109 - Az egérfül árnyékában

Bizony, bizony, elmentünk a boltba, vettünk sok egérfogót. Az "örodiznibe" fogunk Pöttyel dolgozni és ott sok az egér...

Időben vettünk aránylag olcsón jegyet, be vagyunk csekkolva, nélkülünk a gép nem indul el. Megvettük utolsó forintjainkon a szükséges kínai ruhadarabokat, bekunyeráltuk a kellő méretű bőröndöket, leloptuk a még meg nem nézett filmeket szabad munkaszüneti óráinkat elütni valónak, az utolsó csepp benzinből még begurulunk a vasúthoz, majd onnan a féláron igénybe vett tömegközlekedésen zötyögünk tovább. Ismerősöknél csövezünk Budapesten, majd másik ismerős visz ki a reptérre jófejségből. Fapados másfél óra, majd metró még másfél. És akkor kezdődik a szépen kitervelt pedagógusi/zeneművészi életpályánk első "lökhajtó" fázisa, mely egyben a "tudommettőlmeddigkellésmit" megnyugtató biztonsága mellett (és pont e miatt) egy kiadós munkaterápia is lesz.

Megérdemeljük, szükségünk van rá, jó lesz.

Pláne, hogy még sosem jártam Párizsban, így én leszek a világ legvidámabb munkás-turista hibridje, aki azért majd néha megvakarja az egérfül tövét elgondolkozván, hogy utána hogy lesz tovább...

Halkan megsúgom, hogy azért vannak terveink. Nyugi.

Szóval mostantól egy hónapig az egérfül árnyékából jegyzetelek. Lesz mit!

108 - Háromszor is szemfüles

Vége a tanévnek, vége a nyomorult kényszermelónak. Most éppen favágás-aprítás folyik, ha most feldolgozzuk, őszig még tud száradni. A tűzifától kétszer melegszik az ember - szokták volt mondani az öregek. Jó kis sport, meg kell hagyni.

Pöttyöm tegnap remekelt. Háromszor is. Ebből kettő jól sült el, sajnos a harmadik tragikusan, de ez nem rajta múlott.

1. Elmentünk cipőt venni. Nem találtunk jót. De aztán mégis, mivel az utolsó - és ezért leárazott - darabok között ott várt a most már tulajdonomat képező darab.
2. Azért még körülnéztünk máshol is, így akadt meg a szeme Pöttynek egy nekem való ingen. Bezavart a próbafülkébe, hogy vegyem fel. Nem volt rossz, viszont a fülke mellett otthagyott, vissza nem akasztott cuccok között megtalálta ugyanazt, csak előnyösebb színben. Így ingem is lett.
3. Nagy boldogan, új inggel és cipővel a csomagtartóban hajtottunk hazafelé. A falu határában kis pincék vannak kis kertekkel. Pötty egyszer csak mondja, hogy azonnal forduljunk meg, mert valaki fekszik egy kertben. Így is volt. Szerencsétlen ember valószínűleg a fűnyírót akarta berántani, amikor rosszul lett. Míg jöttek a mentők, felváltva pumpáltuk a mellkasát. Pulzusa már akkor sem volt, csak a színén látszott, hogy nemrég ájulhatott el. Az autójában megtaláltuk a telefonját, utolértük a családját. Ők is hamar megérkeztek. A mentősök dolgoztak rajta majd fél órát, háromszor is kiütötték. Mi is segítettünk, adtuk a kezük alá, amit kellett, de sajnos hiába. A feleség sokkot kapott, a leánygyermek zokogott. Dráma volt rendesen.

Annak megnyugtató tudatában mentünk haza, hogy mi mindent megtettünk. És persze a nagy közhely, miszerint az élet megy tovább. És elég izgalmasan, amit nem bánok egyáltalán. Nemsokára megyünk Párizsba, Miki egér már vár minket...

107 - És Carlos horkol

Az előző posztban megemlített következő hét múlt héten volt. Annyira lefáradtam, hogy meg is betegedtem. Megint a gyomrom rossz, megyek is mindjárt dokihoz, hogy kiderüljön a bajom. Nagy tanulság, hogy enni kell rendesen, meg vitaminozni. Főleg, ha ekkora a hajtás... És nem görcsösen ragaszkodni minden téren a maximumhoz.

Nem mindenkinek ekkora megerőltetés ez a munka. Itt van Carlos, aki a munkatársam. Ő a bemutatandó játék mestere. Mexikói és van otthon családja, így rendszeresen nem alussza ki magát, mivel éjszakánkét beszél az otthoniakkal, mert akkor ott nappal van. Viszont van egy olyan adottsága, hogy egy pillanat alatt el tud aludni és fel tud ébredni. Pl. volt olyan, hogy kérdeztem tőle valamit. Ő válaszolt, majd a következő levegővétele már horkolás volt. És nagyon tud horkolni, főleg, ha még másnapos is. Heti háromszor megyünk Kaposvárra. 1 és negyed óra az út oda, majd vissza. Ez nekem 1 és negyed órányi horkolás hallgatása. És neki nincs is más dolga, mint nekem. Gyakorlatilag a fél napot átalussza, csak apró részletekben.

Pont egy horkolással aláfestett kaposvári út alatt fogalmazódott meg bennem az, hogy milyen is az az ember, aki ezt a munkát elvállalja. Kétféle van: az egyik, aki van olyan őrölt és elhivatott, hogy tudja csinálni. Sőt mi több, akarja csinálni. A másiknak meg kell a pénz. Ez lennék én. Képességeim alapján el tudom végezni a feladatomat, de valahogy a zsigereimben ott van, hogy ez nem menne sokáig. És hál'istennek nem is megy. Most vagyunk félidőnél. Bár, amikor Carlos bejelentette, hogy lehet, hogy egy héttel hosszabb lesz, na, akkor egy kicsit nem esett jól...

Két dolog, ami biztos. Az egyik, hogy olyan munkát többet nem vállalok el, amiben egy kicsit is érzem azt, hogy nem kéne. Ezt azért vállaltam mégis, mert dolgozott bennem a megfelelési kényszer a jelenlegi élethelyzetem és a párom felé. Az élethelyzetem jobban megkövetelné, bár így utólag megbántam, mivel alig van időm gyakorolni (pláne így betegen), pénzeim meg jönnek máshonnan is. A párom, az én pici Pöttyöm viszont úgy szeret, ahogy vagyok. És ezt már ezerszer elmondta nekem. Neki nem kell megfelelnem annál jobban, mint ahogy vagyok. Tudom, nem könnyű egy művész mellett, főleg, ha a hozzá nem illő munka miatt sínylődik. Szörnyű lehetek kívülről nézve. Egy maga által készített kalodába maga által bezárt gyenge ember.

Természetesen a munkát elvégzem. Nincs mese, most már benne vagyok. De utána úgy fogok örülni a szabadságomnak, mint a farkánál lengetett kutya, mikor végre lerakják.

De ugye elfogadod Pötty azt, hogy nekem nem ez az életem. Ugye? Szeresd a művész párodat, és támogasd abban, amit csinál! De szerintem ezt felesleges is leírnom, mert máshogy nem is lehet. Én nagyon büszke vagyok rád, hogy velem vagy...

106 - Egy is extra meló

Jött egy lehetőség, két hónapos idénymunka. Iskolákba járós, játékbemutatós, gyerekmegőrjítős. Nyomni kell a "sót", hogy menjenek a boltba megvenni a játékot. Most már azt mondhatom, hogy aránylag könnyű munka. A show is megy, meg a boltokba is mennek a gyerekek. Mindenki elégedett.

De nem mindig gondoltam így. Az első héten teljesen kikészült a gyomrom, csak gyógyszerrel tudtam aludni. Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy más parancsol. Na, meg a munka is több lett, mint amit bevállaltam. A fizetség nem rossz, így inkább belerugdostam magam. Most már könnyen megy, csak a jövő hét lesz kemény, de utána laza lesz végig.

És mindenek felett jó iskola. Leginkább szervezésben tanulok sokat, de abban is, hogy hogyan kezeljem lazán a kényszeresen pénzéhes feljebbvalókat. Azt is megtanulom, hogy hogyan kell rendet tenni 60 megőrült, minden áron nyerni akaró lakótelepi gyerek között. És azt is, hogy hogyan osszam be azt a pénzt, ami van. Mert most lesz egy kicsivel több. Időből viszont sokkal kevesebb, így azt is nagyon be kell osztanom. Közeleg a vizsgaidőszak, gyakorolni kell sokat. És persze sokat vezetek, így abból is nő a rutin.

Ez is olyan, mint a muzsikusság. Kell hozzá egy nagy adag önérzet. Mármint ahhoz, hogy ne vegyenek hülyére. Hál'istennek rendeződtek a viszonyok. Számomra is kiderült, hogy mi ez a munka, mivel jár, tudom, hogy mire számíthatok. És a főnöknek is kiderült, hogy bár nem én vagyok a legjobb embere, viszont mégis azon kevesek közé tartozom, akik mégis tudják csinálni.. És annyira nehéz embert találni erre a melóra, hogy inkább megegyeztünk. Engedi, hogy járhassak iskolába, nem kell lemondanom a koncertjeimet sem. Van helyettem más, aki bizonyos feladatokat elvégez, ha kell, ha nem tudok ott lenni. Ez szerencsés. Cserébe viszont adom a pofámat, meg a helyismeretemet, valamint a pótolhatatlanságomat, ami a show "csinálását" illeti.

Kényszerpálya ez, de inkább úgy élem meg, hogy végre valami mást csinálok. Nem nehéz, mert még fizetnek is érte. A változatosság meg - főleg ebben a formában - gyönyörködtet, ugye. Aztán meg nemsoká vége is. Majd meglátjuk, hogy mi jön utána.

105 - I like to movin' movin'

Változások álltak be. Anyukám hazaköltözött, mi meg ki Pötyi szüleihez. Nem az a világ van, ahol 47 négyzetméteren három nagyon különböző életű ember könnyen megfér. Megoldjuk. Ebben két dolog van segítségünkre. Előre nézünk, nem hátra, és egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk. Ez segít.

Én egy jószívű ember vagyok. Na, nem nagyzolásból mondom, így vélekednek rólam a körülöttem lévők. Ez valamennyire velem született tulajdonságom, valamennyire egy szociális máz (ahogy anyukám "szokja" mondani). Úgy is mondhatnám, hogy ez egy túlélési praktikám, ami azért fejlődött ki, hogy a konfliktusok kikerülése céljából inkább megpróbálok megfelelni mindenkinek. Hülye egy dolog.

A nagybőgőtanárom mondta egyszer, hogy nagybőgősként sokfelé fognak hívni, nagy eséllyel keresett zenész leszek (hellyel-közzel ez meg is valósult). És pont ezért meg kell tanulni nemet mondani. Ezen munkálkodom. Tanulom a nem szó kimondását, és egyben azt is tanulom, hogy mi az, amire tényleg nemet kell mondanom. Vicces párhuzam a költözéssel. Ott is szortíroz az ember.

Reményekkel telve várom a hírt Párizsból, hogy mehetünk-e dolgozni. Oda csak a jó dolgainkat visszük. Repülővel megyünk és egy bőröndben nem férnek el a gondok, csak a feladatok.

104 - A Nők

Pötyi hazajön hulla fáradtan. Utálja a csütörtököt, mert nagyon fárasztó. Egész nap pörgött a suliban, persze közben már benne van a holnapi utazás izgalma is. Kimerült. Nagyon.

És arról panaszkodik, hogy nem érzi jól magát, mert nem mosogatott el, mert én raktam be helyette a mosást, hogy nem tehette azt, ami a dolga. Hogy nem tehette azt, ami egy NŐ dolga. Nem ápolhatja, gondozhatja a kis fészket, amiben lakik a férfival. Ezt most azért írtam kis betűvel - azon kívül, hogy így kell írni - mert én meg szintén azon sopánkodom, hogy nem tehetem, ami a dolgom lenne. Hogy ezt a fészket fenntartom, hogy hozzákapcsolom a nagyvilág "energetikai körforgásához", csak hogy valami tudálékosat is leírjak.

DE - nagybetűvel, mert fontos dolog következik - a nő meg a férfi az egy. Azaz, ha Pötyinek dolgozni kell menni, akkor én takarítok, mosogatok, rakom be a mosást. A szerepek eltolódnak, de az egy egész mégis megvalósul. És ez a szép az egészben. Mert így egész.

És én minden egyes zokni mosógépbe rakásával a tiszteletemet fejezem ki. Ez egy szertartás, melynek során a Nők előtt hódolok.

Köszönöm Pöttyöm! És minden Nőnek köszönöm, hogy van a világon!

103 - Vészkendácsolás

A fogyasztói társadalom minden kínja és hátulütője, az értékmegtartó gondolkodás helyét felváltó pénzcsinálós nyomor, az emberek magántulajdonát pofátlanul megsarcoló rendszer, a természettől való eltávolodás és annak pofátlan kizsigerelése, a klasszikus értelemben vett, emberközeli esztétika lealacsonyítása, az ebből eredő lelki szegénység és értékrend-eltolódás, a hazugságokon és azokkal megfertőzött féligazságokon alapuló felsőbbrendűségek és alárendeltségek, az inkompetencia, a másra mutogatás, a feszültségek - teljesen hibás módon - erőszakkal, vagy további feszültséggel való megoldani akarása, a problémák eltemetése vagy felnagyítása, a média visszaélése a saját hatalmával, a szenny, amit közvetít emberi értékrend címén, a szembeszélbe hugyozás, amit a tenni akaró ember érez, mikor tennie kell valamit, a közöny, minden földi és nem földi bűn, a háborúk, az atombomba, az anyagyilkosok, a szomszéd, aki eteti a galambokat, az összes mesebéli főgonosz és annak segítői, és azok a részegek, akik kérés nélkül felkapják a bőgőmet, mert az milyen vicces, hogy ők most bőgőznek, valamint Romero zombijai és a hadi célokra kitenyésztett vírusok.

Na, ezek mind eszembe jutottak, mikor "A szükség nagy úr!" felkiáltással a nem színhelyesen kikevert festékkel lefújtam a teljesen átrohadt autóküszöböt, hogy hétfőn könnyebben menjen át a kocsim a műszaki vizsgán...