24 - Zsemlerobot

Olyan igazán gusztustalan hétfő reggel van, amit azzal érdemeltem ki, hogy végre kialudhattam magam a Kafkában. Valamit valamiért. Már bocsánat a képért, de mintha felkenték volna takonnyal az utcát, olyan.

Fel szoktam kelni hét után valamivel. Ma épp negyed nyolckor, mert az egyetlen szállóvendégünk, aki amúgy a kórházban lévő férjéért aggódik, korán kel. Mondjuk tegnap is megszívatott, mert nyolckor jött le. Most is mindjárt nyolc.

Ébredés és feltápászkodás után el kell menni boltba zsemléért. Ez a reggeli lelke és bázisa. Innen indul a gasztronómia (kell zsemle a rántottához), és ide érkezik vissza az ízutazás végén (lekváros-vajaszsemle utóételnek). Vicces lehetek, ahogy csíkszemekkel slattyogok a zsemlészacskóval a kezemben. Ha valaki közel jön hozzám, véli hallani a szervómotorok surrogását, miközben megyek. Biorobot.

Egészséges ember reggel székel. Én egészséges ember vagyok, de ha lemegyek az alagsorba slóra, és közben jön le szegény vendég, akkor nem kap reggelit egyhamar, szóval inkább tartom magam. Vagyis tart a kötelesség.

23 - Csík to Csík

Csütörtökön Kafkába be.
Kornél, a felszolgáló beszédes kedvében, szóval tart, így nem dolgozom annyit. (Irogatás, ezaz a laptopon)
Nem bánom, hogy nem dolgozom annyit.
A Csík zenekar öt tagja megérkezik. (másnap koncerteznek Lovasival)
Drága főnökünk fél kettőig dumál az étteremben, csak utána tudok lefeküdni.
Az alvás annyira nem megy jól.
Hajnalban kelés.
Öt virsli, sonkás rántotta.
Egész nap pörgés, jazzpróba, kutyfüle.
Péntek este Kafkába be.
Mondanom sem kell, hogy mosottszar állapotban.
Étteremben sok népek, majd 11 körül a Csík is megjelenik.
Éjjel egykor még nagy pörgés.
Éjjel kettőkor szintén.
Lassan kopnak a népek, közben Csík háza táján szerelmi dráma, majd alkoholba mártott okosságok durrogtatása szerelem és párkapcsolat témakörben.
A szerelmi dráma kulminál: zokogó nő népihegedű kísérettel.
Mindenki csont részeg.
Hajnali fél négy, Csíkék szobába fel.
Öröm az ürömben: srácok a Royalból húsos prószát hoznak jófejségből.
Megérkezik a Csík zenekar ifjabb különítménye.
Mindenki csont részeg.
Próbálnak viccesek lenni, de a fáradságtól helyet cserélt szemöldökeim láttán jobb belátásra térnek.
Még átmennek a nonstopba. Megvárom.
Hajnali négykor sikerül ágyba kerülnöm.
Hajnali fél hatkor csöngetnek, az ajtóban fiatal srác.
Csont részeg.
Újabb Csík tag.
Kulcsot kap, szobába felporoszkál.
Én ágyba vissza.
Álom lassan szemere száll, de ismét csengetnek.
Az ajtóban kevésbé fiatal srác.
Csont részeg.
Újabb Csík tag.
Az előbbi után küldöm.
Nincs több Csík.
Negyed kilencig alvás, vagyis fetrengés, némi alvással higítva.
Egész nap pörgés, Reni próba, dupla nyilasmisi, kutyafüle.
Ma este Kafkába be.
Koktélparti, élő bárzongorázással. Bár jobban örülnék most egy halott bárzongoristának.
Öröm az ürömben: zseniális tiramiszut kapok, amit jóízüen befalok.
Kornél megígérte, hogy éjfélkor kihajtja a népeket.
Kornél nagyon másnapos és álmos.
Kornél nagyon morcos.
Kornél ilyenkor határozott.
Minden bizodalmam Kornélban van.
Népek el, már csak a szállóvendégek, meg a zongorista.
Őket majd én hajtom el mindjárt.
Még megvárom, míg Kornél elmosogat. Van mit.
Szállóvendégek még elmennek a városba mulatni.
Majd felcsengetnek hajnalban, de addig legalább aludhatok.
Meg persze utána is.
Jóccakát.

22 - Reggel vicces lesz

Felhívott ma a kisfőnök, hogy már csak egy recepciós maradt a Kafkában, de ő is lázas beteg, be tudnám-e vállalni a mai éjszakát. Mondtam, persze, hiszen kell a meló.

Most jöttem be nemrég, de már előre vigyorgok. Egyrészt a spórolás miatt, ami a vezetőséget jellemzi, másrészt meg azért, mert emiatt a spórolás miatt nekem kell reggeliztetni a ház két vendégét, de nem ám úgy, hogy majd a konyhás elkészíti, és nekem csak ki kell vinni, hanem lehet, hogy rántottát kell csinálnom reggel, mert két vendégért nem hívják be a konyhást. Még jó, hogy tudok rántottát csinálni.

Még nem értek be a vendégek, de majd jól kikérdezem őket, és persze a lehetőségekhez mérten lebeszélem őket a rántottáról.

...

Nem sikerült lebeszélni őket a rántottáról. De legalább nem kelnek korán.

Ez is valami.

21 - Éjszaka enyém a ház, de nem szeret...

Hétfő este nyolckor be.
Melósok plusz kisfőnök recepción jutyúboznak. Nem tudok beülni, de nem is baj.
Kilenckor mindenki lelép, zárom a helyet.
Németezni kezdek, mikor bekopog Kölyök barátom és Edit, a barátnője.
Beengedem őket, beszélgetünk, disznótorost eszünk (kollégák hagyták ott nekem).
Kölyökék el, visszaülök a pult mögé.
Józsi bejelentkezik gömailba, webdesignolunk kicsit.
Közben Zsuskával eszmecsere Istenről szintén gömailban, elég egyoldalú.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem Istenről.
Eszmecsere Zsuskával a bibliáról.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem a bibliáról.
Közben éjjel egy óra lesz, megyek aludni.
Recepció mögötti fülkébe be, szolgálati ágy kinyit.
Megágyazok, majd mikor jólesőn ráülök, beszakad alattam.
Ágyszerelés.
A megszerelt ágyon minél nagyobb testfelület azonos időben való letételével sikerül beszakadásmentesen elheverednem.
Alvásomat zavaró tényezők életbe lépnek.
A fejem alá gyűrt pokrócot is magamra terítem, mert kicsit fázok.
Így viszont nincs párnám, ami zavar.
A szálloda egyetlen vendégei hajnali kettőkor rettentő hangosan dugni kezdenek.
Hálistennek nem tart soká.
A szálloda amúgy soha sem élesített riasztója minden észlelt mozgásra egy néma csöndben rettentő hangosnak bizonyuló píííííííííp hanggal reagál.
Hajnali háromkor kínomban bebugyolálom a pulcsimmal a riasztó kezelőszervét, ahonnan a píííííp jön.
Papírzsepiből gyúrt füldugóval tömöm be a hallójáratom.
Szart sem ér az egész.
A füldugó zavar, kiveszem.
Nagy nehezen elalszom.
Reggel hétkor csönget az aznapi konyhás.
Erre felébredek, beengedem. Bevezetem a kiskönyvbe, majd visszadőlök.
Hét harmincötkor felkelek.
A felkelés úgy sikerül, hogy megint beszakad alattam az ágy.
Megszerelem, összecsukom.
Nyolckor megjön Janka, a váltótársam és egyben főnököm.
Megcsúszott arcom látván nagyon megértő és kedves.
Nyilván amúgy is az, még nem ismerem annyira.
Az általa felkínált kávét nem fogadom el.
Felhúzom a kabátom és boldogan hazamegyek aludni.

20 - Áj em dö riszepsöniszt

Majdnem ideális munkahelyre csöppentem nagy hirtelen. A Kafka nevezetű mindenféle vendéglátói funkciókkal megáldott létesítményben látom el a recepciós munkakörét újonnan.

Amiért ideális:

• Jó a hely, hangulatos.
• Egész nap jazz szól.
• Kb. 80 méterre van otthonról.
• Ha nincs vendég, azt csinálok, amit akarok (pl. írom a blogomat).
• Épp most fejeztem be az ebédemet, ami alanyi jogon jár, és nagyon finom volt.
• Ihatok napi két kávét, ami szintén nagyon jó.
• Éjszakás műszakban lehet szunyálni. Van itt a recepció mögött egy kis fülke egy vendégággyal. Ha nincs munka, akár egész éjszaka aludhatok.
  

Amiért csak majdnem ideális: keveset fizet, de nem is dolgozom ki a belemet. Jól elvagyok, a kollégák kedvesek.

Amiért azt a keveset kapom:

• Kinyitom a kasszát.
• Kitöltöm a kék kis könyvecskémet (alkalmi munkavállalói).
• Mindenki másét is én töltöm ki (takarító, konyhás, szakács, felszolgáló).
• Vezetem a kiadásokat, bevételeket.
• Természetesen én fogadom a szállóvendégeket, de ma pl. egy sincs.
• Kávét készítek a melósoknak (baromi jó kávégép van).
• Ma engem küldtek át kenyérért a szomszédba.
• Nap végén átszámolom a bevételeket, bevezetem, lezárom a kasszát.
• Éjszakás műszak végén reggeliztetek.
  

 Itt csücsülök, csinálgatom a kis zenémet a laptopomon, kedélyesen mosolygok a menüzni betérő vendégekre, persze fülhallgatóval a fejemen. Legközelebb lehet, hogy basszusgitárt is hozok, és gyakorlok. Belefér. Ez egy jazz és irodalmi kávéház, kell az imázshoz egy zenész alkalmazott, ugye.

Közben átküldtek még egy kenyérért...

Hoztam kamerát is, majd lehet, hogy forgatok. Még elválik.

Közben a menüzők Charlie Parkerről vitáznak. Ennél jobb helyen most nem is lehetnék! Nagyszerű!

19 - Mmmmmi?

Ma reggel barátom telefonja ébresztett, hogy menjek akkor, ahogy megbeszéltük. Mentem. Az irodában kezembe nyomott egy paksamétát, hogy akkor ezeket kell kitöltetni, hogy meglegyen a szerződés a kötelezőre. Hazamentem, kinéztem a településlistából - amit tegnap küldött át emilen, hogy hol van "I" betűs besorolás (hol a legolcsóbb), aztán a Volán oldalának utasításai szerint szépen leslattyogtam a parasztelosztóba, hogy eljuthassak Bodára, hidegvérű üzletkötői pályafutásom első helyszínére.
Álltam az ötös megállóban és esett az eső. Azon gondolkodtam - még volt pár percem, hogy milyen szöveggel csengetek majd be az első házba. Néztem az arcokat, azokat a tipikus nem pécsi arcokat. Minden szempárban benne sötétlett a Mecsek dombjai közé szorult mérhetetlenül lassú kistérségi életforma vegyestüzelésű füstje. Én meg még meg sem borotválkoztam, de nem is érdekelt különösebben.
Begurult a busz. Türelmesen végigvártam, hogy a nálam sokkal rutinosabb utazókat beszippantsa, majd az utolsók közt felszállván kérdeztem Bodát, hogy ott megáll-e. A sofőrnek akkora hasa volt, hogy szerintem nagyon nem is tud kiszállni a fülkéből, hacsak le nem szereli a kormányt a munkanap végén. Persze lehet, hogy tényleg ezt teszi. A válasz nemleges volt, mivel a járat csak a bekötő útnál áll meg, de negyven perc múlva indul egy, ami be is megy. Leszálltam, annyit nem gyaloglok.
Nem álltam többet az ötös megállóban, negyven percig nem ázok, inkább bementem az Árkádba, ott legalább meleg van. Az egyik ajtón be, és azzal a lendülettel ki is dobott a másikon. Rohadt egy hely, főleg, ha ennyire céltalan a bentlét.
Most akkor az esőbeálló alatt álltam, és nem gondoltam semmire. És egyszercsak a nagy semmiből, ami amúgy egyáltalán nem esett jól, előbukkant egy egyre erősödő gondolat. Egy nagyon kicsike kis kérdőjellel kezdődött, egy pontocskával. Aztán pötty lett belőle, aztán már kivehető volt a forma, a görbület, majd már alatta a pont is. Aztán pillanatok alatt betöltötte a látóteret, és azzal a lendülettel ki is húzta magát egy nagy büszke felkiáltójellé:

Mi a jó büdös francot keresek én itt?!
Mit csinálok én?!
Zenész vagyok, a rohadt életbe, nem egy utolsó házaló!

Így elmentem haza ebédelni.

18 - Gályázáshoz nem kell vízre szállni