Ma reggel vártam egy cimborámat a belvárosban, Pécsett. Egy, vélhetően a közelben található bíróságra siető pár - úgy néztek ki - Suzukival érkezett, majd megállt velem szemben az út túloldalán. Speciális helyzet van ott. Van a taxidroszt, amit kívülről megkerül a bringaút. A droszt végén harsány tábla figyelmeztet arra, hogy a bringaúton megállni nem szabályszerű, sőt, a szemben lévő kapualjból - ahol én álltam - való kikanyarodást segítendő, még egy nagy fehér X is oda van festve, hogy oda aztán nagyon tilos parkolni. Nos, a sofőrnő pont oda állította az autó orrát, ahol a kanyarodó kerékpárút metszi a nagy X-t. Gondoltam szólok, de a hölgy tekintetéből megjósoltam a várható, vélhetően egyszerű stílusú, de elutasító reakciót. Így inkább nem intézkedtem.
Ezt nem is tudom, hogy miért írtam le. Nem passzol ebbe a bejegyzésbe, legfeljebb annyiban, hogy Pécsett történt. Mint ahogy az is történik (micsoda átvezetés!), hogy szaporodnak a pécsi teendőim. Egyre több zenélni valóm akad, persze ez köszönhető annak is, hogy lett itt egy új zenekarom. De benne van az a tekintélyelvű, sznob hozzáállás a "város" részéről, miszerint én több vagyok attól, hogy Budapesten (is) zenélek, és onnan jövök haza, ha itt dolgom van. Pedig pécsi zenészként is ugyan az voltam, mint most. Nem vettem fel a fővárosi manírokat, csak aggattak rám egy új matricát, ami jól mutat.
A felelősség mostantól az enyém, hogy lazítsak ezen a sznobérián. Sokat foglalkoztatott "Budapesti" zenészként talán majd hallgatnak is rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése