144 - A nagy nyugalomban időtlenség honol

Először arra gondoltam, hogy ebben az írásomban lefikázom azokat a kocsmárosokat, akik a koncert napján elért bevétellel arányosan fizetik ki a zenészeket, miközben arról papolnak, hogy a felelősség közös, a muzsikusnak is részt kell vállalni belőle. De ezt már sokan megtették, no meg annyira röhejes dolog ez, hogy szóra sem érdemes. Ezek a kocsmák lassan elsorvadnak, és maradnak azok, akik hosszútávon gondolkodnak, és nem mennyiségi, hanem értékközvetítő szemléletük van. Pont.

Írok inkább arról, hogy itt vagyok Vácott. Régen jártam erre, hiányzott is kicsit. Leginkább a srácok hiányoztak. Velük voltam Dubaiban. Tegnap zenéltünk egyet itt a Szimplavében. Az nem volt olyan jó, de ez most lényegtelen és mellékes.
A lényeg, hogy ülök egy konyhában, készül mellettem a rakott krumpli, melegíti a lábamat a konvektor. Kinn hét ágra süt a nap, a nagyszobából barokk csellózene szól. A pesti nagy pörgés közepén egy kis nyugis sziget ez.

És elkap ilyenkor a vágy a nyugalomra. A vidéki lét olyan dolgaira, hogy pl. mindenre van idő. Na, de nem úgy, hogy minden sokáig tart. Inkább úgy, hogy a nagy nyugalomban időtlenség honol. Ha úgy nézzük honvágyam van.

Még csak három hónapja vagyok a nagyvárosban, de már most máshogyan tekintek Pécsre, a "vidékre". Kicsit felértékelődött nekem. Régebben sokat használtam, de most a vitrinben őrzöm, csak néha veszem elő. Leporolgatom, visszateszem, aztán megyek a dolgomra.

143 - Formatervezés

Minden tiszteletem a formatervezőké. Az emberi testhez igazítják a kényelmet szolgáló tárgyak formáját. Nem kis feladat ez, le a kalappal.

A formatervező naiv bizalommal van a felhasználó iránt. Feltételezi, hogy a tárgy az adott funkciónak megfelelően kerül felhasználásra. Az általa tervezett széken majd ülnek, az asztalon esznek, a polcra pakolnak. Az anyagokat, a formát ennek megfelelően választja ki.

A formatervező viszont nem mindig elég kreatív. Például zongorista kollégám zongoraszékének tervezője nem gondolt arra, hogy én ezt a tárgyat bal láb négyes ujjal való belerúgásra fogom használni. Mert ha tette volna, nem fémből lenne az a láb, hanem valami puha anyagból, így jobban megfelelne az ergonómia követelményeinek.

De sajnos nem felel meg...

Nem, nem a körömlakk kenődött el. Tudom, randa. Bocs...

142 - Balkán

Megvolt az első kerékbilincsem. Hál'istennek volt nálam annyi pénz, hogy helyben kifizethessem. Már benn volt minden hangszer, éppen mentem koncertezni, amikor észrevettem, hogy rögzítve van a kocsim. Na jó, az én hibám volt, jogosan rakták fel. De egy olyan helyen, ahol hosszú száz métereken közel, s távol ingyenes a parkolás. Csak egy apró kis 2 négyzetméteres terület van, ahol tilos, de ott is indokolatlanul, mert senkinek nem lenne útban egy ott álló autó. Na mindegy, a szabály az szabály... Nekem meg, amikor oda parkoltam, nagyon sietős volt a dolgom és máshol nem volt hely. Mondhatom, drága egy szarás volt...

A tegnapi koncertem rettenetes volt. Van egy kocsma, ahol kevés a pénz, de akarnak koncertet. Sokat. Vagyis a programszervező akarja, a tulaj annyira nem. A tulaj inkább sok bevételt akar. A programszervező szervez, mindent megígér a tulaj nevében, de ezt nem mondja el a tulajnak. Majd mikor már lejátszottuk a koncertet, akkor jön oda az üzletvezető (ez egy harmadik személy), hogy ő nem is tudta, hogy mi ma ott zenélünk. Így azt sem tudta, hogy mi mennyiben állapodtunk meg a szervezővel. Ő azt nyilván nem tudja kifizetni, csak a felét... Rendes tőle, hogy koncert után szól... Ezek után még egy kör a szervezővel, aki az üzletvezetőre fúj, de nagyon. Mindenki lehazugozza  a másikat, de én erre nem vagyok kíváncsi. Megelégszem a fél gázsival és lelépek. Másnap chat a tulajjal, aki kioktat, hogy a zenésznek is vállalni kell a felelősséget. Röhögök, ha elképzelem, mikor ugyanezt mondja a nagykernek, ahol a sört veszi. Vagy az Artisjusnak, mikor az be akarja szedni tőle a havi átalányt a gépzenéért. Köszönöm szépen. Bravó, gratulálok.

Erre csak azt tudom mondani, hogy tiszta balkán. Vagyis nem tiszta... De ha a balkán szóról meg ez jut az eszembe, akkor minden rendben van. Mert ez is Balkan, de legalább szép. Mondjuk tudtommal nem túl megbízható...

141 - Vers

Lövölde tér

A hűvössel, mi bejön

az eső a bádog tetőn

a harang, a szagok

most turista vagyok.

140 - Figyelmesség

Mert ugye "feljöttem" Budapestre, hogy túléljek. Mind anyagilag, mind szellemileg, mind szakmailag. Biztonság kedvéért keresek valami fix melót is. Ha ennyire ragaszkodom - korábbi terveimmel ellentétben - a nagy magyar valósághoz, akkor kell valami biztos, amivel számolhatok.

Sok helyre beadtam a pályázatomat, mostanában történnek az első döntéshozatalok. Az egyikről nemrég kaptam tájékoztatást e-mailben:

Tisztelt Pályázó!

Köszönettel vettük jelentkezését és ezúton értesítjük, hogy a (...) pályázatok értékelése megtörtént.
Alapos megfontolás után most a választásunk nem Önre esett.

Álláskereséséhez és további szakmai munkájához sok sikert kívánunk.

Üdvözlettel

.....
igazgató

Egy egyszerű levél ez, meg nem is túl felemelő. De mégis azt sugallja, hogy elgondolkodtak rajtam. Még ha nem is igaz, akkor is jól esik a tudat, hogy amúgy alkalmas lennék rá, csak éppen volt nálam jobb. De ha tényleg nem igaz, akkor is becsülendő, hogy a levél írója vette a fáradtságot, hogy ne lombozzon le nagyon.

Köszönöm a figyelmességét, kedves igazgató!

Közben odakint randa ősz van, de nekem most tetszik. 

139 - Budapestnek jól áll

Az előző bejegyzésemben az utolsó képhez ezt írtam: Budapestnek jól áll a szar idő. Legszívesebben a tegnapi sétám mozgóképes lenyomatát tettem volna oda az avaros kép helyett, de ott még nem tart a technika.

Szóval elmentem próbára. Nincs messze a terem, 20 perc gyalog. Vastag felhőkből aljasul esett az eső. A felhők fölött ment le a nap. Fura félhomály volt, de a vizes mindenségről visszaverődő fény mégis nagy kontrasztokat csinált. És ebben a túlvilági hangulatban a legmocskosabb falú házak is gyönyörűek lettek. Mint valami öregasszonyok, akik álmukban újra fiatalok.

Ezt ma elmondtam a lakótársamnak, aki erre annyit mondott, hogy Budapestnek minden jól áll, mert szép, csak hát ugye... És ez a csakhátugye, ez a benne lakó emberekre és a városban tartózkodó morálra vonatkozott.

És ha a tegnapi sétám hátborzongatóan magas esztétikájára gondolok, akkor csak annyit tudok mondani, hogy de nem, nem, nem! Nincs csakhátugye! Nekem egyetlen Budapest - sőt, tovább megyek - egyetlen nagyvilág létezik. Mégpedig az, amit én látok, amiről és ahogyan gondolkodom. És más szemével, más véleményén keresztül is csak akkor akarom látni, ha az alapvetően pozitív.

Mert a világ csak akkor lesz jobb, ha ezt mindenki akarja.

Nagy igazság sose' kicsi...

138 - Képek

Hasznos, ha az embernek ott lapul a zsebében a telefonba integrált fényképező apparátus. Így rögzíthető minden furaság, vagy érdekesség, ami szembe jön. És jön. És én rögzítem is serényen.

Mostantól új rovatot nyitok "Képek" címmel. Tessék.

Keresd a kakukktojást!

 Magyarázat: a régi gáztűzhely a garázsba költözött, de továbbra is állományban van. Pl. ha nem akarunk bundáskenyér szagot a házban, akkor nagyon jól jön a garázsban "levése".

Magyarul nagyon jól beszélő perzsa barátom visítva röhögött, mikor ezt meglátta. Az ásó hiányzik csak...

Reggeli kávé csodás kora őszi napsugárban

A német precizitás mintapéldája. Egyik utcazenélésünk alkalmával dobtak némi Eurót is. Ezt német kollégánk magával vitte, hogy majd beváltja. Következő alkalommal ez várt minket nála az asztalon:

És végül:
Budapestnek jól áll a szar idő

137 - Képek

Budapest ars poetica:

Massza:

Az ajtóból délután:

Az ajtó délután:

Hátul ez látszik a teraszról:

Eközben a gangon:

Eközben a Tettyén: