191 - Karácsonyi összes

Régen írtam. Volt okom nem írni, leginkább a rá nem érés folytán. Így most tételesen felsorolom az elmúlt idők történéseit.

Meló:

A főállásom megvan, nyögöm terheit, húzom hasznait. A teher-haszon index állását nem firtatom. Jó suli szervezésből, alkalmazkodásból, hirtelen jött, egyáltalán nem várt helyzetekben való helytállásból, érdekérvényesítésből.

Mellette sokat zenéltem az elmúlt időkben, Karácsony előtt beindul a gyerekbiznisz. Van egy kis színházazás Kaposváron, egy-két jazz koncert, extra haknik. 

Rengeteg a meló, fáradok is rendesen (jól jön ez a Karácsony). De egy dolog kiderült. Ha szükség van rá, akkor lehet többet keresni. Csak csinálni kell. Persze ez most nagyon extrém, de már látom, hogy merre lehet optimalizálni.

Újra felszínre került a kis oktatóprogram tervünk is. Beadtunk egy EU-s pályázatot, meg persze úgy készülünk, hogy a nélkül is működjön. Izgalmas és szép feladat. Már most látható, hogy komoly kihívások elé nézünk, de az is biztos, hogy kellő mennyiségű és jól fókuszált "csinálással" minden megoldható.

Hajrá Mi!

Lakás:

A karácsonyi költözés ábrándja nem tartott soká, már december elején láttuk, hogy nem lesz kész. Most már február elejét mondunk mindenkinek, de azt is óvatosan. Elkészül, amikor elkészül. Szép lesz, szeretni fogjuk. Annyi biztos, hogy mire jön a jó idő, addigra már lehet majd fröccsözni a tetőn.

Persze most is beleestem abba a hibába, hogy majd én megcsinálom a mindent. Aztán amikor alig tudtam felállni a padlócsempézésből a derékfájástól, akkor jöttem rá, hogy igazából most éppen több pénzem van, mint időm és jó állapotú hátam. Így inkább hívtam egy szakembert. A glettelést is szaki csinálta. De az ikeás konyha összerakását nem adom senkinek! Annál jobban szeretek legózni, meg motivál, hogy sk. építem Pöttynek a konyhát.

Azért egy minimál karácsonyfát felállítottam a nagy dzsuva közepén, még égősort is tettem rá. 22-én volt egy kis időnk, felugrottunk Pöttyel. Nagyon meghatódott. Pont nála volt az egyik ajándékom, így átadta. Megcsináltatta az ajtóra kirakandó névtáblát. Ettől meg én hatódtam meg. Aztán ott álltunk a beépítetlen zuhanytálca és két kupac csempe, meg festékesvödrök között, egy poros asztalkán két csomag csempe közé beékelt befőttesüvegben álló, feldíszített fenyőág előtt, egymást átkarolva. És ez, akkor több volt, mint elég a boldogsághoz.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!