Hétfő este nyolckor be.
Melósok plusz kisfőnök recepción jutyúboznak. Nem tudok beülni, de nem is baj.
Kilenckor mindenki lelép, zárom a helyet.
Németezni kezdek, mikor bekopog Kölyök barátom és Edit, a barátnője.
Beengedem őket, beszélgetünk, disznótorost eszünk (kollégák hagyták ott nekem).
Kölyökék el, visszaülök a pult mögé.
Józsi bejelentkezik gömailba, webdesignolunk kicsit.
Közben Zsuskával eszmecsere Istenről szintén gömailban, elég egyoldalú.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem Istenről.
Eszmecsere Zsuskával a bibliáról.
Kiderül, hogy vannak közös realitásaink, de nem a bibliáról.
Közben éjjel egy óra lesz, megyek aludni.
Recepció mögötti fülkébe be, szolgálati ágy kinyit.
Megágyazok, majd mikor jólesőn ráülök, beszakad alattam.
Ágyszerelés.
A megszerelt ágyon minél nagyobb testfelület azonos időben való letételével sikerül beszakadásmentesen elheverednem.
Alvásomat zavaró tényezők életbe lépnek.
A fejem alá gyűrt pokrócot is magamra terítem, mert kicsit fázok.
Így viszont nincs párnám, ami zavar.
A szálloda egyetlen vendégei hajnali kettőkor rettentő hangosan dugni kezdenek.
Hálistennek nem tart soká.
A szálloda amúgy soha sem élesített riasztója minden észlelt mozgásra egy néma csöndben rettentő hangosnak bizonyuló píííííííííp hanggal reagál.
Hajnali háromkor kínomban bebugyolálom a pulcsimmal a riasztó kezelőszervét, ahonnan a píííííp jön.
Papírzsepiből gyúrt füldugóval tömöm be a hallójáratom.
Szart sem ér az egész.
A füldugó zavar, kiveszem.
Nagy nehezen elalszom.
Reggel hétkor csönget az aznapi konyhás.
Erre felébredek, beengedem. Bevezetem a kiskönyvbe, majd visszadőlök.
Hét harmincötkor felkelek.
A felkelés úgy sikerül, hogy megint beszakad alattam az ágy.
Megszerelem, összecsukom.
Nyolckor megjön Janka, a váltótársam és egyben főnököm.
Megcsúszott arcom látván nagyon megértő és kedves.
Nyilván amúgy is az, még nem ismerem annyira.
Az általa felkínált kávét nem fogadom el.
Felhúzom a kabátom és boldogan hazamegyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése