa a kiveszőfélben lévő hüllőt.

A szobrász magyar, vagy angol és vicces. Kiss Berlin!

Szépen sütött a nap tegnap!

Marcus mindenáron ki akarta próbálni, hogy milyen nekem. Pár száz méter után megkérdeztem, hogy hogy érzi magát. Azt mondta, hogy I feel sexy! (Szexinek érzem magam!)