192 - 2014 összes

Izgalmas most írni, mert a jó öreg laptopomon megadta magát a monitor zsanérja (eltörött), így bármikor hátrabicsaklódhat. Ölben tartva kicsit veszélyes. Bontóban találtam alkatrészt, várom nagyon!

Le a kalappal előtte, mert idén nagyon sokat használtam. Mint ahogy az elmúlt 5 év alatt is, amit tisztességgel tűrt, tűr, tűrni fog. Még egy ideig nem tervezem lecserélni.

Képek következnek.

A kisvakond történetei közül az volt a kedvencem, amikor csúnya nagy gépek letarolták az erdőt, hogy bérházakat építsenek a helyére. Az nagyon megmaradt, amikor egy panellakás szobájában felfújható növények között ugrálnak, mint egy légvárban. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy az a mese a természet lerombolását helyteleníti, vagy a szocialista ember természet felett állását hirdeti-e. 

Minden esetre ezt azért lefotóztam egy gyermekes ismerősnél. 150 cm felett már valóban lehet nagybőgőzni. 

Neki még elég a két húr, biztos a helyes vonótechnikát gyakorolja

Bőgőztem én is idén. Év elején jó sokat, aztán egyre kevesebbet. Hazaköltöztem, lett főállásom. Aztán lett megint sok bőgőznivalóm is. A kettő együtt sok. 

Nemrég volt egy kis koncertem Budapesten az egyik zenekarral. Beszélgettünk dobos kollégával, aki szintén nem budapesti. Benne is dolgozik az a félelem, ami bennem dolgozott tavaly, mégpedig hogy ha nem vagyok Budapesten, kimaradok valamiből. De aztán rájöttem, hogy legfeljebb Budapestből maradok ki, és ez nem feltétlenül baj. Aztán meg oda lehet menni néha, mint ahogy most is nemrég.

Készülget a lakás, most épp a burkoló randalírozik benne. A slozi hátfalát magam tervezem megépíteni, az ehhez szükséges anyagokat vettük meg bratyómmal nemrég. Komoly logisztika volt beimádkozni a kocsiba két tábla impregnált gipszkartont. Terveim szerint pont befért volna, de elnéztem, így vágni kellett belőlük. Sebaj, a sló még ennél is keskenyebb.

Sokmindent látott már ez az autó. És még fog is...

A saját lakásunkba költözés egy nagy dolog, amiért sokat dolgoztunk mindketten, és szerencsére sok támogatást is kaptunk Pötty szüleitől. Egyre közelebbinek tűnik a beköltözés, minden lerakott csempével egyre lakásabbnak néz ki a lakás. Várjuk nagyon!

Újabb darabban zenélek a Csikyben. Bál a Savoyban. Azt a zongorát néha leengedik, néha felhúzzák. Szerencsére nem a zenekari árok felett lóg...

Nem túl biztató

Összeszámoltam, hogy csak december 23 koncerten zenéltem. Persze ebben benne vannak az idénymunkák, mint mikulásos és karácsonyi gyerekműsorok. De akkor is biztató. 

Kezdem azt érezni, hogy ha nem vagyok Pécsett, akkor kimaradok valamiből.

Ezzel a lelkesítő hangulattal zárom az óesztendőt, és nyitom a következőt. Történések szele fújdogál, csinálás illatja terjeng, a derekam meg fájdogál, de kaptam Karácsonyra gyógymasszőrhöz beutalót.

Boldogat mindenkinek! 

191 - Karácsonyi összes

Régen írtam. Volt okom nem írni, leginkább a rá nem érés folytán. Így most tételesen felsorolom az elmúlt idők történéseit.

Meló:

A főállásom megvan, nyögöm terheit, húzom hasznait. A teher-haszon index állását nem firtatom. Jó suli szervezésből, alkalmazkodásból, hirtelen jött, egyáltalán nem várt helyzetekben való helytállásból, érdekérvényesítésből.

Mellette sokat zenéltem az elmúlt időkben, Karácsony előtt beindul a gyerekbiznisz. Van egy kis színházazás Kaposváron, egy-két jazz koncert, extra haknik. 

Rengeteg a meló, fáradok is rendesen (jól jön ez a Karácsony). De egy dolog kiderült. Ha szükség van rá, akkor lehet többet keresni. Csak csinálni kell. Persze ez most nagyon extrém, de már látom, hogy merre lehet optimalizálni.

Újra felszínre került a kis oktatóprogram tervünk is. Beadtunk egy EU-s pályázatot, meg persze úgy készülünk, hogy a nélkül is működjön. Izgalmas és szép feladat. Már most látható, hogy komoly kihívások elé nézünk, de az is biztos, hogy kellő mennyiségű és jól fókuszált "csinálással" minden megoldható.

Hajrá Mi!

Lakás:

A karácsonyi költözés ábrándja nem tartott soká, már december elején láttuk, hogy nem lesz kész. Most már február elejét mondunk mindenkinek, de azt is óvatosan. Elkészül, amikor elkészül. Szép lesz, szeretni fogjuk. Annyi biztos, hogy mire jön a jó idő, addigra már lehet majd fröccsözni a tetőn.

Persze most is beleestem abba a hibába, hogy majd én megcsinálom a mindent. Aztán amikor alig tudtam felállni a padlócsempézésből a derékfájástól, akkor jöttem rá, hogy igazából most éppen több pénzem van, mint időm és jó állapotú hátam. Így inkább hívtam egy szakembert. A glettelést is szaki csinálta. De az ikeás konyha összerakását nem adom senkinek! Annál jobban szeretek legózni, meg motivál, hogy sk. építem Pöttynek a konyhát.

Azért egy minimál karácsonyfát felállítottam a nagy dzsuva közepén, még égősort is tettem rá. 22-én volt egy kis időnk, felugrottunk Pöttyel. Nagyon meghatódott. Pont nála volt az egyik ajándékom, így átadta. Megcsináltatta az ajtóra kirakandó névtáblát. Ettől meg én hatódtam meg. Aztán ott álltunk a beépítetlen zuhanytálca és két kupac csempe, meg festékesvödrök között, egy poros asztalkán két csomag csempe közé beékelt befőttesüvegben álló, feldíszített fenyőág előtt, egymást átkarolva. És ez, akkor több volt, mint elég a boldogsághoz.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

190 - Újabb dia-show

Az új konyhánk egy busz gyomrában Budaörsön. Ezt itt mind Pöttyel ketten hordtuk fel a tizedikre. Kedvencem a munkalap. Nem fért be a liftbe, így gyalogoltunk. Büszke vagyok magunkra. A helyére majd később kerül.

A Megyei Kórház ezer éves ablaka viszont nagyon is a helyén van.

Ugyanitt egy ajtó üvegének hűlt helye.

Mi is ugyanitt. Ez sem helyénvaló...

Új lakásunkban ez van festve a falra. Mintha Pötty lenne, pedig nem ő az. Még az is lehet, hogy marad.

A fürdő padlóján korcsolyázni lehetne, olyan vízszintes! Nagyon ügyes vagyok! Tusoló még nincs a helyén, épp a nappaliban pihen a túlméretes munkalap mellett.

Életkép a folyosóról. 

Fünfkirchen ist techno!

189 - Az elmúlt idő

Rég írtam, sokminden történt, de nem rizsázok. Képeket adok közre, aztán ha valami eszembe jut, hozzáírom.

Zsolnay gyár
Még ide jártam dolgozni, most már a Kodályban van az irodánk. Egyik reggel én értem be elsőnek, de kulcsom még nem volt.

Lélekemelő időjárás fesztiválszervezéshez!

Esküvő a Székesegyházban
A ruhaakasztó kampók meg meredező fallosznak néznek ki, de azt nem fotóztam le. Aki akarja, nézze meg!

"Telefonfülke" Kánban
A Golestannal itt forgattunk videóklippet. A nap végén még "beugrottunk" Gyűrűfűre, még sosem jártunk arra. Ki volt írva, hogy csak 7 km. Na igen, de milyen 7 km?! Csodálom, hogy kibírta a kocsim...

Tábla No.1
Nem fűznék hozzá semmit

Tábla No.2
Ehhez sem...

Kisipari műremek a Csiky Gergely Színház művészvizeldéjében

Mert hogy újra  a Légy jót játszom, csak most Kaposváron. Remek kollégák, borzasztó rendezés. Volt annyi túlórám, hogy a főnök elengedjen...

Csókoltatom a zeneszerzőt!

Megvan a lakásunk! Hurrá! Az átvétel tervezett napján ünnepeltünk. 

De az előző tulaj nem tudott időben kipakolni, így csak másnap vettük birtokba. Az isler finom volt!

Recycling by nature
Voltunk az erdőben. Körbementünk a Rotary-sétányon. Mindenkinek kötelező program!

A kihelyezett táblákon egyes szám első személyben mesél magáról az erdő. Nagyon szórakoztató és érdekes! Erről a tölgyről kint van az a tábla, amit még életében tettek ki róla. Amikor elpusztult, kapott egy újat. Időutazás a javából!

Kilátás a Kis-Tubesről

Az erdei manók szórakoztattak minket

A lakásunk a 10. emeleten van. Van kulcsunk a tetőhöz, gyönyörű onnan a naplemente!

Bontás
Most már egy üres betonfülke van a fürdő helyén. Nemsoká megint fürdő lesz, de sokkal szebb!

Persze profikkal dolgoztatunk...

Mindenki tudja a dolgát!

Főleg, ha az ellátmány is minőségi! (Zsíroskenyér)

Csodaszép naplemente Egerág felé. Még ott lakunk, a lakás legkorábban Karácsonyra készül el.

Nagyon furcsa felhők a Balaton felett, Keszthelyről fotózva. Előző nap tudtam meg, hogy oda kell mennem egy koncertet felügyelni. Aznap tudtam meg, hogy egyedül.

Rendszeresen van "babakoncertünk" a Harmadik Színházban Tamás Évivel. Legutóbb eljött Nagy Bandó András a kislányával, akinek azonnal a kedvence lettem. Meg is gyurmázott azonmód. Mondta, hogy ez én vagyok, de fül nélkül. Nagyon megtisztelő!

Egy kis itthoni nyugi. Pötty dolgozik, én épp pihenek. Várjuk már a költözést, hogy ne csak ez az egy szobánk legyen!

188 - A nagy kör

Immáron lassan egy hónapja melózok a cégnél. Nincs okom panaszra, van munkám, na meg gyakorlatnak, és kapcsolati tőkeszerzésnek sem utolsó lehetőség. Céges telefon, céges laptop, céges nyakkendő. Nagyon menő! Minden esetre azért nyitva tartom a fülem, szemem, nem innen megyek nyugdíjba. De lehet, hogy már nyári szabadságra sem...

Közben elindult a pénzügyi gépezet a lakás ügyében. Megvolt az adásvételi, beadtuk a hitelkérelmet, nagy izgalommal várjuk a fejleményeket! Jó lesz majd végre a saját otthonomba hazamenni, de persze addig még lesz egy kiadós felújítás, ami nem lesz egyszerű, de annál szívesebben megyek majd oda haza.

Sokat gondolok az elmúlt majd egy évemre, amit nagyrészt Budapesten töltöttem. Ma eszembe jutott, hogy egy éve ilyenkor épp albérletet kerestem ott. Aztán felköltöztem, kipróbáltam. Megmártóztam abban a kutyagumis szabadságban, a csak esőben szép városban, ami azzal együtt külföld nekem, hogy magyarul beszélnek benne. Ennyivel tartoztam a zenész magamnak, hogy ezt is kipróbáltam. Megvolt, elég volt, kipipálva.

Néha el kell menni messzire, hogy lássam, mennyi dolgom van itthon. Tavaly Párizsból Magyarországot láttam, aztán Budapestről meg már csak Pécset. Nagy kör volt, de megérte. Itthon vagyok.

187 - Letelep

Nos, lett állásom Pécsett. Programszervező leszek egy országos cégnél. Azt mondták, hogy azért vesznek fel, mert klasszikus zenei diplomám van. Életemben először van haszna annak a papírnak, pedig már lassan 8 éve megvan... Kicsit rá kell gyúrnom, mert bár a papír megvan, de a klasszikus zenei műveltség kissé megkopott.

Úgy néz ki, hogy lesz kis lakásunk Pöttyel. Ha minden jól megy, szeptember végén nekiláthatunk a felújításoknak. Amúgy ez a legmodernebb panelje Pécsnek. Imhol egy cikk róla. Ha minden igaz, a X/1-ben fogunk lakni.

Szóval lesz miről írnom az elkövetkezőkben.

186 - Száznyolcvanhat

Nincs kedvem írni, de vannak képek. 

Rögtön Berlin után volt egy koncertünk Szentendrén a trióval. Mátééknál laktunk Szokolyán, kicsit bejártuk a környéket.
Nagyon szép vidék!

Az erdőbe is bementünk kicsit

Reni hazaugrott pár napra, mert volt egy meghívásunk a Bábel Sound fesztiválra. Lellei naplemente ingyen belga sörökkel. Bár ez utóbbi nem látszik a képen...

Őrületes buli volt aznap este Lellén. Másnap reggel pihegtünk a hűvösben

Lakásprodzsekt fut közben Pécsett, úgy néz ki, hogy meg is találtuk az igazit.
Bejártuk a környéket, hogy megfigyelhessük a helyi arcokat. Medve úr kicsit elázott, a lány ezért szomorú

Az uránvárosi piacon raboskodó babák. Kemény világ ez!

Valahogy én is így gondolkodtam tavaly augusztusban, míg a kukákat pucoltam a dízniben...

185 - Berlin 15

Nos, vigyázat, ez egy kicsit hosszú lesz, mert hétvégén nem voltam netközelben.

Szóval volt a péntek esti lakodalom. Villamossal mentünk, időben odaértünk. Szűk családi körben tartott buli volt egy puccos szálloda kis dísztermében. Az egyik rokon válogatta a zenéket laptopról, így mi voltunk az egyetlen hivatásos zeneforrás.

Nagyon tetszettünk, nagy bulit csaptunk. A végén eljátszottuk azt a számot is, amit kértek. Ez egy német semmitmondó szerelmes szám. Sokat gyakoroltunk rá. Megtanultam a szöveget, így a refrénben még én is vokáloztam. Jó lett, teljesen megőrültek tőle. Aztán még többet is kaptunk, mint a megbeszélt gázsi, de vacsora és sör is volt. Ja, és CD-t is vettek párat.

Elégedetten mentünk haza, bár a villamosra majdnem nem fértünk fel a bőgővel. Kellett alkalmazni némi erőszakot a tömeg ellen.

Elég későn értünk haza, valamikor éjfél után. A lakótársak bevártak minket, hisz ez volt az utolsó éjszakánk Berlinben. Kicsit azért összebarátkoztunk az elmúlt két és fél hét alatt. Elbúcsúztunk egymástól. 

A nagyon kora hajnali kelés tudatában gyorsan összepakoltunk, elkészítettük másnapi szendvicseinket, aztán gyorsan lefeküdtünk aludni. 

4:45-kor keltünk, hogy elérjük a 7-kor induló lipcsei buszt. Errefelé több magáncég is van. Eredetileg egy másikkal mentünk volna még péntek este, de a focimeccs miatt átszervezték a lagzit, később zenéltünk, így ugye maradt a szombat hajnal és egy másik cég. Nem bántuk meg. Nagy lábtér, bőr ülések, működő WC, működő wifi. És nem volt sokkal drágább. A bőgővel sem volt semmi bajuk, lazán elfért a csomagtérben. És életemben nem aludtam ilyen jót buszon!

Még kis asztalkánk is volt!

Működő kávégép és jobbra a WC. Lazán voltunk!

Meg is érkeztünk Lipcsébe. Marcus ide járt egyetemre. Volt egy bő óránk, gyorsan körbevezetett a városon. Egy kicsit le is ültünk, szeretem érezni egy város hangulatát. És ezt legjobban egy kávé mellett lehet.

Állítólag itt is jó utcazenélni, de nem volt hozzá erőnk.

Aztán persze bementünk a Tamás-templomba is. Épp orgonakoncert volt. Mit mondjak, kicsit meghatódtam. A jó öreg Bach itt melózott sokat. Itt is nyugszik.

Nem sokat változott a 18. század óta

A főnök

Kényelmesen elértük a vonatot. Itt úgy megy, hogy régiójegyet kell venni. Azaz adott összegért adott ideig utazhatsz adott régióban. Mi olyat vettünk, ami 5 főnek éri meg. Így meghirdettük a neten, hogy van 3 szabad hely. Jelentkeztek is hamar, így egészen olcsón utaztunk.

Megzavarta a kamerát a mozgó külvilág, így kinyílott a vagon oldala

Egy kis mívészet

Két átszállás után végre megérkeztünk Rudolstadtba. Itt egy patinás népzenei és tánc fesztivál van minden nyáron. Még a fal lebontása előtt indult. Hagyományosan sok utcazenész szokott itt lenni. Egy részük hivatalos fellépő, de nagy részük tényleg utcazenélni megy, mint ahogy mi is.

Szerencsére Marcusznak itt is van haverja, így tudtunk hol aludni. Bár ehhez nagyon magasra kellett mászni a hegyekbe. Cserébe egy csodálatos házikó udvarán aludhattunk egy remek sátorban. Na, és a panoráma!

!!!

A kilátás mindent visz!

Nem sikerült kideríteni, hogy kié a kecó. Aki minket ideszervezett, az sem tudta...

Régi villa, de belül nagyon modern! 

Újfent egy kis mívészet

Maga a város nagyon szép kis óvárossal rendelkezik. Ezt a fesztivál ideje alatt teljesen lezárják, telepakolják színpadokkal. Láttunk pár jó koncertet, de a lényeg az volt, hogy a fesztiválhangulatban eladtunk egy csomó CD-t!

Hangulatos!

És szép!

Nagy hagyománya van itt az utcazenének. Még a kicsik is kiállnak muzsikálni. Ez a legjobb módja a színpadi rutin elsajátításának! És még keresnek is egy kicsit.

A kissrác a brácsával! Őrület!

Komoly tömeg mindenütt

A 3 nap alatt több, mint nyolcvanezren voltak itt...

Ebben az utcában csak hangszereket árulnak. Ki is próbáltam párat!

Minden kereskedő megtesz mindent azért, hogy valami extrát nyújtson. Ha más nem, a stand volt extra.

A két nap alatt rengeteget zenéltünk, nagyon jó kis közönségeink voltak. Teljesen más olyan hangulatban muzsikálni, ahol az emberek tényleg jól akarják érezni magukat! Nagyon motiváló volt!

Persze szereztünk pár új zenész havert is. Az egyiktől pl. ezt kaptuk ajándékba, nyilván azért, mert nem tudták hova tenni. Minden esetre jól mutatott előttünk, miközben zenéltünk.

Kedves ajándék a kollégáktól

Tegnap aztán eljött Marcus anyukája is, hogy ha végeztünk, hazavigyen minket Lugauba, ahol laknak. Még zenéltünk párat, aztán úgy döntöttünk, hogy végeztünk. Jól esett a tudat, hogy vége van. Majd három hétig nap mint nap toltuk a szekeret. 

Lugauban este sörözés, majd őrületes nagy alvás következett. Ma meglátogattuk Marcus 90 éves nagymamáját, valamint majdnem megmásztam a kedvenc fáját. Mármint Matcuszét. De aztán nem mertem. 

Szép nagy fa. Úgy 5 méter magasan van egy évszám a kéregbe vésve: 1930.  Ez 80 éve még mellmagasságban volt...

Nos, holnap felszállunk a budapesti vonatra. Vége van ennek a turnénak is! Nagyon élveztem, sokat tanultam belőle, és a lényeg, hogy megvan a következő félévre a tandíjam!

Hurrá!