A minap elmentünk Pöttyel a körzeti orvoshoz receptekért a Lánc utcai rendelőintézetbe. Nem szeretem azt a helyet, kiskoromban is oda jártunk, ha megbetegedtem, bár egy szinttel feljebbre. Most az egyszer azért szolgáltatott némi vidámsággal is az ottlétünk.
Sokan vártak az orvosra, csak odébb, egy mellette lévő rendelő ajtaja előtt találtunk üres széket. A poshadt unalmunkat megtörendő, egyszer csak felpattant az ajtó. Egy fiatalos doktornő, fiatalos lendülettel kikiabált rajta, azzal a tipikus, kicsit sértődött "pácienshívó" hanghordozással, hogy "Láng József!". Senki nem reagált, ezért megismételte még sértődöttebben: "Lááng Jóózsef!". Megint senki. Erre zsörtölődni kezdett, hogy ő ezért jött le a másodikról, ezért hagyta abba minden egyéb más teendőjét. Kicsit még várt, majd duzzogva bezárta az ajtót és távozott.
Rá pár percre megjelent egy idősödő, bajszos úrral, akiben véltük felismerni Láng József személyét. Érződött a feszültség kettejük között. Pedig lehetett volna a doktornő megértőbb. Miután becsukta maguk után az ajtót, csak akkor vettük észre, hogy mi is ez a rendelő.
Lehet, hogy Láng Józsefet nem véletlenül utalták ide. Ez úton kívánok neki mielőbbi jobbulást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése