avagy a mindenkori gálya
2010. november 30., kedd
2010. november 29., hétfő
68 - Dubajkodás 40
A minap elmentünk, hogy vegyünk egy kamerát. A Dubai Mall volt a cél, mert ott van egy rakáson az összes eféle bolt. Kocsival mentünk, hamar megtaláltuk, le is parkoltunk hamar. Tudni kell, hogy ez a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, valami mit tudom én hány ezer bolt van benne, meg mozi, meg étterem. Innen lehet felmenni a Burj Khalifába is, mert annak a tövében terpeszkedik. A méretekről csak annyit, hogy átmentünk, vagyis átkirándultunk egy könyvesbolton, ami jó pár percig eltartott, pedig folyamatosan mentünk. Végül megtaláltuk a kamerás boltokat, találtam is kamerát, meg is vettük. A vicc, hogy ez egy nagyon európai, vagy inkább amerikai jellegű hely, de a filipínó eladó itt is rögtön azzal kezdte, hogy odaadja olcsóbban, ha nagyon kell. Persze nem kellett, máshol vettem másmilyet.
De nem is ez a lényeg. Kifelé elvétettük az irányt, és máshol lyukadtunk ki a parkolóházban. Mit parkolóház! Parkolóváros! Fél órát gyalogoltunk egyfolytában mindenfelé, mire megtaláltuk az autót. Nem túl lélekemelő egy ilyen helyen mászkálni. Nagyon jó világvége utópia filmeket lehetne itt forgatni amúgy. Az volt a legbosszantóbb, hogy kétszer is rossz irányba navigáltak minket. Egyszer annyira, hogy elgyalogoltunk a legvégébe az egésznek. Az volt a gond, hogy csak annyit tudtunk, hogy az A jelű részt keressük, de a színre nem emlékeztünk. Elindultunk a piros oldalon, az X-től visszafele, de E-nél ott volt a vége. Volt nagy káromkodás! A kék A-nál volt a kocsi az egésznek a másik oldalán.
Bele sem merek gondolni, hogy miért van szüksége az embereknek egy ilyen helyre. Beláthatatlanul és feleslegesen nagy, de legalább jó randa. Fura ez.
Tegnap viszont megint felmentünk a 43. emeletre a másik Sheratonban. Jó ott lenni! Ott vagy az egész város felett, ami még így is elég hangos, de legalább olyan magasról már csak egy egybefüggő morajlás. Melletted még magasabb tornyok, de közöttük belátod az egész várost, ami gyönyörű este. Lenyűgöző.
És ez fura. Amit írtam a Dubai Mall esetében, hogy feleslegesen nagy. Itt minden az. De pont ennek köszönhetően láthatom ilyen magasból például, vagy akár még magasabbról. Biztosan meg lehet szokni, vagy akár unni is ezt, de egy ideig lenyűgöző. És én még ebben az időben vagyok.
De nem is ez a lényeg. Kifelé elvétettük az irányt, és máshol lyukadtunk ki a parkolóházban. Mit parkolóház! Parkolóváros! Fél órát gyalogoltunk egyfolytában mindenfelé, mire megtaláltuk az autót. Nem túl lélekemelő egy ilyen helyen mászkálni. Nagyon jó világvége utópia filmeket lehetne itt forgatni amúgy. Az volt a legbosszantóbb, hogy kétszer is rossz irányba navigáltak minket. Egyszer annyira, hogy elgyalogoltunk a legvégébe az egésznek. Az volt a gond, hogy csak annyit tudtunk, hogy az A jelű részt keressük, de a színre nem emlékeztünk. Elindultunk a piros oldalon, az X-től visszafele, de E-nél ott volt a vége. Volt nagy káromkodás! A kék A-nál volt a kocsi az egésznek a másik oldalán.
Bele sem merek gondolni, hogy miért van szüksége az embereknek egy ilyen helyre. Beláthatatlanul és feleslegesen nagy, de legalább jó randa. Fura ez.
Tegnap viszont megint felmentünk a 43. emeletre a másik Sheratonban. Jó ott lenni! Ott vagy az egész város felett, ami még így is elég hangos, de legalább olyan magasról már csak egy egybefüggő morajlás. Melletted még magasabb tornyok, de közöttük belátod az egész várost, ami gyönyörű este. Lenyűgöző.
És ez fura. Amit írtam a Dubai Mall esetében, hogy feleslegesen nagy. Itt minden az. De pont ennek köszönhetően láthatom ilyen magasból például, vagy akár még magasabbról. Biztosan meg lehet szokni, vagy akár unni is ezt, de egy ideig lenyűgöző. És én még ebben az időben vagyok.
2010. november 27., szombat
67 - Dubajkodás 39
Sikerült ma felkelnem korábban, hogy lemehessek reggelizni. Pedig sokáig fenn voltam. Megérte, most jól indul a napom.
Most fenn ülök a medencénél, és egyre inkább otthon érzem magam. Monokiniznek a csajok a napon! Persze nem olyan szépek, de a lényeg, az lényeg marad. Fura látni ilyet egy olyan országban, ahol kézen fogva sem nagyon illik menni az utcán, nem hogy csókolózni.
Ma reggel bekapcsoltuk a TV-t. Nagyon vicces műsor ment rajta, gyakorlatilag a megasztárnak egy vallási változata. Mega Müezin. Fiataloknak kell szakértő zsűri előtt a Koránból énekelni szent szövegeket. Az egyik kisöreg előénekli neki, aztán folytatnia kell. Vagy a szakasz végéig, vagy közbeszólnak, de a bénákat is nagyon sokáig hagyják. Mondjuk volt egy néger srác, aki nagyon szépen csinálta. Elhalgattam volna napestig, de tényleg.
Van egy hangulata, mikor a környék összes mecsetében egyszerre kezd el énekelni a müezin. Mindenhol más, és ha fúj a szél, akkor hol ezt, hol azt hallod jobban. Én nagyon szeretem. Sokkal puhább,mint a harangszó. Lagalább is ilyen távolságból, mert közelről nagyon hangos. Mindent körülleng ez az itt szokásos nyugalmas lustaság, ami a müezin énekében is megvan. Az én európai fülemnek alulintonált hangok, amik persze funkciójukban egyértelműen megállják a helyüket (még ha nem is értem, hogy mi a funkciójuk, de valahogy érzem), valahogy úgy hatnak, mintha a nagy melegben nem lenne kedve az énekesnek tisztán énekelni. Itt minden kicsit lassabb. Van, ami sokkal.
Most fenn ülök a medencénél, és egyre inkább otthon érzem magam. Monokiniznek a csajok a napon! Persze nem olyan szépek, de a lényeg, az lényeg marad. Fura látni ilyet egy olyan országban, ahol kézen fogva sem nagyon illik menni az utcán, nem hogy csókolózni.
Ma reggel bekapcsoltuk a TV-t. Nagyon vicces műsor ment rajta, gyakorlatilag a megasztárnak egy vallási változata. Mega Müezin. Fiataloknak kell szakértő zsűri előtt a Koránból énekelni szent szövegeket. Az egyik kisöreg előénekli neki, aztán folytatnia kell. Vagy a szakasz végéig, vagy közbeszólnak, de a bénákat is nagyon sokáig hagyják. Mondjuk volt egy néger srác, aki nagyon szépen csinálta. Elhalgattam volna napestig, de tényleg.
Van egy hangulata, mikor a környék összes mecsetében egyszerre kezd el énekelni a müezin. Mindenhol más, és ha fúj a szél, akkor hol ezt, hol azt hallod jobban. Én nagyon szeretem. Sokkal puhább,mint a harangszó. Lagalább is ilyen távolságból, mert közelről nagyon hangos. Mindent körülleng ez az itt szokásos nyugalmas lustaság, ami a müezin énekében is megvan. Az én európai fülemnek alulintonált hangok, amik persze funkciójukban egyértelműen megállják a helyüket (még ha nem is értem, hogy mi a funkciójuk, de valahogy érzem), valahogy úgy hatnak, mintha a nagy melegben nem lenne kedve az énekesnek tisztán énekelni. Itt minden kicsit lassabb. Van, ami sokkal.
2010. november 22., hétfő
66 - Dubajkodás 38
Túl a minikrízisen minden ok. Tegnap kicsit többet gondolkodtam a kelleténél, ennyi volt a baj. Meg aztán vidámabban könnyebben is mennek a dolgok.
Nagy hülyeség egy másik világban azon agyalni, hogy mi a rossz benne. Főleg, ha ez a világ azért van, hogy nekem ne legyen rossz. Az, hogy hogyan érzem magam, nem a körülményeken múlik. Úgy érzem magam, ahogy érzem MAGAM. Nem egy hülye nyelv ez a magyar.
Most csinálom először, hogy kitárom az ablakot a szobában. Mondjuk most van olyan idő, hogy ezt megtehetem. Jó nagy a forgalom odakinn, de most nem zavar. Érzem, ahogy él ez a város. És ez jó.
Kissrácok kriketteznek a hotel előtti üres telken. Nagyon odavannak ezért a sportért, főleg az indiaiak. Olyasmi sport ez, mint a baseball, csak még annál is viccesebb. legalábbis nekem. Van itt külön krikett adó a TV-ben, vannak nagy sztárok, mint a fociban, minden van. Krikett arcokkal reklámoznak sört, mondjuk némelyik krikettjátékosnak van is sörpocakja, lehet, hogy nem véletlenül.
Közben kinn az ég alján az angyalkák sütik a kalácsot, vagyis szép vörös. Pont nyugatra néz az ablak, úgyhogy rendszerint végignézem, ahogy lemegy a nap. Szemmel lehet követni, olyan gyorsan bukik be a házak mögé. Pont ma dumáltunk Jitessel, az egyik pincérrel Skandináviáról, hogy ott ilyenkor már alig süt a nap. Szörnyű belegondolni is.
Nagy hülyeség egy másik világban azon agyalni, hogy mi a rossz benne. Főleg, ha ez a világ azért van, hogy nekem ne legyen rossz. Az, hogy hogyan érzem magam, nem a körülményeken múlik. Úgy érzem magam, ahogy érzem MAGAM. Nem egy hülye nyelv ez a magyar.
Most csinálom először, hogy kitárom az ablakot a szobában. Mondjuk most van olyan idő, hogy ezt megtehetem. Jó nagy a forgalom odakinn, de most nem zavar. Érzem, ahogy él ez a város. És ez jó.
Kissrácok kriketteznek a hotel előtti üres telken. Nagyon odavannak ezért a sportért, főleg az indiaiak. Olyasmi sport ez, mint a baseball, csak még annál is viccesebb. legalábbis nekem. Van itt külön krikett adó a TV-ben, vannak nagy sztárok, mint a fociban, minden van. Krikett arcokkal reklámoznak sört, mondjuk némelyik krikettjátékosnak van is sörpocakja, lehet, hogy nem véletlenül.
Közben kinn az ég alján az angyalkák sütik a kalácsot, vagyis szép vörös. Pont nyugatra néz az ablak, úgyhogy rendszerint végignézem, ahogy lemegy a nap. Szemmel lehet követni, olyan gyorsan bukik be a házak mögé. Pont ma dumáltunk Jitessel, az egyik pincérrel Skandináviáról, hogy ott ilyenkor már alig süt a nap. Szörnyű belegondolni is.
2010. november 21., vasárnap
65 - Dubajkodás 37
Ha balra nézek, egy pultot látok. Mögötte unott srilankai alkalmazott valamit olvas. Most nincs vendég a medencénél, már lement a nap. Ha jobbra nézek, az üvegkorláton túl parabola erdő a szomszéd lakóház tetején. A sok színes izzósort már levették, vége van az indiai valamilyen ünnepeknek. Mögötte egy félkész toronyház, amit itt hagytak, hogy majd talán magától befejeződik. Szembe velem a medence van, szépen meg van világítva, de olyan sterilen üres, hogy még ha egy kicsit melegebb lenne az idő, akkor sem lenne kedvem belemenni. Az ég meg olyan, mintha egy számítógép számolta volna ki az egyenletes átenetet a szürkésvörösből a szürkéskékbe. Mondjuk ez az egyetlen, ami a természet műve, nem emberkézé, de most ez is műnek hat.
Most, hogy feljöttem ide a tetőre kicsit nézni a naplementét, meg netezni, elgondolkodtam. Mert az ember néha elgondolkodik. Mi az, ami itt jó, mi az, ami otthon jó. Mitől van a honvágy, miben áll az, hogy az ember tartozik valahova.
Most nagyon egyfélét csinálunk mi itt. Szinte minden nap arról szól, hogy rápihenünk az estére, vagy pl. én arról álmodozom, hogy mi lesz, ha majd hazaérek. Vagy már szinte kényszeredetten használjuk ki az itteni lehetőségeket. Mondjuk azt, hogy itt még mindig lehet napozni. Persze most már látom, hogy nem leszek barnább, mert napról napra korábban kéne kijönni, és többet kinn heverészni, de délelőtt alszom még. A változatosság gyönyörködtet. Itt nagyon változatosság nincs. Persze, otthonhoz képest nagyon más, így változatos, de a napi rendszerünket bekalkulálva maga a dögunalom. Még jó, hogy az ember tud magának dolgokat kitalálni. Mint nekem a blogírás, vagy a videócsinálás.
Kicsit önismereti dolog ez. Hogy miért nem tudok olyan sokat gyakorolni egy segg alatt például? Mert nem bírom ezeket a monoton dolgokat. De miért nem bírom, ha egyszer megvan az eredménye? Most, hogy még fizetnek is érte, csinálom. Mert most kötelesség is egyben. És jó, mert egyre jobban zenélek. Végül megéri.
Kicsit olyan hülye remete élet ez. El vagy zárva a saját életteredtől. 3 hónap azt hiszem pont elég egyszerre belőle. Ha hosszú távon akarom csinálni, akkor nem csak nekem kell idejönni, hanem az életemnek is valamennyire.
Ha megint jobbra nézek, akkor a toronyház mögül előkúszik egy repülő. És ez megnyugtat.
És most megyek és szaunázok egyet.
Most, hogy feljöttem ide a tetőre kicsit nézni a naplementét, meg netezni, elgondolkodtam. Mert az ember néha elgondolkodik. Mi az, ami itt jó, mi az, ami otthon jó. Mitől van a honvágy, miben áll az, hogy az ember tartozik valahova.
Most nagyon egyfélét csinálunk mi itt. Szinte minden nap arról szól, hogy rápihenünk az estére, vagy pl. én arról álmodozom, hogy mi lesz, ha majd hazaérek. Vagy már szinte kényszeredetten használjuk ki az itteni lehetőségeket. Mondjuk azt, hogy itt még mindig lehet napozni. Persze most már látom, hogy nem leszek barnább, mert napról napra korábban kéne kijönni, és többet kinn heverészni, de délelőtt alszom még. A változatosság gyönyörködtet. Itt nagyon változatosság nincs. Persze, otthonhoz képest nagyon más, így változatos, de a napi rendszerünket bekalkulálva maga a dögunalom. Még jó, hogy az ember tud magának dolgokat kitalálni. Mint nekem a blogírás, vagy a videócsinálás.
Kicsit önismereti dolog ez. Hogy miért nem tudok olyan sokat gyakorolni egy segg alatt például? Mert nem bírom ezeket a monoton dolgokat. De miért nem bírom, ha egyszer megvan az eredménye? Most, hogy még fizetnek is érte, csinálom. Mert most kötelesség is egyben. És jó, mert egyre jobban zenélek. Végül megéri.
Kicsit olyan hülye remete élet ez. El vagy zárva a saját életteredtől. 3 hónap azt hiszem pont elég egyszerre belőle. Ha hosszú távon akarom csinálni, akkor nem csak nekem kell idejönni, hanem az életemnek is valamennyire.
Ha megint jobbra nézek, akkor a toronyház mögül előkúszik egy repülő. És ez megnyugtat.
És most megyek és szaunázok egyet.
2010. november 19., péntek
64 - Dubajkodás 36 - Havi egyenlegértesítő
Eltelt egy hónap. Sokminden történt, úgyhogy ideje egy kis számvetést tenni.
Az egy hónap alatt kiderült, hogy tudunk jól zenélni, de úgy igazán, meg tudunk rosszul zenélni úgy, hogy azt azért még élvezze a kedves közönség. Egy hónap alatt kiderült, hogy gyorsan megy az idő, bár Karácsony környékén kicsit lassabb lesz, de onnan már csak 3 hét, aztán uzsgyi haza. Egy hónap alatt kiderült, hogy Dubaj nagyon sokarcú világ. Egy világváros, amit még nem lakott be a világ, és nincs is erre még teljesen felkészülve. Egy hónap alatt kiderült, hogy meg lehet unni a sztéket, az olasz kaját, meg az indiait is.
Egy hónap alatt beállt egy rendszer. Máté minden nap egy csomót gyúr, és két hónap múlva fegyverré gyúrt testtel érkezik majd haza. Balázs eljár néha egyedül kávézni, mint otthon, és jógázik, meg a zenélés szüneteiben fel-felszalad hol csetelni, hol enni egy kicsit. Én sokáig alszom, és sokat ülök a gép előtt, mint otthon, mert videót vágok, vagy írogatok, vagy az otthoniakkal beszélek. Néha felmegyek én is gyúrni, de ez általában kimerül a lépőgép negyed órás használatában, meg pár hossz úszásban, aztán napozok, ha van nap. Általában van.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az indiaiaknak más rugóra jár az agyuk, hogy az arabok nagyon barátságos népek, a perzsákról nem is beszélve. Egy hónap alatt kiderült, hogy innen még van feljebb, hogy játszhatunk ennél még jobb helyen is, jobb fizetésért. Viszont az is kiderült, hogy ezt a helyet nagyon meg kell becsülnünk, mert itt szeretnek minket, tejben-vajban fürösztenek, és csak jó emberekkel vagyunk körülvéve. És ez nagyon fontos.
Egy hónap alatt kiderült, hogy lehet itt autóval közlekedni, bár elég balkáni a morál az utakon, meg friss jogsival kicsit meredek egy ekkora dögöt hajtani, de lehet alkalmaszkodni hozzá. Egy hónap alatt kiderült, hogy megszokjuk a póthangszereket. Egész megszerettem ezt a villanybőgőt, bár Balázs asszem nem így van a dobjával, de alapvetően meg vagyun elégedve annak ellenére is, hogy rettenetesen hiányoznak a saját hangszerek.
Egy hónap alatt kiderült, hogy távol az otthontól letisztultabban lehet gondolkodni az otthonról. Kiderült, hogy tud hiányozni az otthon, ha várnak haza. Kiderült, hogy van jövőnk, hogy van egy hely, ahol megbecsülnek minket.
Egy hónap alatt kiderült, hogy jól áll a körszakáll (na jó, nem teljesen kör, de majdnem). Kiderült, hogy Balázsnak így szakállal, ha kócos a haja, akkor csöves feje van, ha hátranyalja, akkor maffiózó, ha rendezett, akkor meg jazzdobos. Kiderült, hogy Máté tud laza lenni, és jó humora van, bár néha kölcsönösen fárasztjuk egymást, de alapvetően tök jól elvagyunk.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az arab popzene botrányosan rossz, hogy az átgondolt diktatúra jól működik, ha okos a király, és ha vannak szabályok, hogy ennek ellenére nagyon Amerika akar lenni ez az egész, szóval félő, hogy ez nem marad így örökké. Kiderült, hogy szarnak a környezetre, ha nem szólsz a boltban, akkor szinte minden egyes megvásárolt dolgodat külön zacskóba teszik. Simán tele lehetne rakni mindent napelemekkel, itt még pénz is lenne rá, de nem, nagy olajerőművek zúgnak a város szélén. Mindenhol 18 fok van, még ha kinn 35, akkor is. Mindenkinek hatalmas autója van, automata váltóval, amik zabálnak sokat, de lagalább nincs szmog, mert a szél elviszi. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi köti meg, mert nincs sok növényzet. Az is kiderült, hogy az indiaiak itt fogyóeszköznek számítanak. Egyszer korábban írtam, hogy mennyi itt a legkevesebb fizetés. Hát tévedtem, mert megkérdezte Balázs a takarítónkat. 60 ezer Forintot keres a szerencsétlen, mondjuk kajára, szállásra nincs gondja, de ez akkor is kevés.
Egy hónap alatt kiderült, hogy még két hónapot itt simán elvagyunk. És az is, hogy majd érdemes lesz ide visszajönni.
Üdv mindenkinek otthon!
Az egy hónap alatt kiderült, hogy tudunk jól zenélni, de úgy igazán, meg tudunk rosszul zenélni úgy, hogy azt azért még élvezze a kedves közönség. Egy hónap alatt kiderült, hogy gyorsan megy az idő, bár Karácsony környékén kicsit lassabb lesz, de onnan már csak 3 hét, aztán uzsgyi haza. Egy hónap alatt kiderült, hogy Dubaj nagyon sokarcú világ. Egy világváros, amit még nem lakott be a világ, és nincs is erre még teljesen felkészülve. Egy hónap alatt kiderült, hogy meg lehet unni a sztéket, az olasz kaját, meg az indiait is.
Egy hónap alatt beállt egy rendszer. Máté minden nap egy csomót gyúr, és két hónap múlva fegyverré gyúrt testtel érkezik majd haza. Balázs eljár néha egyedül kávézni, mint otthon, és jógázik, meg a zenélés szüneteiben fel-felszalad hol csetelni, hol enni egy kicsit. Én sokáig alszom, és sokat ülök a gép előtt, mint otthon, mert videót vágok, vagy írogatok, vagy az otthoniakkal beszélek. Néha felmegyek én is gyúrni, de ez általában kimerül a lépőgép negyed órás használatában, meg pár hossz úszásban, aztán napozok, ha van nap. Általában van.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az indiaiaknak más rugóra jár az agyuk, hogy az arabok nagyon barátságos népek, a perzsákról nem is beszélve. Egy hónap alatt kiderült, hogy innen még van feljebb, hogy játszhatunk ennél még jobb helyen is, jobb fizetésért. Viszont az is kiderült, hogy ezt a helyet nagyon meg kell becsülnünk, mert itt szeretnek minket, tejben-vajban fürösztenek, és csak jó emberekkel vagyunk körülvéve. És ez nagyon fontos.
Egy hónap alatt kiderült, hogy lehet itt autóval közlekedni, bár elég balkáni a morál az utakon, meg friss jogsival kicsit meredek egy ekkora dögöt hajtani, de lehet alkalmaszkodni hozzá. Egy hónap alatt kiderült, hogy megszokjuk a póthangszereket. Egész megszerettem ezt a villanybőgőt, bár Balázs asszem nem így van a dobjával, de alapvetően meg vagyun elégedve annak ellenére is, hogy rettenetesen hiányoznak a saját hangszerek.
Egy hónap alatt kiderült, hogy távol az otthontól letisztultabban lehet gondolkodni az otthonról. Kiderült, hogy tud hiányozni az otthon, ha várnak haza. Kiderült, hogy van jövőnk, hogy van egy hely, ahol megbecsülnek minket.
Egy hónap alatt kiderült, hogy jól áll a körszakáll (na jó, nem teljesen kör, de majdnem). Kiderült, hogy Balázsnak így szakállal, ha kócos a haja, akkor csöves feje van, ha hátranyalja, akkor maffiózó, ha rendezett, akkor meg jazzdobos. Kiderült, hogy Máté tud laza lenni, és jó humora van, bár néha kölcsönösen fárasztjuk egymást, de alapvetően tök jól elvagyunk.
Egy hónap alatt kiderült, hogy az arab popzene botrányosan rossz, hogy az átgondolt diktatúra jól működik, ha okos a király, és ha vannak szabályok, hogy ennek ellenére nagyon Amerika akar lenni ez az egész, szóval félő, hogy ez nem marad így örökké. Kiderült, hogy szarnak a környezetre, ha nem szólsz a boltban, akkor szinte minden egyes megvásárolt dolgodat külön zacskóba teszik. Simán tele lehetne rakni mindent napelemekkel, itt még pénz is lenne rá, de nem, nagy olajerőművek zúgnak a város szélén. Mindenhol 18 fok van, még ha kinn 35, akkor is. Mindenkinek hatalmas autója van, automata váltóval, amik zabálnak sokat, de lagalább nincs szmog, mert a szél elviszi. Mondjuk azt nem tudom, hogy mi köti meg, mert nincs sok növényzet. Az is kiderült, hogy az indiaiak itt fogyóeszköznek számítanak. Egyszer korábban írtam, hogy mennyi itt a legkevesebb fizetés. Hát tévedtem, mert megkérdezte Balázs a takarítónkat. 60 ezer Forintot keres a szerencsétlen, mondjuk kajára, szállásra nincs gondja, de ez akkor is kevés.
Egy hónap alatt kiderült, hogy még két hónapot itt simán elvagyunk. És az is, hogy majd érdemes lesz ide visszajönni.
Üdv mindenkinek otthon!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)