142 - Balkán

Megvolt az első kerékbilincsem. Hál'istennek volt nálam annyi pénz, hogy helyben kifizethessem. Már benn volt minden hangszer, éppen mentem koncertezni, amikor észrevettem, hogy rögzítve van a kocsim. Na jó, az én hibám volt, jogosan rakták fel. De egy olyan helyen, ahol hosszú száz métereken közel, s távol ingyenes a parkolás. Csak egy apró kis 2 négyzetméteres terület van, ahol tilos, de ott is indokolatlanul, mert senkinek nem lenne útban egy ott álló autó. Na mindegy, a szabály az szabály... Nekem meg, amikor oda parkoltam, nagyon sietős volt a dolgom és máshol nem volt hely. Mondhatom, drága egy szarás volt...

A tegnapi koncertem rettenetes volt. Van egy kocsma, ahol kevés a pénz, de akarnak koncertet. Sokat. Vagyis a programszervező akarja, a tulaj annyira nem. A tulaj inkább sok bevételt akar. A programszervező szervez, mindent megígér a tulaj nevében, de ezt nem mondja el a tulajnak. Majd mikor már lejátszottuk a koncertet, akkor jön oda az üzletvezető (ez egy harmadik személy), hogy ő nem is tudta, hogy mi ma ott zenélünk. Így azt sem tudta, hogy mi mennyiben állapodtunk meg a szervezővel. Ő azt nyilván nem tudja kifizetni, csak a felét... Rendes tőle, hogy koncert után szól... Ezek után még egy kör a szervezővel, aki az üzletvezetőre fúj, de nagyon. Mindenki lehazugozza  a másikat, de én erre nem vagyok kíváncsi. Megelégszem a fél gázsival és lelépek. Másnap chat a tulajjal, aki kioktat, hogy a zenésznek is vállalni kell a felelősséget. Röhögök, ha elképzelem, mikor ugyanezt mondja a nagykernek, ahol a sört veszi. Vagy az Artisjusnak, mikor az be akarja szedni tőle a havi átalányt a gépzenéért. Köszönöm szépen. Bravó, gratulálok.

Erre csak azt tudom mondani, hogy tiszta balkán. Vagyis nem tiszta... De ha a balkán szóról meg ez jut az eszembe, akkor minden rendben van. Mert ez is Balkan, de legalább szép. Mondjuk tudtommal nem túl megbízható...