Pötyi hazajön hulla fáradtan. Utálja a csütörtököt, mert nagyon fárasztó. Egész nap pörgött a suliban, persze közben már benne van a holnapi utazás izgalma is. Kimerült. Nagyon.
És arról panaszkodik, hogy nem érzi jól magát, mert nem mosogatott el, mert én raktam be helyette a mosást, hogy nem tehette azt, ami a dolga. Hogy nem tehette azt, ami egy NŐ dolga. Nem ápolhatja, gondozhatja a kis fészket, amiben lakik a férfival. Ezt most azért írtam kis betűvel - azon kívül, hogy így kell írni - mert én meg szintén azon sopánkodom, hogy nem tehetem, ami a dolgom lenne. Hogy ezt a fészket fenntartom, hogy hozzákapcsolom a nagyvilág "energetikai körforgásához", csak hogy valami tudálékosat is leírjak.
DE - nagybetűvel, mert fontos dolog következik - a nő meg a férfi az egy. Azaz, ha Pötyinek dolgozni kell menni, akkor én takarítok, mosogatok, rakom be a mosást. A szerepek eltolódnak, de az egy egész mégis megvalósul. És ez a szép az egészben. Mert így egész.
És én minden egyes zokni mosógépbe rakásával a tiszteletemet fejezem ki. Ez egy szertartás, melynek során a Nők előtt hódolok.
Köszönöm Pöttyöm! És minden Nőnek köszönöm, hogy van a világon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése