A formatervező naiv bizalommal van a felhasználó iránt. Feltételezi, hogy a tárgy az adott funkciónak megfelelően kerül felhasználásra. Az általa tervezett széken majd ülnek, az asztalon esznek, a polcra pakolnak. Az anyagokat, a formát ennek megfelelően választja ki.
A formatervező viszont nem mindig elég kreatív. Például zongorista kollégám zongoraszékének tervezője nem gondolt arra, hogy én ezt a tárgyat bal láb négyes ujjal való belerúgásra fogom használni. Mert ha tette volna, nem fémből lenne az a láb, hanem valami puha anyagból, így jobban megfelelne az ergonómia követelményeinek.
De sajnos nem felel meg...
Nem, nem a körömlakk kenődött el. Tudom, randa. Bocs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése