76 - dubajkodás 48

Itt semmi sincs megszervezve jól. Lassan itt vagyunk két hónapja, és lejár a vízumunk, vagy mi. Mert van nálunk valami fénymásolt papír,de az nem tűnik hivatalos papírnak. Attól még lehet az, nem tudni. Szóval ilyenkor el kell menni orvosi vizsgálatra, amit tudtunk is. De ahogy intézték, az nagyon – hogy is mondjam – vicces volt, vagyis bosszantó. Igen, leginkább bosszantó.

Tegnap ebéd közben jött oda hozzánk a hivatali arc, aki a bevándorlási ügyeket intézi a hotelnek, hogy kéne neki igazolványkép rólunk. Mégpedig azonnal.
Megvártuk Balázst, mert punnyadt. Elmentünk oda, ahova irányítottak minket. Ott nem volt fényképészet. Megkérdeztünk egy kulcsmásolót, ő elirányított egy másik helyre. Ott sem volt, de ott találtunk egy figurát, aki végül megmondta a tutit. Mint egy kalandjátékban. Végül elkészültek a fotók, persze ránk akartak sózni nyolcat, de aztán lealkudtuk négyre. Az indiaiak ilyenek. Leadtuk a fotót, persze csak egyet, mert azt mondták, hogy annyi kell. Már készültünk zenélni este, amikor szóltak, hogy mind a négy kell. Felrohanás a szobába érte. Ma kiderült, hogy szegény nővérkéknek is akkor este szóltak, hogy holnap el kell velünk menni vizsgálatra. Csak nekünk nem mondták, hogy másnap vizsgálat. Egy büdös szóval sem.

Reggel arra ébredtem hajnali kilenckor, hogy kopognak, de nagyon kitartóan. Kinyitottam begyógyult szemekkel, ott állt az egyik nővérke, és mondta, hogy tízre vizsgálatra megyünk. Finoman szólva senki sem volt boldog. Lekeveredtünk, ettünk valamit, ittunk egy kávét, aztán jött értünk a szálloda kocsija. Mentünk a kórházba. Tessék most elképzelni egy olyan helyet, ahol reménytelen beletörődéssel, tömött sorban áll sorba kb. ezer indiai, hogy vérét vegyék. És ezek az indiaiak nem éppen tiszták. Konkrétan hugyszag volt mindehol. Na, mi ott álltunk velük sorba, de ez sem volt túl egyszerű. A kedves, és nagyon csinos, de őrülten fáradt nővérkénk véletlenül csak két sorszámot kért a három helyett. Nem adtak többet, mert így is sokan vártak még, de lassan zárt a hely. Vasárnap reggelre lett volna szabad idő, de akkor Máté templomba megy, úgyhogy feldobtunk egy érmét Balázzsal, én „nyertem”. Közben módosítottunk hétfőre, mert szünnap este (szombat)tovább fenn szoktam lenni. Beletörődtem. Aztán a nővérke mégis elintézte. Találta valami indiai dokit, aki a két szép szeméért benyomott engem is. Meg is lesz ennek a böjtje, mert a doki felhívta utána a nővérkét, hogy szeretne vele találkozni. Mondtam neki, ha ezt előre tudom, akkor belemegyek a hétfőbe. Persze nem gondoltam komolyan. A lényeg, hogy túl vagyunk az egészen. De legalább jó fáradtak vagyunk.