Nagy karácsonyi készülődés van odalenn a kajáldában, ma mi is ott fogunk zenélni, így át kellett pakolni a hangszereket. Minden csupa dísz, minden csupa karácsony, de ha kinézek az utcára, akkor összeomlik az egész illúzió: most épp 27 fok van kinn... De erre nem is gondolok, mert Karácsony van. Na.
Persze, benne van az emberben a gyermekkori hangulat, hogy várja a Jézuskát, hogy hazaér a moziból, vagy a kis esti sétából kipirult arccal, mert kinn jó hideg van, vagy mit ád Isten még hó is, és már alig várja, hogy csengessen az angyalka, aztán lehet menni díszpapírt tépni az ajándékról. Na, ez most nincs, bár eltökélt szándékom, és ezzel a srácok is így vannak, hogy ha már itt vagyunk, meg ilyen jó idő van, akkor fürdünk egy karácsonyit a tengerben. Ünnep van, amúgy is illik megfürödni...
Szóval Karácsony van. Aztán az ember fia ilyenkor olyan dolgokba kapaszkodik, ami nem tárgyi dolog. Főleg, ha ilyen messze van. Emlékeket idéz fel, barátokat „idéz” meg magának, aztán mindjárt Karácsony lesz odabenn is. Ez így van jól.
Pakolás közben fel kellett szaladnom valamiért, és megleshettem, ahogy egy Balázsra nagyon hasonlító angyalka épp csempészi át a konyhaeszközöket tőlünk Balázshoz. Na, gondoltam biztos valami kaja készül majd. És igen, már itt is gőzölög az asztalon a karácsonyi ebéd. Valami sokzöldséges leves, nagyon jól néz ki! Végül tényleg van kis „tárgyi” vetülete is ennek a dubaji Karácsonyunknak. Főleg, hogy palacsinta is van utána!
Ha már írogatom ezt a blogot, és oly sokan olvassák, hát megragadom az alkalmat, hogy itt kívánjak Boldog Karácsonyt mindenkinek! Legyen mindenkinek szép estéje ma, és ne gondoljatok semmi rosszra! És aki irigykedik ránk, annak üzenem, hogy most mi is irigyeljük őt, mert otthon szebb a Karácsony!
Szép Ünnepet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése