Egy nemrég közölt posztomban említettem, hogy akadnak kinnlevőségeim. Nos, a határidő már lejárt, a pénz még nincs nálam. Elvileg tudom az okát, még egy darabig türelmes leszek. Ehhez jön még egy vicces eset, mely szerint hétfőn tudjuk majd meg, hogy kell-e zenélnünk szombaton. Bizonyos helyeken úgy báboznak a zenészekkel, mintha tényleg bábok lennénk.
Na, de nem sopánkodok többet, holnap nőnap lesz! Tavaly is írtam ez alkalomból, most sem hagyom ki. Holnap nem lesz rá időm, így most teszem meg.
Az elmúlt fél évben feladtam a leckét Pöttynek. Egymástól messze, anyagi bizonytalanságban, nagy reményekkel és néha nagy kétségekkel. És Pötty állta a sarat, sőt, sokkal inkább megerősödött közöttünk az a bizonyos kapocs. Az én Pöttyöm rengeteget segített! Rájöttem, hogy hova tartozok, hogy mennyire kicsi a világ és hogy mennyire hatalmas tud lenni benne az a pici kis hely, ahol ketten vagyunk egymásnak. Hogy mennyivel fontosabb az emberség a képességeknél, az egyszerűség a aggódásnál.
Nem is tudom, hogy hogy zárjam ezt le... Úgyis jön fel a negyedhetessel, megköszönöm neki személyesen. Ennél szebb lezárás nem is kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése