54 - Dubajkodás 26

A pénteki zenélésünk nagyon jól sikerült! Már az elején odajött egy idős forma fazon, hogy játszuk el neki a Green Dolphin Street-et. Nagyon megörültünk, hogy valaki még ismer ilyen számokat, mellesleg a G. D. S.-et még szeretjük is játszani! Aztán bemutatkozott, ő Jeff from U.S.A, Texas. Kért még pár balladát, aztán meghívott minket egy italra, meg mondta, hogy azért mi elférnénk egy puccosabb helyen is ezzel a zenével.

Aztán jött a rettegett ausztrál dobosjelölt. Már múlt héten mondták a pincérek, hogy volt ott valami figura Ausztráliából, aki nagyon akart dobolni, csak akkor mi nem voltunk ott. Most betalált minket, és kikunyerálta magának, hogy dobolhasson. Nagyon vicces volt country dobolásra szvinget játszani! Jól be is gyorsította, de amúgy stabil volt. Azért rendszert ebből nem csinálunk, legközelebb nem leszünk önjelölt zenészek vidámparkja.

Este, ahogy lehetett, felmentem skypeolni-csajozni, de a többiek lennmaradtak, mint jóval későbbi harsány feljövetelükből kiderült, Manodzzsal viszkizni. Meggittak vagy hármat, és közben Manoj mesélt magáról mindenféléket. Kicsit kacskaringósan jöttek fel, meg hangosan beszéltek, de ilyen esetekben ez a szokásos viselkedés... A másnapi szünnap tudata esti lazításra készteti az embert. Ez így van jól.

53 - Dubajkodás 25

Random világ van errefelé. Nem feltétlenül az történik, amit te szeretnél. Keveredik az itteniek lassúsága és ráérőssége a nemtörődömséggel és a nyelvbéli különbségekből eredő félreértésekkel. Például rendeltünk múltkor két kávét. Az egyik koffeinmentes, a másik nem, és kértünk hozzá tejszínt. Az már alapból megzavarta őket, hogy két különböző kávé, de az, hogy valaki itt tejszínnel issza a kávét, az csak valami ufó lehet. Szóval kaptunk két koffeinmentest tejjel. Volt olyan, hogy kértem egy kávét zenélés előtt. Nem hozták ki. Kértem az első szünetben, de akkor meg úgy értette a leányzó, hogy hármat kérek. Mondtam, hogy nem, csak egyet. Csak nem akart a kávé jönni, aztán jött szembe a lány, és a homlokára csap, hogy ja! A három kávé! Viccesek. A múltkori esetet mondjuk semmi sem űbereli, mikor ketten is más kaját kaptunk, mint amit kértünk, de ezt azt hiszem már megírtam.

Voltunk tegnap Balázzsal a régi városrészben. Nagyon jó volt végre 30 évesnél öregebb házakat látni! Nem jártuk be az egészet, de majd átkelünk a folyón (1 dirhamért átvisznek hajón), aztán ott is körülnézünk. Egy kis bazárt már végigjártunk, de a másik oldalon van az igazi nagy vásár. Úgyis akarok venni valami szalmakalapot, de amúgy is érdekel, meg valami vásárfiát is beszerzek majd.

Nagyon tömény élmény egy ilyen helyen mászkálni. Minden vagy nagyon színes, vagy nagyon egyszínű. Vagy nagyon büdös, vagy nagyon illatos. Vagy nagyon ronda, vagy nagyon szép. Láttam iráni templomot, teljes egészében kézzel festett csempékkel kirakva, de láttam olyan sikátort is, ahol minden szét volt verve, és terjengett a pöceszag. Egymástól 20 méterre. A bazárban minden árus rögtön rád akarja rakni az abroszt, hogy vedd meg, de mondjuk az indiaiak, akik javarészt az utcán élnek, rád sem hederítenek, maximum gyanakvóan méregetnek. De itt senki nem bánt senkit, mindenki hálás azért, hogy itt lehet, és nem akarja tönkretenni semmivel ezt a nagyon kétarcú kánaán szerűséget.

52 - Dubajkodás 24

Azt mondják sok itt a beteg ember. Keveset mozognak, nem esznek rendesen, vagyis esznek, csak sok szemetet. Itt majdnem minden import, aminek egészségesnek kéne lenni, és pont ezért nem egészséges. A paradicsom például pirosnak piros, de vegyszer íze van, és semmi egyéb. A paprika, amit a reggelihez adnak, csak rostanyag, meg víz. A déligyümölcsök jók, de mondjuk a dinnye szinte ehetetlen. Ehhez jön még a motorizáltság. Mindenki ül a légkondis kocsijában, és nem mozog. Mióta itt vagyunk, egy embert láttam kocogni este, pedig már nincs az a fene nagy meleg.

Magamon is érzem, hogy ez így nem jó. Sok, aránylag nehéz kaját eszünk, mellé alig mozgunk. Mondjuk minden nap úszok pár hosszt a medencében, de az meg pont halottnak a csók. Kerülgetjük a konditermet, mint a forró kását... Mondjuk felfedeztünk magunknak a szomszédban egy nagy élelmiszer boltot. Van ott sok zöldség, meg gyümölcs. Valahogyan csak megoldjuk azt az egészséges kajálást.

Apropó kaja. Balázs beígért egy gasztro cikket, de nagyon nem akar vele elkészülni. Ezt most azért írom, mert ő is olvassa a blogot, és talán így majd felrakja... Bocs Balázs!

51 - Dubajkodás 23

Távol az otthontól, kicsit itthon vagyunk, de leginkább nem. Hallani olyan emberekről, akik szállodában laknak évekig. Oda költöznek, mert megtehetik, vagy a fene tudja miért. Pedig végső soron ez annyira nem jó. Persze, fényesre van nyalva a fenekünk, kétnaponta takarítanak, napi háromszori kaja, medence a tetőn, de cserébe kicsit kurtább a szabadság. Nem tudod belakni olyan frankón a szobádat, mert kétnaponta visszacsinálják sterilre. Nem hagyhatsz egy általad átlátható kupit az asztalon, mert rendberakják a dolgaidat. Nem beszélheted meg a szakáccsal, mint a családdal otthon, hogy mi legyen ebédre. Itt minden készen van, csak kérni kell belőle.

Na jó, nem siránkozok, csak kicsit felnagyítottam azokat a dolgokat, amiket amúgy elviselünk, mert emellett sok jó dolog is történik velünk. Például majd minden nap találkozunk magyarokkal. Tegnap is beesett egy abu dabii pár. Miattunk jöttek át, pedig már hajnal óta güriztek. Nagyon kedvesek voltak. Meg persze sokaknak tetszik a zenénk, már az utcára is ki lettünk plakátolva, hogy jöjjenek minél többen. Majdnem mindig van kis közönségünk is, szóval jó ez így.

50 - Dubajkodás 22

Manoj, a bár főnöke nagyon kedves ember. Az elején alig értettük, amit beszél, de már kezd ráállni a fülünk. Goából származik, tehát indiai. Innen az érthetetlen angolsága.

Egyik este mesélt magáról. Idejött melózni, gondolta, hogy egy év, aztán viszlát Dubaj. Összeismerkedett egy filippínó lánnyal, szerelembe estek, még egy év Dubajban. Összeházasodtak, jött a gyerek, még egy év Dubajban. Még egy gyerek, még egy év. Így már jóideje itt van, vezeti a bárt, és türelmesen megismétli, ha valamit nem értünk. Bár a főnökünk, de kölcsönös tisztelet van, meg kicsit baráti is a kapcsolatunk. Talán egyre inkább baráti, ahogy megismerjük egymást.

Sztorizott arról, hogy volt ő sportoló fiatal korában. Rúdugró volt, és tagja a válogatottnak odahaza. Vicces sztori, mert világ életében bambuszrúddal ugrott, ami nehezebb, de legalább nem hajlik olyan jól, mint a profi ugrórudak. Életében először versenyen találkozott rendes rúddal, kölcsön kellett kérnie, aztán bénázott is rendesen. Efféléket mesélget magáról.

Apropó sport! A bár tele van TV-vel. Bárhova nézel, mindenhol képernyők, és mindenhol sport megy és mindegyiken más adó. Legtöbbször foci, vagy krikett. Néha azon kapjuk magunkat, hogy zenélés közben is a képernyőt bámuljuk. Szörnyű! Mondjuk még mindig jobb, mint a hallban a helyi hírműsor a TV-n, mert az meg kész horror. Híradás címén egész nap hullákat, meggyötört embereket, háborúkat, nyomort mutogatnak, de olyan töményen, hogy felfordul az ember gyomra. És mindehhez legtöbbször kendőbe bugyolált fejű, de nagyon szépen kifestett nők a bemondók. Rettenet...

49 - Dubajkodás 21

Fura vendégek vannak errefelé, vagyis inkább csak nekünk furák. Nincs még meg az élőzene kultúrája. Például, ha kérnek számot, akkor nincs cserébe semmi, maximum egy taps. Bár tegnap még az sem volt. Ült a pultnál valami fene tudja, talán dél-amerikai fazon, aki kérte tőlünk a Besame Muchot. Eljátszottuk, de nem is figyelt oda. Aztán később meg el akarta velünk játszatni a Love Story c. film zenéjét, ami meg egy akkora giccs, mint ide Magyarország, mellesleg meg még nem is jazz. Mondtuk, hogy bocs, de azt azért nem. Akkor játszuk el a Besame Muchot, mondta. Azt már játszottuk, csak nem figyeltél, mondta Balázs. Értetlenkedett egy jó ideig, meg feltartott minket. Vicces volt. A végén már az amcsi haverja jött oda elnézést kérni.

Pár napja meg egy nagyon zorall, piaszagú, helyinek tűnő, de nem abrosztestű arc kérte tőlünk, hogy játsszuk el a keresztapa témáját. Máté könnyelműen rábólintott, aztán pánikszerű kottakeresés a neten, kottakörmölés, de végül tök jó lett, bár nem kaptunk érte semmit. Majd megműveljük mi itt a kedves közönséget! Valahogyan...

48 - Dubajkodás 20

szólj hozzá: Sejkhalál